Lion and Lamb Love

Új történet első fejezete fennt :)

2011-07-28T07:45:00.001+02:00

Sziasztok!

Végre kész lett az új történet A telihold csábításának első fejezete. Ha kíváncsi vagy rá less be, kíváncsian várom a véleményeket :)

katt ide:

http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/

Pussz: Liz

Új sztori első fejezet

2011-01-29T18:32:00.003+01:00

Sziasztok! Ha valaki kíváncsi az új törimre itt olvashatja az első fejezetet:

http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/

Új történet!

2011-01-25T15:50:00.000+01:00

Sziasztok! Ahogy ígértem a Lion Lamb folytatása helyett, egy új Twilight sztorit kaptok. Meg is született a történet amit feltettem a történet blogjára. Ha van kedved nézz be. A tartalmat már feltettem, lessétek meg, és csak remélem hogy ezt is olvassátok majd. A blog még alakulgat, de lassan minden a helyére kerül.

A címe:

Prohibited Passion - Tiltott Szenvedély

http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/

Folytatás vége és valami új......

2011-01-24T14:24:00.000+01:00

Igen, mint tegnap kiírtam, a folytatás a Forever yours vége mellett döntöttem. Ennek több oka is van.
Egyrészt ezt már nem olvasták annyian, vannak akiknek csak az első tetszett ez már nem, részben ezért és mert ezt már én sem éreztem annyira jónak. A Lion and Lamb Love az igazi és végetért az 50.fejezettel.
Sajnálom akik a másikat olvasták és számítottak rá, nekik nagyon köszönöm, de ez így alakult.
Aki továbbra is olvasni fog, és szerette a Liont, az nem fog olvasnivaló nélkül maradni. Egy új sztorin ötletelek ami szintén Twilightos, csak egy kicsit más mint a Lion.
Igyekszek valami újat kitalálni, és ami a szereplőket illeti is más lesz kicsit. Tévedés ne essék ugyanazok lesznek Bella és Edward na és persze a Cullen család csak ami a karakterüket illeti lesznek kicsit mások.Kissé felszabadultabbak, humorosabbak, na és persze megfűszerezve az elmaradhatatlan Emmett humorral :).
Ha már összeállt a fejemben a dolog, ti fogjátok először megtudni, és persze az a sztori egy új blogon indul majd.
Egyenlőre ennyit erről, remélem lesznek akik olvassák majd azt is. És volt egy kérés a másik történet zárásával kapcsolatban.

Ez a blog a Lion and Lamb love NEM lesz törölve. Sokat jelent nekem, hisz ez volt az első írásom, amit először fejeztem be, és eszem ágában sincs törölni. Aki még nem olvasta vagy szeretné újraolvasni a blogot mindig megtalálja. És talán amint a munka engedi megcsinálom, hogy egészben letölthető legyen majd a történet.

Egyenlőre ennyi lenne, hamarosan, talán hamarabb mint gondolnátok jelentkezik az új sztori :). Pusszantás: Lizzyke

50.UTOLSÓ FEJEZET

2010-12-12T16:17:00.001+01:00

Sziasztok! Mint a cím is mutatja íme az utolsó fejezet. Az elején nem, inkább a végére írtam a kis hozzáfűznivalóm. Jó olvasást. Pusszantás.

50. UTOLSÓ FEJEZET

/Bella/

Hazafelé hajtottunk a Volvoval, miközben Nessa hátul ült, a kis Anthony pedig a karjaimban szundított el.

- Végre itthon vagytok - rontott szinte ki a házból Alice amint meghallotta, hogy megérkeztünk.

Nemcsak ők hanem mi is nagyon örülünk, hogy végre ismét itthon lehetünk a családunkkal.

Rose és Esme rögtön a gyerekeket vették el tőlünk, míg mi sorra megöleltünk mindenkit.

- Végre itt az eltékozolt pár - ölelt meg bennünket Emmett.

- Bizony itt, és már alig várom, hogy megtudjuk mi a ti meglepetésetek, mivel az én kis feleségem semmit sem volt hajlandó elárulni - nézett rám mosolyogva Edward.

Én már hallottam is ezt a kis meglepetést is, de mi tagadás én is alig várom, hogy láthassam.

- Már mi is nagyon vártuk, hogy bemutath assuk őt - szólalt meg boldog mosollyal az arcán Rosalie.

Azt hiszem bátran kimondhatom, hogy még sosem láttam őt ilyen boldognak. Szinte ragyogott. De Emmett arcáról sem hiányozhatott az a letörölhetetlen vigyor. Most végre ők is megtapasztalhatták azt a csodás érzést amit én és Edward.

- Akkor menjünk be - invitált minket Carlilse.

Nessa az apukájához ment, Anthony pedig Esme karjaiban pihent, de ő is érdeklődve szemlélte mi történik körülötte.

Mind helyet foglaltunk a nappaliban, míg Rose Emmettel karöltve indult az emeletre.

- Óóó azt hiszem most már hallom - nevetett fel Edward.

És jól gondolta. Végre Rosenak is teljesült az álma amire mindig is vágyott.

Előttünk ő sem gondolta volna, hogy valaha is lehetséges lesz ez, de látva hogy nekünk sikerült annak ellenére is amik vagyunk, ők is döntöttek Emmettel.

Emmett pedig bármit megtett volna feleségéért, és végül is egyáltalán nem volt áldozat számára teljesíteni Rose kérését, ami őt is nagyon boldoggá tette.

- Azt hiszem, immár még népesebb lett a Cullen család - szólalt meg Jasper.

Carlilse és Esme arcán is a boldogság és a meghatottság tükröződött.

- Igazad van fiam, ennél boldogabbak nem is lehetnénk. Hiszen látunk titeket, hogy mennyire boldogok vagytok, ahogy mi is, és nagyon szeretünk titeket és az unokáinkat is - mondta Carlilse.

- Jól mondod édesem - ölelte át őt boldogan Esme, akinél még mindig ott volt Anhtony.

- Azt hiszem én már a nevét is tudom - mosolyodott el Edward.

- Jó neked - nevettem rá.

Esme és Emmett kézen fogva jöttek le a lépcsőn, Rose karjaiban családunk legújabb tagjával.

Leültek mellénk, majd bemutatták nekünk a kis csöppséget.

- Ő itt Cris a mi kis csöppségünk - mondta meghatottan Rosalie.

És meg is értem őt. A kisfiú akit a karjaiban tartott hasonló korú néhány hónapos mint Anthony. De egy igazi kis tünemény.

- Rose néniéknek is van kisbabájuk? - kérdezte Nessa.

- Igen kicsim, mi is örökbe fogadtuk őt - válaszolta neki Rose.

- Ahogy engem apa és anya? - nézett ránk.

- Igen.

- De jó, akkor lesz még valaki akivel játszhatok - mosolygott Nessa.

- Bizony, végre mi pasik leszünk többségben - szólalt meg Emmett.

- Hát gratulálok nektek tesó - ment oda hozzájuk Edward.

- Köszi öcskös - pacsiztak össze Emmettel.

Mind a kis Crist csodáltuk aki érdeklődve pillantott ki anyukája karjaiból.

- Jó ilyen boldognak látni téged - fordultam Rose felé.

- Igen. És köszönöm neked. Tudod, hogy imádom Nessáékat is, de fantasztikus érzés tudni, hogy ez a kis csöppség tőled függ és hogy annak ellenére amik vagyunk mégis megkaptam azt amire mindig is vágytam. Családra, egy csodás ugyanakkor bolondos férje - nézett is a vigyorgó Emmettre - és erre a kis csöppségre, a kisfiamra.

- Én csak örülök, hogy neked is teljesült ez a vágyad, és te is megtapasztalod milyen fantasztikus érzés anyának lenni - pillantottam az én csemetéim felé.

- Bizony az én fiam, biztos olyan erős és jóképű lesz mint az apja - mondta büszkén Emmett.

Nem azt mondom, hogy nemtudtam volna őt apaként elképzelni, mert milliószor láttam őt Nessával és Anthonyval, és tudom ha kell bármit megtenne értük, de még őt sem láttam ennyire boldognak és elégedettnek, és ennek csak örülni tudtam.

Gyorsan eltelt a mai nap, és mivel már majdnem este volt hogy hazaértünk, a gyerekeket a fürdés és vacsora után ágyba tettük.

Ez idő alatt még mi nem voltunk itthon kialakítottak, gondolom ezt is Alice egy csodás kis szobát Crisnek.

Roseon látszott mennyire imádja őt, alig tudta letenni a karjaiból.

- Sosem gondoltam volna, hogy látom ilyennek Roset - jött mellém Edward miközben őket néztük amint Emmettel lefektetik Crist.

- Fantasztikus anya lesz belőle - mondtam.

- Tudom. Amilyen te is vagy - fordított maga felé egy csókra Edward.

Egy egy ölelés és puszi után Roseék is hagyták pihenni kisfiukat. Nessa és Anthony is elaludtak.

Visszamentünk a nappaliba ahol egész éjjel beszélgettünk.

Többnyire Nessáról és Crisről, vagyis inkább a jövőjükről.

Felmerültek ugyanazon kérdések, amik akkor mi fogadtuk örökbe Nessát.

Hogy ők emberek, és mi vámpírok vagyunk.

A válasz itt is ugyanazt lett mint akkor. Mind a ketten elég kicsik még, és van még jó néhány év, míg nagyok lesznek. Ahogy Nessánál is megbeszéltük Edwardal ha elég nagy lesz meg fogja tudni az igazságot rólunk. És övé lesz a döntés, hogy akarja e ezt az életet élni.

Ahogy erről beszélgettünk Edward mintha máshol járt volna.

- Mit láttál kicsim? - fordult Jasper Alicehez.

Persze, Alice látott valamit.

- Ugye nem rossz dolog? - fordultam feléjük.

- Pont ellenkezőleg - szólalt meg Alice.

- Lehet, de mégsem akarod megmutatni - fordult felé kissé talán dühösen Edward. Általában akkor ilyen amikor kimarad valamiből.

Nemtudom miért én sejtettem mit láthatott Alice.

- Nyugodjatok meg nem rossz, sőt fantasztikus dolog - mosolygott ránk a ház energiabombája.

- És mikor tudjuk meg mi az? - érdeklődött Emmett.

- Hát, arra még várni kell egy kicsit, de higyjétek el akkor választ kaptok a mostani kérdéseitekre, és ha eljön az ideje visszatérünk erre a látomásra.

- Tényleg jó dolog lehet, mer nagyon boldognak és izgatottnak érezlek.

- Bocsi szívem, csak annyira boldog vagyok - mosolygott Alice Jazzra.

- Azt érzem - felelte Jazz és egy csókot lehelt Alice ajkaira.

- És meséljetek mi volt Olaszországban - kérte Jazz.

- Na és a szigetes sztorik se maradjanak ki, volt hancúr mi? Remélem nem a gyerekek előtt - szólalt meg Emmett.

- Az nem a te dolgod, egyébként neked is meg kellene komolyodnod, mert szerintem agyilag a te is leragadtál a fiad szintjén - mondta neki mosolyogva Edward.

- Igaz, nekem nem csak egy hanem két gyereket kell nevelnem - mosolygott Rose is.

- Héé én itt vagyok - integetett Emmett mire mindenki nevetni kezdett.

Később miután kibeszélgettünk magunkat szerelmemmel visszavonultunk a szobánkba.

Mivel egyenlőre nem terveztünk egyetemre menni rengeteg időnk volt, amit mind most már Roseék is a gyerekeinknek akarunk szentelni.

- Jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Edward - miközben még közelebb fészkeltem magam hozzá.

- Igen, sose gondoltam volna hogyha idejövök itt találom meg a boldogságom, és hogy minden álmom valóra válik.

- Ezzel én is hasonlóképp vagyok. A legjobb döntésünk volt idejönni. És ezt is Alicenek köszönhetjük.

- Igen, mert ő előre látott engem.

- Bizony. Sokkal tartozunk neki.

- Az nem kifejezés.

- Nekem elég annyi, hogy boldognak látom a kedvenc bátyám, és ezt neked és a gyerekeknek köszönheti - pislantott be az ajtón Alice.

- Én is szeretlek húgi - pattant fel mellőlem Edward és megölelte Alicet, majd én is csatlakoztam hozzájuk.

- Ezt a sok boldogságot már már nehéz elviselni - lépett be Jazz is.

Másnap reggel összeültünk és megbeszéltük hogyan tovább. Mivel már itt eltünk egy ideje, és egy egy helyen néhány évnél nem maradhatunk tovább anélkül, hogy ne keltene feltünést, hogy nem öregszünk, így maximum egy két éven belül ül helyet kell keresnünk.

- Igaz arra még várni kell, de majd valamikor visszaköltözhetnénk Forksba is - szólalt meg Alice.

- Arra még tényleg várni kell, de egyszer talán - mondta Carlisle.

Emmett és Jazz kivitték a kicsiket az udvarra. Jazz Nessával még Emmett a két fiúval játszott akik persze nagyon picik még, de látszólag is imádtak a nagy macival lenni.

A terveinkben szerepelt valamikor ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek ismét meglátogatni Aroékat,de ekkor már mindannyian mennénk.

Ami Anthonyt illeti arra nem kell olyan sokat várni, mert napról napra nagyobb lesz. Számításaink szerint 7-8 év múlva eléri azt a kort mint mi. Szinte egy idősek lesznek Nessával.

Míg beszélgettünk a pillantásom az általam viselt Cullen címerre tévedt.

- Már a két kis csöppségnek is van, de szerintünk várunk még míg egy kicsit nagyobbak lesznek, hogy megkapják - mondta Esme.

Nekem és Nessának is van már. A családunk mind tagja viseli a címert valamilyen formában.

- Végre boldog és nyugodt évek várnak ránk - szólalt meg Alice.

- Ennyi minden után jó ezt végre hallani - mondta Carlilse.

- Azt hiszem mi elmegyünk vadászni - állt fel szerelmem.

- Menjünk, vigyáz.......

- Ne aggódj, jó sokan vagyunk vigyázni a gyerekekre, és jól elvannak odakint a fiúkkal és Roseal aki idő közben kiment a fiúkhoz és Nessához.

- Köszi anya - ölelte meg Edward Esmet.

Vetettünk egy egy pillantást a hátsó kertben játszókra, majd szerelmem pillanatok alatt kapott a karjaiba és indult el velem.

Tudtam hová akar menni, és nem is tévedtem.

Pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk.

- Sok szép pillanat köt ide bennünket - mondtam.

- Igen, és még mennyi ilyen hely van - folytatta szerelmem.

És igaza volt, rengeteg számunkra fontos hely van.

A kis kunyhónk ahol először voltunk együtt, és ahol megkérte a kezem. A szigetünk ahol a nászutunkat töltöttük, és ahol csodás perceket élhettünk át a gyerekeinkkel és még sorolhatnám.

Leültünk a partra míg szerelmem a karjaiba vont.

Akkoriban mikor eljöttem Olaszországból nem gondoltam volna, hogy itt rátalálok a szerelemre, és hogy egy ilyen csodás férfi személyében kapom meg.

De nemcsak egy csodás férfit és férjet kaptam itt a sorstól. Egy tökélestes és boldog nagy családot, fantasztikus barátokat, és gyerekeket.

Immár kettőt is.

Edward, Nessa és a kis Anthony és persze a Cullen család, a mi családunk tették teljessé az életem.

Vámpírok lévén sohasem gondoltam volna hogy ez egyszer megadatik nekem.

De most mégis itt ülök a férjem karjaiban boldogan.

- Soha sem gondoltam volna, annyi egyedül töltött idő után, hogy egyszer egy ilyen csodás nőt és két szép gyermeket kapok a sorstól - mondta szerelmem, szinte válaszként a kimondatlan gondolataimra.

- Én sem.

- Nemcsak az enyém a családom, a családunk élete is megváltozott amint megismertünk.

- Én aki mindig is magányos voltam, megtaláltam életem értelmét, a szerelmet amit még sohasem éreztem. Két csodás gyermeket nevelünk. Carlisle és Esme is hihetetlenül boldogok, hogy így látnak bennünket, és hogy immár három kis lurkó unokájuk is van. Hála a mi döntésünknek Emmett és Rose is követte a példánkat és ők is szülők lettek. Alice boldog, hogy mi és mindig boldogok vagyunk, és hogy megtalálta a legjobb barátnőjét. És hogy mindig boldogok vagyunk - mondta szerelmem.

- Sok mindenen mentünk keresztül míg ide eljutottunk, de megérte. Minden pillanatot és percet megért, hogy most itt tarthatlak a karjaiban mint a feleségemet és hogy itt van nekünk Nessa és Anthony - tette hozzá.

- Ezért csak hálásak lehetünk a sornak.

- Tudod szeretnélek még elvinni valahová - mondta szerelmem miután egy szerelmes csókot váltottunk.

- Hová?

- Rögtön megtudod - mondta miközben talpra álltunk és ismét a karjaiba kapott miközben boldogan bújtam szerelmemhez.

Néhány perccel később azon a helyen álltunk az erdőben ahol azóta nem voltunk.

Rögtön eszembe jutottak annak a napnak az emlékei, és minden pillanata. És Edwardra nézve neki is, ezért is hozott ide.

- Itt láttalak meg először - ölelt magához Edward.

És igen ismét itt álltunk.

Annak idején azon napon mikor vadászni voltam, és amikor először találkoztam Cullenékel. Itt pillantottam meg először Edwardot.

Akibe már akkor első látásra beleszerettem.

- Itt pillantottalak meg először és szerettem beléd rögtön.

- Mintha olvasnál a gondolataimban.

- Örökké hálás leszek a sorsnak és Alicenek hogy akkor megismertelek és hogy értelmet adtál az életemnek - mondtam.

- Én buta kis bárányom, én vagyok hálás amiért egy ilyen csodás teremtést kaptam a sorstól, még így szörnyeteg lévén is.

- Már mondtam, hogy te sosem voltál és nem is leszel az.

- Te vagy a legcsodásabb férfi, akit az életemnél is jobban szeretek. Az én oroszlánom.

- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba...

- Micsoda buta bárány!

- Micsoda beteg, mazochista oroszlán!

- Szeretlek Bella, mindennél jobban.

- Én szeretlek téged. Mindennél jobban - viszonoztam szerelmem vallomását.

Edward két keze közé fogta az arcomat, majd megcsókolt.

Itt ezen a helye, ahol annak idején először találkoztunk.

Csókja gyengéd volt, érzelmekkel teli. Minden egymás iránt érzett érzelmünk benne volt.

- Örökké a tiéd - suttogtuk egymásnak csókunk után, majd szerelmem karjaiban véve indultunk el hazafelé.

Egy boldog és szerelemmel teli közös végtelen jövő felé, amiről még akkor nem sejtettünk mennyi minden vár még ránk, de egy dologban mindketten biztosak voltunk.

Az oroszlán és a bárány szerelme mindent átvészel, és bármilyen akadályt könnyen vesz, a lényeg hogy Örökké együtt legyünk....

"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."

(Stephenie Meyer)

Hát ez lett volna. Az 50-es utolsó fejezet.

A blog november 30-án volt fél éves. Ennyi idő alatt született meg ez a történet. Ami az első is volt amit íni kezdtem.

De akkor még csak nem is reméltem, hogy ennyiőtöknek fog tetszeni.

Ezért is tartozom nektek hatalmas köszönettel, hogy olvassátok az írásaim, és azoknak is akik a komijaikkal kifejtették a véleményüket, és hogy ez idő alatt velem voltatok, és olvastatok.

Remélem azért az utolsó fejezet is elnyeri a tetszéseteket.

Ide kérem azt, hogy ha csak néhány mondattal is véleményezzétek, nagyon hálás lennék.

Fél év alatt született meg az ötven fejezet. Köszönöm szépen a sok sok komit és kedves szavakat amiket az idő alatt kaptam, és persze a kritikás komikat is. Mindenkinek aki csak egyszer is írt véleményt. A több mint 100 rendszeres olvasót, és hogy egy egy új fejezet alkalmával ilyen sokan olvastok.

Volt egy szavazás a történet folytatását illetően. Kíváncsi voltak hogy mit gondoltok egy esetleges folytatást illetően. Mindenképp terveztem, mert igencsak sok ötletem van hozzá, és a legtöbbet a folytatásra voksoltatok. Azok pedig akik a NEM-re szavaztak, nekik annyit, hogy nem kötelező olvasni.

Akik pedig a történet folytatását a Forever Yours - Örökké a tiéd című történetet is olvasni fogják, nekik köszönöm előre is, igyekszek abból is a legjobbat kihozni.

Sok mindenen ment keresztül a kedvenc párosunk karöltve a Cullen családdal, de végül minden megoldódott, és remélem sokan figyelemmel kíséritek majd a folytatást is.

Így akik szeretik és olvassák Bella és Edward ezen történetét nem maradnak fejeztetek nélkül, ugyanis mint ki van írva a történet folytatásának blogján JANUÁR 1.-ÉN érkezik az első fejezet.

Hirtelen nem is tudom mit mondhatnék még, csak még egyszer köszönök mindent nektek.

Lenne néhány név amit kiemelnék.

Először is MoOa, akinek köszönöm a történet egyik felének bétázását, és Bumbinak aki a második felét bétázta. Valamint Nikkym-nek, aki sokat segített a történet alakulásának kiagyalásában a véleményével. És mindenkinek, aki itt volt, aki olvas, és akik komiztak és komiznak.

Imádlak titeket, hatalmas pusszantás mindenkinek (L).

Lizzyke

49.fejezet

2010-12-05T17:43:00.001+01:00

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új fejezet. Szám szerint a 49-es, ami egyben az utolsó előtti is. Nem is mondanék nagyon mást, csak meg akarom köszönni a komikat az előzőhöz, és remélem ide is lesznek majd vélemények.

És még egy dolog. Egy kis MEGLEPI :)

Elkészült a Lion and Lamb Love történet folytatásának új blogja.
Ha kíváncsi vagy rá és akarsz egy kis infót a folytatásról less be.

A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd

49.fejezet

/Bella/

A férjemmel és a gyerekeinkkel tartottunk épp a szigetünkre.

A hosszú repülőút után, amit Nessákék egész jól viseltek hajóval indultunk a sziget felé.

Már esteledett mikor megérkeztünk, de Nessa máris nem volt olyan fáradt amint megpillantotta hová érkeztünk. Anthony pedig a karomból szemlélte a mi kis paradicsomunkat.

- Ez a miénk mami?

- Igen kincsem.

Edward letette Nessát amint megérkeztünk, aki hatalmas izgatottsággal szalad végig a homokos parton a ház felé.

- Na odaakarsz menni apuhoz? - kérdeztem a karomban fészkelődő kisfiamtól, aki Edward felé nyújtózott.

Szerelmem óvatosan átvette tőlem, amit Anthony egy csodás mosollyal jutalmazott.

Nessa után indultunk a házba, aki már fel is fedezte a közös szobáját Anthonyval, amit nyilván Alice kérésére rendeztek be, mivel ő tudta, hogy jövünk.

- Vigyázhatok én a kis tesómra?

- Persze tündérem, ő azt hiszem kezd álmos lenni, lefektetjük és itt maradhatsz vele - mondta neki Edward.

Nessa imádta a kis karjaiban tartani Anthonyt, aki félig vámpír lévén mindig mintha vigyázott volna, hogy ne bántsa a húgát.

Hiába kisebb mint Nessa, mégis félig vámpír, ami azért megmutatkozik rajta. Lassabb a szívverése mint Nessáé, de például a bőre és épp olyan kemény és hideg mint a miénk.

Sőt néha a táplálkozásával is akadtak már gondok. Ugyanis egyre többször itatjuk vérrel őt, mert azt kívánja.Ez ellen nemtudunk mit tenni, hiszen ő is félig olyan mint mi. De persze egyenlőre legalábbis többnyire még emberi ételeket fogyaszt.

Lefektettünk a kis Anthonyt, akire Nessa vigyázott. Addig szerelmem behozta a csomagjainkat, én pedig a gyerekeknek készítettem valami vacsorát. Bár mivel a kis csöppségünk már elaludt, ő valószínű, hogy valamikor az éjszaka folyamán vagy reggel követeli majd a részét.

- Azt hiszem elmegyek vadászni egy kicsit, ha netán Anhtonynak is szüksége lenne vérre.

- Igazad van, addig is megetetem és lefektetem Nessát.

- Rendben addigra én is jövök - mondta, majd mellém lépett és szenvedélyesen megcsókolt.

Alig vártam, és ahogy látom rajta ő is, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. És úgy érzem sok mindent tartogat számunkra az éjszaka.

- Gyere kicsim vacsorázni - szóltam be Nessának a szobába, aki még mindig szinte csodálkozva figyelte a testvérét.

Mindketten hihetetlennek tartottuk, a kapcsolatot ami már ilyen kicsinek kialakult kettőjük között. Nessa is már első pillanattól kezdve szerette Anthonyt ahgy fordítva is. Imád vele játszani, és olyankor a kisfiúnk arcról is letörölhetetlen a mosoly.

Edwardal pedig amellett, hogy nagyon büszkék voltunk rájuk, úgy tekintettünk rájuk mint a mi két kis csodánkra. És valóban azok is voltak. Ők tették teljessé az életünket, a házasságunkat.

Sokszor elmélkedek ezen, hogy mindent megkaptam az élettől amire mindig is vágytam. Csodás családot, férjet és két szép gyermeket.

Edward és én pedig imádjuk egymást, és mindent megteszünk, hogy szép és boldog gyerekkort és életet biztosítsunk nekik.

Míg Edward vadászni volt, én megetettem és megfürdettem Nessát, majd lefektettem a közös szobájukba Anthonyval, de persze előtte a puszi a kis tesónak nem maradhatott el.

- Jó éjt mami.

- Álmodj szépeket kincsem - adtam egy puszit az arcocskájára, majd hagytam őket aludni.

Amint kiléptem tőlük a mi szobánk felé indultam. Belépve rögtön a legszebb emlékeim jöttek elő.

Az itt töltött csodás napok a nászutunk során, minden egyes boldog pillanat amit ebben a szobában és itt éltünk át.

Egy igencsak hosszú nap után gondoltam lezuhanyozok. A szobában ledobáltam magamról a ruhákat majd a fürdő felé vettem az irányt.

/Edward/

Visszafelé tartottam a vadászatból, amikor az elmúlt időszakban történteken gondolkodtam.

Még annak idején mikor Carlilse átváltoztatott és utánam hozzánk hoztam Esmét, sokszor hallottam őket rólam beszélni, hogy aggódtak miattam, hogy sosem találom meg a párom, és hogy egyedül vagyok.

Akkoriban még én sem gondoltam volna, hogy rátalálok Bellára.

Mindent megkaptam tőle amire csak egy férfi vágyhat.

Ő a világ legcsodásabb felesége, nője és a legjobb anya is.

Vele és a gyerekeinkkel lett teljes az életem. Eddig csak úgy léteztem, de most már van miért élnem. Értük, a családomért, akikért mindent megtennék.

Boldogan szaladtam a házhoz, majd rögtön a konyhába vittem a vért és eltettem Anthonynak, ne hogy Nessa kezébe akadjon.

Benéztem a gyerekekhez, akik már mindketten édesen aludtak. Egy egy puszit adtam nekik, majd az anyukájuk keresésére indultam, akivel ha minden igaz lesz végre egy kis időnk kettesben lenni.

A hálóba lépve a fürdő felől hallottam vízcsobogást.

Akaratlanul is olyan képek jelentek meg előttem amitől még jobban kívántam szerelmem.

Benyitottam a fürdőbe, ahol még a párás zuhanykabinon keresztül is láttam kirajzolódni Bella csodás testét.

Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháktól, majd zajtalanul beléptem szerelmem mögé. Meztelen testét átöltve húztam magamhoz, és csókot leheltem nyakára.

- Már vártalak - suttogta kéjesen, miközben nyelvemmel nyakát kényeztettem.

Szorosan magamhoz húztam, miközben kezeim derekáról mellei irányába kalandoztak, amit simogatva egyre hangosodó nyögésekkel díjazott életem értelme.

Magam felé fordítottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Nyelvünk egymásra találásával tüzes táncba kezdtek, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Bella apró kezei összefonódott testünk közé nyúlva ragadták meg tettre kész férfiasságom, és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, ezzel egyre hangosodó morgásokat kicsalva torkomból.

Én sem tétlenkedtem viszonozni a nekem okozott élvezeteket, elszakadva szerelmem csodás kebleitől, ujjaimmal hasán keresztül eljutottam nőiességi forró barlangjáig.

Rögtön belé fúrtam ujjaimat, mire testem reszketett a gyönyörtől a karjaimban ahogy egyre jobban gyötörtem őt, miközben tüzes csókjainkkal igyekeztünk elfojtani kéjes hangjainkat.

Élveztem hogy eléri a végső gyönyöröket, majd reszketve a karjaimba omlik, majd nemsokkal később ujjainak és puha nyelvének hála én is átléptem a mennyek édes kapuját.

Szerelmes csókban egyesültünk, miközben karjaiba kaptam Bellát, aki nem habozott lábait derekam köré kulcsolni, míg kezeivel benyúlt közénk és magába vezette férfiasságom.

Hangos nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk ismét egybeforrt.

Csókjainkkal igyekeztünk elnyomni hangjainkat, miközben ott simogattuk egymást ahol értünk.

Feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, majd kisvártatva csapott le szinte egyszerre ránk a csodás megsemmisülés amint csókjainkkal üdvözöltünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd talpra állítva tovább csókoltuk egymást, majd egy egy kényeztető mosdatás után a szobánkban folytattuk azt amit elkezdtünk.

/Bella/

Szerelmem ölelő karjaiban ért bennünket a reggel a sorozatos gyönyörök után amiket egymás karjaiban éltünk át éjjel.

- Antohny éhes - szólalt meg szerelmem.

- Megyek megnézem.

- A konyhában hagytam neki a vért, ma arra vágyik.

- Köszönöm - adtam egy csókot Edwardnak majd a gyerekszoba felé indultam.

Nessa édesen aludt még, de a kis Anthony már ébren volt. De persze csendben, mint aki tudná, hogy nem akarja felébreszteni az alvó kishúgát.

Csendben a karomba vettem, majd a konyha felé mentünk, mire kiérve már a cumisüvegben várta őt a reggeli.

Leültem vele a nappaliba, míg ő az utolsó cseppig kiitta számunkra nélkülözhetetlen vért az üvegből, majd hálás szemek és egy csodás mosollyal az arcán pillantott rám.

Nemsokkal később pedig Edward csatlakozott hozzánk Nessával.

Ő is megreggelizett, majd együtt négyesben indultunk felfedezni a szigetet.

Itt elég meleg van, és szinte mindig süt a nap, így egyenlőre Nessa aki még nem látta napfénytől csillogó bőrünk, végig takarásban árnyékosabb helyen voltunk.

Volt egy kisebb hatalmas fákkal és fehér homokkal borított partszakasza a szigetnek, ahol sok időt töltöttünk.

Míg Edward úszni vitte Nessát, mi a homokban játszottunk a napról napra egyre többet növő Anthonyval.

- Mami képzeld még delfineket is láttunk - újságoltam hozzánk szaladva Nessa, aki az apjával úszkált.

- Örülök kicsim.

- Anthony nem úszik velünk?

- Ő még elég kicsi, de ide a kisebb vízbe bemehetünk - mondta Edward, majd a víz felé indultunk.

Ő a felvette Nessát míg én a fiunkat fogtam, majd belementünk a vízbe, hogy egy kicsit Anthony is élvezhesse a csodás vizet.

Ami láthatóan neki is nagyon tetszett. A kis kezeivel édesen pancsolta a vizet, miközben mi mosolyogva figyeltünk.

Fantasztikus érzés volt ilyen boldognak látni őt és Nessát is. ÉS csak remélni tudtuk, hogy ez mindig így lesz.

Szinte az egész napot a parton töltöttük a gyerekekkel. Az estét pedig többnyire a házukba bújva, a gyerekek vagy inkább Nessa kérésére egy egy mesét nézve, amit Anthony is nagyon élvezett, aki szinte végig Nessához bújva leste a meséket.

Az éjszakákat pedig egymás szeretésének és kényeztetésének szenteltünk. Napközben pedig minden figyelmünk a gyerekeké volt.

Így teltek a csodás napjaink, néha néha azért telefonáltak otthonról, hogy érdeklődjenek hogy vagyunk.

Kicsit úgymond négy fülközt akartam beszélni Roseal, így Edward elvitte sétálni a kicsiket.

Rose minden boldogan mesélt a kis vagy inkább nagy meglepetésükről.

- Tudod, most érzem csak igazán mit éreztél te is. Annyira boldog vagyok.

- Elhiszem, és el sem tudom mondani mennyire örülök nektek. Gondolom Emmett is odáig van.

- Ne is mond, le sem lehet állítani, tudod milyen.

- Mindig is erre vágytam, és teljesült az álmom, és látni, hogy ez Emmettet is boldoggá teszi ahogy engem mindent megér. Nagyon várjuk, hogy hazaérjetek.

- Hamarosan megyünk, mi is nagyon várjuk. Főleg Edward, kissé zavarja, hogy kimarad valamiből.

- Gondolom a kicsik nagyon élvezik az ottlétet - mondta Rose.

- Az nem kifejezés. Nessa haza sem akar majd menni. És Anthony egyre nagyobb és okosabb lesz.

- Azért remélem huncutkodni is van időtök - hallottam meg a háttérből Emmettet.

- Emiatt ne aggódj Emmett, te pedig most már ideje felnőni.

- Majd igyekszek, hatalmas ölelés a csöppségeknek - köszönt el.

- Ne haragudj rá tudod milyen - szólalt meg Rose.

- Ne aggódj, ő már csak ilyen. Megyek megkeresem Edwardékat sétálni zavartam őket. Puszi mindenkinek, hamarosan találkozunk - köszöntünk el egymástól Roseal, majd szerelmemék keresésére indultam.

Meg is találtam őket a parton.

És a látvány ami fogadott csak azért kiáltott, hogy megörökítsem.

Hála Alicek aki mindig mindenre gondol, vagy inkább mindig mindent lát, csomagolt egy fényképezőgépet amivel már kis millió képet készítettünk a kis családunkról.

Ez a pillanat sem maradhatott ki.

Edward a parton egy hatalmas fa alatt feküdt a hófehér homokban, miközben a kis Anhonyt édesen szunyókált a hasán, Nessa pedig szorosan Edward oldalához bújva aludt.

Igaz folyton jöttünk mentünk, játszottunk a szigeten, így sokszor kifáradtak.

Miután megörökítettem a pillanatot nem győztem csodálni őket. Ennél szebbet senki sem kívánhat magának.

- Azt hiszem egy kissé elfáradtak - suttogtam szerelmem mikor letültem melléjük, majd halkak egy csókot loptam kedvesemtől.

- Nagyon szeretlek - mondta.

- Én is téged. Vagyis titeket - helyesbítettem.

Melléjük heveredve csendben csodáltuk őket.

Nessa és Anthony nagyon élvezték az itt töltött idő, ami vészesen gyorsan telt el.

Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. A gyerekek egyre szebbek, és nagyobbak, akiket mi napról napra jobban imádunk.

De akármennyire is jó volt itt, azért kicsit be kell vallani hiányzott a családunk is, így ideje volt hazamenni.

- Visszajövünk még majd ide ugye mami?

- Persze tündérem megígérem - válaszolta neki Edward.

A karomban tartott Anthony csöpp kis kezeit az arcomhoz érintette, majd itt töltött pillanatokat mutatta meg nekem.

- Neki is nagyon tetszett itt, és alig várja, hogy visszajöjjünk - mondta szerelmem.

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. És ahogy apu is mondta hamarosan visszajövünk - mondtam a két gyermekünknek, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára.

Míg én elkészültem a gyerekekkel addig Edwardal összeszedte és a hajóhoz vitte a csomagjainkat.

Mind elköszöntünk a szigetünkről, amire hamarosan ismét visszatértünk, majd hajóba szálltunk és elindultunk hazafelé, ahol hatalmas vagy inkább újabb meglepetés várta a családot, vagyis inkább Edwardot, aki még nemtud róla.

Tessék komizni, és nézzetek be a folytatás blogjára

Hűséges olvasóknak

2010-12-04T08:30:00.002+01:00

"Ezzel a kis képpel szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik vagy hasonló helyzetben vannak, mint én magam (azaz, nem díjazzák a munkájukat kritikával) vagy csak elegük van abból, hogy nem tudnak elolvasni egy-egy fejezetet, mivel nincs meg az elegendő komment határ.
Arra kérek mindenkit, akinek van saját blogja, hogy tegye ki ezt a képet az oldalára, és tüntessünk az ellen, hogy az általunk szerkesztett és rengeteg munkával fenntartott blogjainkat ne kelljen felfüggeszteni, szüneteltetni vagy éppen bezárni! Bírjuk rá a névtelen és nevüket felvállaló olvasóinkat arra, hogy egyetlen percet rászánjanak még az idejükből arra, hogy kritikájukkal javítsák a blog fejlődését."

/Szozsa914 (Zsani)/

Ehhez csatlakozom én is, remélem ezzel a kis biztatással többen komiztok majd, nem azért mert mi arra megyünk minnél több legyen, csak a véleményetekre legyen az jó vagy éppen egy kis kritikával megfűszerezve, azoknak is örülünk, így tudjuk, hogy esetleg mi az amin változtatni tudunk, hogy egy egy fejezet még jobb legyen.

48.fejezet

2010-11-30T09:11:00.001+01:00

Sziasztok! Nos emberek, eljött az utolsó előtt előtti fejezet. Bizony, ezen kívül még kettő lesz. Persze mostmár többnyire happy van :). Köszi szépen először is a komikat az előzőhöz. Ide is várom majd őket.
De előtte még egy két apróság.
A héten hétvége felé, még nemtudom akkor hogy dolgozok de mindenképp lesz még egy fejli, jövőhét közepe felé pedig megkapjátok az utolsó fejlit.
És igaz még lehet szavazni, de már tény, hogy lesz folytatása a történetnek. Igaz egy kis szünettel. És annyi lesz, hogy az egy új blogon íródik majd, aminek a címét is megtudjátok hamarosan :).
A bétázást pedig köszi szépen Bumbinak!
Addig is jó olvasást, pusszantás.

48.fejezet

Úton voltunk Olaszországba a gyerekekkel és Esmeékkel. Alice, Jazz, Rose és Emmett pedig otthon maradtak.

Egyedül talán én voltam az aki sejtette Rose és Emmett valódi okát az otthon maradásukra. Na meg persze Alice aki nyílván már látta is.

Mielőtt indultunk ugyanis beszélgettem Roseal a dologról, és nagyon boldoggá tett a döntésük Emmettel. De a többiek erről még nem tudnak, majd csak ha hazaérünk. Mindenesetre jó ilyen boldognak látni őket, főleg Roset aki mindig is erre vágyott.

Igencsak hosszú repülőút után, amit Nessa és Anthony is jól viseltek érkeztünk meg Volterrába.

A legtöbben a fajtánkból nem szívesen jönnek ide a nagy királyi családhoz a Volturihoz. Kegyetlenségükről híresek ugyan, de aki csak egy kicsit is ismeri őket tudja, hogy alaptalanok a róluk kialakított képek.

Legalábbis számomra, hiszen nagyon sokat köszönhetek Aronak és a többieknek, akik most már a második családom Cullenék után.

- Végre itt vagytok kedveseim - üdvözölt minket rögtön Aro.

Persze mivel a két gyerek is velünk tartott Aro minden szükséges óvintézkedést megtett, hogy senki se bánthassa őket, hiszen ők akik itt élnek nem a mi életmódunkat folytatják.

De Aro, Alec, Jane és a többiek is tudnak uralkodni magukon annyira, hogy még csak véletlenül se bántsák a gyerekeket.

Marcus és Caus is üdvözöltek minket.

Jane, Alec és a párja is mosolyogva fogadtak minket.

A köszönések és ölelések után bejjebb mentünk a nagyterembe. Nessa mint mindig most is az apja karjaiban volt, Anthony pedig az enyémben.

Mielőtt idejöttünk Aronak nagyjából beszámoltunk Anthonyról, és hogy őt is mi neveljük. Rögtön a kis csöppség felé fordult aki kíváncsian szemlélte a körülötte lévő világot a karjaimból.

- Szóval te lennél az a gyermek. Elbüvölő teremtés - mondta Aro.

- És tudtok valamit hogyan fog fejlődni?

- Van néhány dolog, ha gondolod megosztom veled - mondta Carlilse.

- Hagyjuk magára a fiatalokat addig - mondta Aro, majd Carlilsleal félre vonultak, egy jó hosszú beszélgetésre.

Igaz Anthony egyenlőre emberi táplálékot eszik, de félvér lévén lehet, hogy hamarosan vért is kíván majd.

- Megmutatom a szobátokat, gondolom a kicsik is kimerültek a hosszú úttól - mondta Jane majd követtük őt.

Esme és Carlilse kaptak egy közös hatalmas szobát, én és Edward pedig az én régi szobámat kaptuk, mellettünk pedig gondolom Aro parancsára lett kialakítva egy fiús lányos gyerekszoba ahol Nessát és a kis Anthonyt tettük le aludni.

Edward maradt a kicsikkel, míg engem egy kicsit elcsalt beszélgetni Jane.

- Két gyerek, nem is gondoltam volna.

- Hát én sem, de boldogabb vagyok mint valaha - mondtam.

- Az meg is látszik.

- És te? Mesélj valamit, mik történnek erre.

- Hááát.....

- Na mond már.

- Nem olyan régen csatlakozott hozzánk egy vámpír Dave, akivel elég jól megértjük egymást - mosolygott sokat sejtően barátnőm.

- Ennek nagyon örülök, neked is jár egy társ.

- Hát meglátjuk. Aro sem ellenzi a dolgot, úgyhogy ki tudja?

Szinte egész éjjel beszélgettünk, de nyugodt voltam mert szerelmem addig a gyerekekkel volt.

Valamikor hajnal tájban mentem át a szobámba ahol Edward az ágyamon feküdt.

- Esme vigyáz a kicsikre - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.

Itt nem nagyon tudtunk úgy együtt lenni, ennyi igencsak jó hallású vámpír mellett, így csak szorosan egymáshoz bújva, néha egy egy szenvedélyes csókot váltva értük meg a reggelt.

- Olyan édesek - mondta Esme a kicsiket nézve alvás közben mikor beléptem a szobába.

- Ebben csak egyetérteni tudok - mondtam.

Félvér lévén Anthony is alszik, nem úgy mint mi. Sőt igen jó az alvókája a kincsemnek, de ez így van rendjén.

- Jó reggelt mami - ébredt fel nemsokkal később Nessa, majd Anthony is ébredezni kezdett.

Reggelre Aro gondoskodott az ételről a gyerekeknek, így Edward elvitte Nessát reggelizni, míg én megvártam míg a kisfiunk felébred.

Aki rögtön felém nyújtotta csöpp kis karjait, majd hihetetlen dolog történt.

A karjaimba vettem Anthonyt,aki csöpp kis kezeit az arcomra tette, majd képek, emlékképek jelentek meg előttem.

Még otthoni képeket vetített le előttem. Többnyire Roseékról akik otthon maradtak.

- Bizony kicsim, Alice néniék otthon vannak, de hamarosan mi is megyünk haza hozzájuk - mondtam.

Nemsokkal később visszatért Edward, akinek Athony szintén mutatott néhány emléket, és amiket az apukája megbabonázva figyelt. Majd megmutatta Carlilsenek, sőt Aronak is, akik szintén nem jutottak szóhoz.

- Fantasztikus képesség, és már ilyen picinek megmutatkozik. Káprázatos.

Mindenki csak ámult kisfiunkon, aki napról napra egyre többet nőt. És akit a kis Nessa is imádott. De ez kölcsönös volt. Akárhányszor Nessát leültettük és a kis karjaiba fogta Anthonyt mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki, és Nessa boldogan játszott kisöccsével.

Mind tudtuk, és látjuk, hogy kettőjük között szoros kapcsolat lesz, de ekkor még nem sejtettünk milyen szoros is.

Carlisle a nappalokat többnyire Aroval töltötte és Anthony fejlődésére próbáltak rájönni. Igaz nagyjából tudtuk mennyi idő alatt fog felnőni, de pontosat nem.

Körülbelül Nessával szinte egyszerre érik el a 17-18 éves kort.

Edward nem nagy örömére, egyik délután Alec hívott el kicsit sétálni, hogy beszélgethessünk. Neki is megvolt a párja, akivel az esküvőnkön is voltak, így nem értettem miért féltékeny még mindig Edward.

Hiszen semmi oka rá, ezt ő is tudhatná már.

- Jó látni, hogy ilyen boldog vagy, és örülök, hogy Edward az aki ilyen boldoggá tesz téged. Na és persze a gyerekeket, akiknek csodás anyukájuk van.

- Köszönöm. Nekem is a legnagyobb álmaim váltak valóra, amiket neki és a gyerekeinknek köszönhetek.

- De látom ti is nagyon jól megvagyok - mondtam.

- Igen így van. És úgy tűnik Jane is megtalálta a párját, bár náluk még nagyon az elején van a dolog, de időnk mint a tenger.

Az egész délutánt elbeszélgettük, majd mikor már nagyon hiányzott a szerelmem és a gyerekek visszamentünk.

Edward rögtön a karjaiba zárt, és észveszejtő csókkal üdvözölt.

- Hééé, csak néhány órát voltam el, azt is itt a kertben.

- Tudom, de akkor is hiányoztál. Remélem nem mozdult rád - mondta.

- Ezt most hagy abba - dorgáltam le rögtön.

- Aleccel csak barátok vagyunk. Neki is megvan a párja akit imád, és nekem is. Semmi okod féltékenykedni - mondtam, majd egy szenvedélyes de annál szerelmesebb csókkal bizonyítottam is.

- Sajnálom, csak idegesít ha más pasik vannak körülötted.

- Feleslegesen. De megbocsájtok - bújtam hozzá boldogan.

- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe.

- Csak egy kicsit bírd ki, nem akarok itt neked esni, annyian vannak körülöttünk. Néhány nap és csak mi és a gyerekek leszünk a szigeten.

- Igazad van, csak kibírom addig.

- Helyes.

Az elkövetkezendő néhány nap is nagyon gyorsan eltelt. Sokat voltunk a gyerekekkel is, akik hihetetlen módon teljesen elbűvölték a nagy Aro Volturit.

A kis Anthony napról napra nagyobb lesz, már kinézetre mint egy több hónapos kisfiú. És egyre okosabb is lesz.

Carlisle szinte naponta megméri és megvizsgálja, és ő örömmel hagyja magát.

Ez idő alatt, mivel nem sokat láthatom őket, Edward és Esme voltak a kicsikkel, míg én Jannel, és a többiekkel voltam. Aroval is sokat beszélgettem, aki csak örül, hogy ilyen boldognak lát. Edwarddal is beszélgettek.

De sajnos az itt töltött napok hamar eltelt.

- Remélem hamarosan ismét meglátogattok bennünket- mondta Aro.

- Persze barátom, de mi is szívesen látunk titeket.

- Esme vigyáz a kicsikre amíg mi vadászunk egyet indulás előtt - mondta Carlilse.

- Nektek mindenképp szükséges lesz, mert a szigeten csak ti lesztek a kicsikkel és ott nem nagyon hagyhatjátok magára őket - tette hozzá.

- Ez igaz - felelte Edward.

- Akkor elmegyünk egy szigetre? - kérdezte Nessa.

- Igen tündérem. Csak mi négyen, egy csodás helyre - válaszolta neki szerelmem.

Esme játszani ment a szobába a kicsikkel míg mi Carlilseal indulás előtt vadászni mentünk.

Néhány őz és medve után, amik Emmett kedvencei lennének immár jóllakottan indultunk vissza.

Addigra össze voltak készítve a csomagjaink és indulásra készen voltunk.

- Annyira sajnálom, hogy már mentek - mondta Jane is.

- Én is. De hamarosan találkozunk - ígértem neki, mire mosoly ült ki az arcára.

- Közben Alice telefonált, hogy lesz egy apró kis meglepijük ha hazaértünk. Vagyis nektek később - nézett felénk Esme, mire sokat mondóan elmosolyodtam.

- Te tudod miről van szó igaz? Erről beszéltetek Roseal? Annyira titkolta.

- Igen. De ne légy olyan kíváncsi, ha hazaértünk megtudod - válaszoltam Edwardnak.

- Jó utat barátaim, remélem hamarosan találkozunk.

- És vigyázzatok erre a két kis csodára - mondta Aro, aki elköszönt Anthonytól és Nessától is.

- Te is vigyázz magadra Aro nagypapi - köszönt el tőle Nessa, akit mosolyogva figyeltünk.

Ilyenkor mindig hihetetlen volt számomra látni, hogy nagy és mindenki által veszélyesnek hiresztelt Aro Volturit megpuhította egy néhány éves kis emberlány.

- Viszlát barátaim, jó utat - mondta Aro, miután mindenki elköszönt mindenkitől.

- Hamarosan találkozunk - búcsúzott Carlisle, majd a reptér felé vettük az írányt.

Ott elköszöntünk Carlilseéktól, majd mi másik gépre szállva a gyerekekkel indultunk el a mi kis szigetünkre ahol egy csodás hetet töltünk az immár két szép kis csöppségünkkel.......

Tessék komizni :)

47.fejezet

2010-11-22T18:47:00.002+01:00

Sziasztok!

Egy kicsit hosszabb bejegyzéssel jövök a fejli előtt.

Lezárult az egyik szavazás, amiben egy pasi névhez kértem a véleményetek. A győztes név ANTHONY lett, kicsit lejjeb még láthatjátok az eredményt. Hogy ki is lesz ő a történetben, azt a mai fejezetben megtudhatjátok.
Lehet, hogy sokan már gondoltatok erre, de szerintem sokatokat meg is lepek ezzel Azért remélem tetszeni fog, nagyon várom a véleményeket.

A másik dolog. Szám szerint ez a 47-es fejezet. A történet pedig összesen 50 fejezetes lesz.
Ami azt jelenti, hogy ezen kívül még három fejezet. De jó vagy rossz hír, mindenki döntse el neki mi, hogy igaz indult szavazás, és ennek az állását is figyelembe véve és a magam döntését is nézve, lesz MÁSODIK KÖTET.
Szóval a történet nem ér véget. Sőt. Már vannak is ötletek mi lesz a folytatásban, ami nem rögtön e befejezés után érkezik. Kell egy két hét szünet, többnyire, hogy átgondoljam pontosan a folytatást.
Remélem ezért lesz aki örül neki, aki a NEM-re szavazott, annak meg annyit, hogy senki fejéhez nem fogok pisztolyt hogy ide jöjjön, nem kötelező.

A bétázásért köszi Bumbinak (L)

Na azt hiszem mindent leírtam, remélem semmit sem hagytam ki. Jó olvasást és NAGYON várom a véleményeket. Pusszantás (L)

47.fejezet

/Bella/

Rögtön az illat és hang irányába futottunk, és a látvány ami minket fogadott, megdöbbentett.

Egy nő feküdt az erdőben a csupasz földön, csurom véresen, miközben egy vámpír állt mellette.

Sőt nem csak egy vámpír és a nő voltak ott, hanem egy csecsemő is. És rengeteg vér.

Közelebb érve amint észrevett minket az idegen vámpír, felénk kapta a fejét, majd Edward szaladni kezdett felé, mire ő megfutamodott.

- Edward hagyd, inkább segíts és hívd Carlislet - kértem, majd közelebb mentem a sérült nőhöz.

Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni, hisz rengeteg volt a vér, de muszáj volt segítenünk rajta.

- Carlilsle rögtön itt lesz - jött közelebb Edward, hogy megnézzük a sérült nőt, aki nem volt magánál, viszont egy hatalmas vágás tarkította a hasát, amin keresztül nyílván a kis csöppséget vette ki belőle az idegen, akit még szerencse, hogy nem vitt magával.

Itt feküdt sirdogálva az édesanyja mellett. De valami mégsem volt rendben a csöppséggel, és ezt Edward is észrevette.

- A szívverése, az illata, és a bőre sem olyan mint egy átlagos csecsemőé. Nem tudom mibe keveredett ez a nő, de itt valami nem stimmel.

A karomba fogtam a csöppséget, majd magamhoz öleltem csöpp kis testét.

Edward közben a nőt próbálta megnézni.

- Rengeteg vért vesztett, és szinte barbár módon vették ki a babát belőle - mondta szerelmem, majd Carlilse is megerősítette amint ideért.

Próbált mindent megtenni a szerencsétlenül járt nőért, de későn érkeztünk.

Carlilsle csak egy módón menthette volna meg őt. Ha megöli, és újra feléleszti, vámpírként. De ebben ő nem dönthetett.

Viszont ha csak egy kis időre is a nő magához tért, akiről megtudtuk hogy a neve Rachel.

És ami a legjobban megdöbbentett mindkettőnket, hogy tud a létezésünkről.

- A kisbaba, nem teljesen ember. Egy vámpírtól fogant - mondta ki gyöngén Rachel, és alig akartuk elhinni, hogy ez lehetséges.

Ilyesfelé dologról még Carlilse sem nagyon hallott.

Rachelnek a kevés erejéből futotta, hogy nagyjából elmondja mi történt vele, de nagyon le volt gyengülve.

Carlilse, viszont elmondta az egyetlen lehetőségét Rachelnek, hogy életben maradhasson.

- Akármennyire is szeretném látni felnőni a kisfiam, nincs erőm küzdeni, és nem akarom azt a létet - hozta meg a döntését Rachel, akit nem befolyásolhattunk. Ez az ő élete, az ő döntése.

Mindhárman szomorúan vettük tudomásul Rachel döntését, de ha ő nem akarja nem tehetünk semmit.

Végig mellette voltunk, miközben gyenge karjaival egy utolsó ölelést adott kisfiának, majd megígértetett velünk valamit.

- Tudom, hogy ti jók vagytok. Nem olyan mint aki ezt tette velem. Kérlek, vigyázzatok rá, biztosítsatok boldog jövőt neki, nem kérek csak annyit, hogy vigyázzatok a kisfiamra - kérte tőlünk Rachel.

- Anthony. Ez legyen a neve - volt még egy kérése Rachelnek.

- Megígérjük. Bells és én is szülők vagyunk, egy emberlányt fogadtunk örökbe, és megígérem, vigyázni fogunk rá, és mindig mellette leszünk, és ha felnő megfogja tudni milyen fantasztikus anyukája volt aki imádta őt - mondta Edward Rachelnek, aki csak megköszönni tudta nekünk, hogy utolsó perceinél mellette voltunk, és hogy tudja jó kezekbe került a kisfia.

- Elment. - mondta Carlisle.

- Nem kellett volna így lennie - mondtam szomorúan, és a csöppséggel a karomban Edwardhoz bújtam.

- Ez az ő döntése volt, de megtartjuk amit ígértünk neki.

- Természetesen - értettem egyet, és kisbabára pillantottam a karomban.

- És tudjátok ki tette ezt vele? - kérdezte Carlilse.

- Nem, amint észrevett minket elmenekült, és inkább mellette voltunk, nem mentünk utána, bár kétlem hogy visszajönne.

- Meglátjuk. De most mi lesz vele? - nézett a babára.

- Amit megígértünk. Nem hiszem, hogy a többiek elleneznék, hogy őt is magunkhoz vegyük. Mit szólsz szerelmem?

- Én nagyon szeretném. És tudom, hogy Rachel így akarná. Mi boldog családot és jövőt biztosíthatunk neki.

- Akkor megbeszéltük.

- De mivel ő láthatólag nem teljesen ember, így lesz jobb ha velünk nő fel, hisz ha az idegen újra keresi megtudjuk védeni, és még nem tudjuk, hogyan fog fejlődni.

- Egyetértek, az idő mindent megold. De jobb lenne hazavinni.

- Én pedig elintézem a temetést - mondta Carlilse, aki intézkedett Rachel temetését illetően.

Alig néhány percig, perce ismertük meg őt, és mégis hatalmas dolgot, hagyott hátra. Egy új életet, akiért mindent megteszünk.

Edward és én előre mentünk a babával, míg Carlilse mindent elintézett.

A ház elé értünk, mikor nem tudtunk mit is mondjunk a többieknek.

Bementünk hát és a döbbent családunkkal találtuk szembe magunkat.

- Atya ég mi történt, és kié ez a baba? - kérdezte Esme.

- Mindent elmesélünk, de üljünk inkább le, és kellene venni pár dolgot a babának.

- Arra semmi szükség. Átmehetnénk hozzátok egy picit - állt fel Alice, és a hármunk kis háza felé indultunk a nagy Cullen házból.

A karomban fogtam a csöppséget, aki mindenki tekintetét vonzotta.

Nessa még nem ébredt fel.

Belépve a házunkba, Alice rögtön a titkos szoba felé terelt minket.

- Itt az ideje, hogy megtudjátok mit titkoltam, vagyis vártam a pillanatot, hogy láthassátok -mondta, majd elővette a titkos szoba kulcsát.

Amint fordult a zárt, és kinyitotta az ajtót, mindannyiunk lélegzete elállt.

Egy csodásan berendezett kisfiús babaszoba képe tárult elénk.

- Te láttad őt - néztem Alicet, és ekkor értettem meg mindent.

- Igen. Nem tudtam miként, hogyan érkezik majd, de tudtam, hogy jönni fog, és hogy még egy gyermekkel bővül a családunk, vagyis a tiétek - mondta mosolyogva Alice.

- Sőt, az ő érkezése miatt lesz még egy kis fordulat a családban - szólalt meg Alice, és ekkor Rosera pillantott.

De ekkor még nem tudtunk, talán Roseék sem mi lesz az, de ami késik nem múlik.

Mindenki leült a nappaliban, majd míg én átöltöztettem a kicsit, addig Edward mindent elmesélt a családunknak.

Mire a végére ért Carlilse is megérkezett, és addigra mindent elintézett ami a temetést illeti.

Első dolga volt, rendesen megvizsgálni a kis Anthonyt is. Aki úgy tűnik félvér lévén rendkívül gyorsan fejlődik.

Később Nessa is felébredt, akinek szintén na nem teljesen mindent, de elmondtuk , hogy lesz egy kistestvére, akire nagyon kell vigyázni.

Rettentően örült a hírnek, sőt, rögtön a kezébe akarta venni.

Szerelmem leültette Nessát a kanapéra, majd óvatosan a kezébe adta a csöpp kisfiút, akit tündéri kislányunk boldogan fogott kicsiny karjaiba.

- Tudod, nem gondoltam volna, hogy ez még egyszer megtörténik.

- Én sem. De biztos vagyok benne, hogy őt is annyira fogjuk szeretni mint Nessát.

- Igazad van. Ki ne szeretne egy ilyen kis tündért - pillantott a kis Anthonyra, akinek elég borzalmasan indult az élete, hisz rögtön elvesztítette az édesanyját, de mi azon leszünk, hogy pótoljuk a hiányát, és minden szeretettet és boldogságot megadjunk neki.

Néhány nappal később végző búcsút vettünk Racheltől, akiről Carlilsle kiderítette, hogy sajnos nem volt családja, egyedül élt, így nincs senki aki esetleg jogot formálhatna a kicsire.

Aki csupán néhány nap alatt is hihetetlen sokat nő.

Carlilse minden nap megméri és megvizsgálja őt. Nem csak hihetetlen gyorsan nő, hanem egyre okosabb is. Mintha mindig értené mit is mondunk neki.

Ami a külsejét illeti, egy tündéri kisfiú, akinek a bőre hófehér és kemény, bár nem annyira mint a miénk, és akinek mégis vér folyik az ereiben, és van szívverése, ha lassabb is mint az embereké.

Ami a táplákozási szokásait illeti egyenlőre emberi ételt, bébi ételeket fogyaszt, de Carlilse szerint ha nagyobb lesz lehetséges, hogy vért is fogyaszt majd.

Mi pedig napról napra jobban imádtuk őt. Sőt mindenki.

- Végre, egy újabb férfi a családban, lesz kinek átadni a tudásunkat - szólalt meg Emmett a nagy Cullen ház nappalijában.

- Akkor a te közeledbe nem engedjük - szólalt meg Jazz, mire mindenki nevetni kezdett.

Később a lányok vásárolni mentek Anthonynak magukkal vitték persze Nessát is, aki alig várta, hogy rengeteg mindent vehessenek a kistestvérének.

Csupán kevés idő volt hátra az iskolából, ami hihetetlen gyorsasággal telt el, és érettségiztünk le, mi legalábbis immár sokadjára.

Szinte mind, főleg Emmett alig várta, hogy vége legyen. Akárcsak mi is. Így minden időnket a gyerekeinknek szenteljük.

Még kimondani is furcsa. Hisz eddig csak Nessa volt nekünk. De Anthony még boldogabbá tette az egész család életét.

Anthony nagyon gyorsan nő, most elméletileg egy hónapos, de kinézettre már mint egy több hónapos baba.

Carlilse azóta is sokat kutat hasonló gyerekek után, ami persze nagyon ritka. Carlisle számításai szerint ha ilyen gyorsasággal nő, csupán 6-7 év alatt elérheti a felnőtt 18 éves kort.

Igy kissé riasztóan hangzik, hisz a gyors növekedése miatt nem tudjuk mire számítsunk, de Carlilse szerint minden rendben lesz.

Főleg mivel félig ember, így akár emberek közelébe is mehet. Bár mivel vámpír vér is van benne, kissé féltünk emiatt.

De persze nem akartuk titkolni a világ elől, hogy egy újabb csöppséggel bővült a családunk.

Ezen a barátaink rendesen meglepődtek. Eleazarék is beígérkeztek egy látogatásra, hogy megismerhessék őt.

Ami az én és Edward kapcsolatát illeti, boldogabbak vagyunk mint valaha.

Férj és feleség vagyunk, valamint van két csodás gyermekünk. Igaz mostanság kevesebb időnk volt egymásra, de Esme és a lányok boldogan vigyáztak a kicsikre míg mi is egy kicsit kettesben akartunk lenni.

Ilyenkor persze nem úszhattuk meg Emmett poénjait, amiket már Anthonynak is tanítgatott, és amiért Edwardtól meg is kapta a magáét, amiért a fiúnkat már ilyen kicsinek a perverz vicceivel szórakoztatja.

Esténként én lefektettem Nessát akitől persze az apukája is elköszönt, míg Edward a kis Anthonyt teszi le aludni. Ilyenkor mindig meghatottan szoktam az ajtóból leskelődni.

Mérhetetlen boldogsággal tölt el a kép, amikor Edwardot látom a karjaiban a kisfiunkkal, akinek nem is számítottunk az érkezésére, de mégis hatalmas örömet jelentett számunkra.

Mindkét gyermekünk Nessa és Anthony is nagyon el voltak kényeztetve, mindig foglalkozott velük valaki, és jó végre a tudat, hogy mindenki ilyen boldog.

Egy nap viszont telefonhívást kaptunk Arotól, aki érdeklődött mikor látogatjuk meg őt.

Nos erre hirtelen nem tudtam mit mondani, főleg a fiúnk miatt. Amikor nagyjából elmeséltem neki, rögtön kérte, hogy vigyük el hozzá Anthonyt, hisz ilyen félvér gyermekkel több száz éves léte során még ő sem találkozott.

Nem nagyon ujjongtunk az ötlettől, hogy Volterrába menjünk főleg a picivel, de Aro biztosított róla, hogy nem esik se neki sem Nessának bántódása, csak szeretné megismerni őt, és persze újra látni Nessát.

Így mivel vége az iskolának, úgy döntöttünk mégis meglátogatjuk őt, de persze Carlilseék is velünk jönnek. Rose, Emmett, Jazz és Alice pedig inkább itthon maradnak.

Hazafelé pedig Edward ötletének hála néhány napra elmegyünk a mi kis szigetünkre, aminek még nem találtunk nevet, de előbb utóbb meglesz.

Így hát nekiláttunk mindent elintézni és csomagolni az utazásokra, hogy végre a sok bonyodalom, félreértés és fájdalom után kiélvezzük a boldog családi életet.........

Tessék komizni :)

46.fejezet

2010-11-15T09:34:00.001+01:00

Sziasztok! Itt is az új fejezet, mint látjátok kicsit korán, mert nemsokára mennem kell dolgozni, és csak késő este jövök haza. Köszi szépen akik komiztak az előzőhöz (L). Ez kissé rövid lett, de amolyan belemelegítés a végső nagy meglepihez :). Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket ide is. Pusszantás.

És köszi szépen a 100 Rendszeres olvasót (LLLL)

46.fejezet

/Bella/

Az elmúlt napok történései után végre úgy néz ki, most már tényleg boldogok lehetünk.

A nászút és a Tanyaékkal történtek után ismét hiányoztunk a suliból, amiből hála az égnek már csak néhány hét van számunkra.

Nessa karja is szépen gyógyul, bár alig várja, hogy Carlilse levegye a gipszét, mert így fél kézzel nem tud játszani, de a fiúkkal azért összehozzák.

Egy csodás idővel megáldott hétvégének néztünk elébe.

Reggel miután Nessa is megreggelizett, Alice összehívta a családot Edwardal, hogy végre láthassuk az újabb meglepetést.

- Biztos nagyon fog tetszeni mami - jött oda hozzám Nessa, akit a karjaimba vettem, miközben Edward a derekam ölelte át és úgy sétáltunk ki a ház mögötti hatalmas kertbe.

Ismét mint nem először mikor Edward meglepetéseiről van szó, elakadt a szavam is.

- Ezt mikor? És hogy?

- Míg mi nászúton voltunk. Tudod, hogy nekünk a gyorsasággal és erővel semmiség - ölelt át hátulról Edward.

Hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni valamivel.

A hatalmas Cullen villa mögött mondhatni egy kisebb villa, ház állt.

- Gondoltam jó lenne néha egy kis magány, csak hármunknak - mondta szerelmem.

- Persze, hogy huncutkodhassatok és Emmett bácsi ne lássa.

- Pontosan - vágta rá Edward.

- Ne már, engem minden jóból kihagytok - durcáskodott Emmett.

- Ez remek ötlet volt Edwardtól. Lesz egy kis magánéletetek, de mégsem lesztek messze - mondta Esme.

- Köszönjük - mondtam meghatottan és megöleltünk mindenkit.

Egy csodás kis ház, ami nem is olyan kicsit, de mégsem olyan hatalmas mint a nagy ház, volt ami csak a miénk.

- Nézzük meg belülről - ajánlotta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

- Nyugodj meg kicsim, túl izgatott vagy - szólt rá Jasper.

- Sajnálom szívem - válaszolta Alice, és egy csókolt lehelt szerelme arcára.

Letettük Nessát aki előre rohant, majd utána indultunk, hogy belülről is megcsodáljuk a házunkat.

Megtudtuk, hogy a fiúk építkeztek, a lányok pedig berendezte. A ház nagy része Esme csodás ízlését tükrözte, a szobák Rose művei, a ruhatárakért pedig természetesen Alice a felelős.

- Ez gyönyörű.

- Örülünk, hogy tetszik kicsim - jött oda mellénk Esme.

- Megnézitek a szobám apu?

- Persze tündérem - emelte a nyakába Edward óvatosan Nessát, majd a szobája felé indultak ami az emeleten volt a miénk mellett.

Míg Edward Nessával ment Alice és a lányok mindent megmutattak, többek között a mi szobánkat Edwardal.

Azok után ami a kis házunkban történt Ryanékkel egyenlőre egy ideig biztos nem akartunk visszatérni oda, de ez a ház tökéletesen kápótól mindenért.

Ahogy hallottam Nessa boldogan mutatta a szobáját az apukájának, miközben én a mi szobánkat csodáltam.

- Jó kis strapabíró ágyat választottunk, remélem kitart egy darabig - szólalt meg mögülünk Emmett.

- Majd igyekszünk - vágtam vissza a humorbombának.

- És még valami. Van egy szoba, ami egyenlőre kulcsra van zárva. Annak még fontos szerepe lesz, de majd mindennek eljön az ideje, szóval senki se próbálja meglesni - figyelmeztetett minket Alice.

- Ti tudjátok miről van szó?

- Nem. Senki sem tudja, még Edward sem. Alice ügyesen titkolja - válaszolta Rose.

- Akkor várunk és reméljük hamarosan megtudjuk.

- Ne aggódjatok, nemsokára minden kiderül - mosolygott mindentudóan a mi kis jövőbelátónk.

Lementünk vissza a nappaliba, majd lejöttek Edwardék is.

- Mivel hamarosan vége az iskolának mit szólnátok ha a nyáron visszamennénk a szigetre Nessával? - kérdezte szerelmem.

- Komolyan?

- Persze. Megbeszéltük hogy egyszer őt is elvisszük oda - mondta szerelmem, és rögtön az ott töltött csodás hetek jutottak eszembe.

- Milyen szigetre? Már megint én maradok ki mindenből - szólalt meg Emmett.

- Ők nemtudják?

- Csak Emmették nem, mivel ők utánunk nemsokkal szintén elutaztak.

- Oké, akkor avassatok be minket is - kérte kissé türelmetlenül Em.

- Milyen szigetre apu?

- Az mi szigetünkre, amit a maminak, neked és neked vettem - mondta Edward.

- Egy szigetet öcsi? Nagyon kreatív - vigyorgott Em.

- Olyat mint a tévében? És csak a miénk?

- Igen kicsim. Gyönyörű szép. Amint vége a sulinak még néhány hét és elmegyünk.

- De jó, már annyira várom - mosolygott a mi kis tündérünk.

- Utána pedig Volterrába mentek - szólalt meg Alice.

- Láttad? - néztem rá, mire ő csak bólogatott.

- Hová? - kérdezett vissza Nessa.

- Meglátogatjuk Arot.

- A másik nagypapit, de jó.

Ennek én is örültem, végül is megígértük nekik.

- Biztos jó ötlet? Tekintve, hogy ők ott...... - kezdte Esme.

- Nem lesz semmi baj. Tudnak uralkodni magukon, ahogy itt is. És Aro sem engedné, hogy baja essen - nyugtatta őt meg Alice, aki rögtön tudta, hogy Aroék táplálkozási szokásaira gondol, hisz ők ott embervért fogyasztanak.

Azt hittem Edward ellenezni fogja, hogy odavigyük Nessát, de tévedtem.

Mindenki annyira tart a Volturitól, de nem értem miért. Bár aki jobban megismeri őket, mint mi, rájön, hogy nem is olyan félelmetesen mint hinnék.

Sőt. Arot például teljesen levette a lábáról egy kis emberlány, amit szerintem soha senki nem gondolt volna. Nessa teljesen elvarázsolta őt, bár érthető hiszen őt nem lehet nem szeretni.

- Mit szólnátok ha kihasználnánk a szép időt és elmennénk a vízeséshez? - kérdezte Alice.

- De jó. Fürödhetek is mami?

- Persze csillagom.

- Emmett bácsi játszotok majd velem? - fordult Nessa Emmetthez és Jasperhez.

- Naná kicsilány. Akkor nyomás öltözni és indulás - mondtam Emmett.

- Segítesz mami? - kérdezte Nessa, majd a karomba vettem és a szobájába mentünk.

Ráadtam a tündéri kis fürdőruháját amit szintén Alicetől kapott, majd ráadtam még valami ruhát és a nappali felé indultunk.

- Bella készítettem ki neked ruhát a szobátokba - szólt fel Alice.

Nessával a mi szobánkba mentünk, hogy megnézzük mit akar rám adni Alice.

- Én ezt nem veszem fel - kiabáltam le.

- Ó dehogynem. Mindenki fog pancsolni - kacagott hangosan.

- Szép leszel mami - biztatott Nessa is, így nem volt más választásom.

Felvettem a bikinit ami igencsak kivívó volt, de tudtam semmi esélyem ellenkezni. Még szerencse, hogy Alice tett ki még ruhát és nem ebben kell lemennem.

Emmett magához vette Nessát, aki a nyakába ültetett mint legutóbb mikor oda mentünk és nekivágtuk az erdőnek.

Esme míg mi öltöztünk készített ennivalót Nessának.

- Csak rajtam van ilyen borzalom? - fordultam Alice felé.

- Rajtunk is. Mondtam, hogy mi is fogunk fürdeni egyet - mosolygott rám.

- És nem értem mi bajod vele? Fantasztikusan áll.

- Én is kíváncsi vagyok rá - villantotta felém csibészes mosolyát Edward.

- Szeretnéd mi öcsi? - fordult hátra Emmett.

Nemsokkal később megérkeztünk. Nessa türelmetlen volt, így Emmettel és Jazzal rögtön a vízbe mentek, ahol vidáman kacarászva kezdtek pancsolni.

Ilyenkor úgy érzem, nem csak egy gyerek van a háznál hanem három - gondoltam itt Nessa mellett Emmettre és Jasperre.

Míg ő úszkáltam szerelmemhez bújtam, és közben Esmeékkel beszélgettünk.

- Mami ti nem jöttük?

- Megyünk? - kérdezte huncutul Edward, aki persze csak azt Alice által rám erőltetett fürdőruhára volt kíváncsi.

Na de majd adok én neked szívem - gondoltam magamban, mire Alice rám kacsintott.

Felálltam szerelmem melőll és látványos levettem magamról a többi ruhát, miközben hallottam szerelmem lélegzetét elakadni.

Ránéztem, és láttam ahogy vágytól elsötétült szemekkel végigméri testem, ami igencsak hízelgően hatott rám.

Bementem a vízbe, hogy csatlakozzak Nessáékhez, majd visszapillantottam Edwardra.

- Csukd be a szád öcsi még beleszáll valami - vigyorgott Emmett.

- Na mi az nem jössz? - fordultam felé, majd pillanatok alatt szabadult meg a ruháitól, felfedve tökéletes testét és csatlakozott hozzánk.

Rögtön Nessa mellé ment aki boldogan pancsolt a fiúkkal még el mellettük élveztem a csodás vizet, majd a lányok Rose és Alice is csatlakoztak hozzánk.

Nessa jól elvolt Emmettékkel és esze ágában sem volt kimászni a vízből.

Hirtelen szerelmem ölelő karjait éreztem a derekam körül a víz alatt amin hátulról szorosan magához ölel.

- Az előbbi gonosz húzás volt, ezért még számolunk.

- Már alig várom - mondtam kihívóan, majd kezem hátra csúsztattam kettőn közé és végigsimítottam nadrágjának elején, ahol megérezhettem vágyának bizonyítékát.

- Ha nem akarod, hogy itt a gyerek és a család előtt teperjelek le abbahagyod - súgta a fülembe, ami én is beleborzongtam.

Merész húzásomat hála az égnek senki nem vette észre, mivel mi kissé arrébb is voltunk, de még pont látótávolságon belül, bár szerencsére pont senki sem sem törődött velünk.

Egyszer láttam sunyiba ránk vigyorogni Emmettet de hála az égnek inkább Nessával foglalkozott, de sejtettem, hogy előbb vagy utóbb lesznek még megjegyzései erre.

Szerelmem azonban felbátorodott előbbi tettemen, majd kezei derekamról lejjebb vándoroltak, és puha ujjait a lágy víz hullámai alatt egyszer csak bikini alsóm széle körül kezdtek körözni.

Tudtam mire készül, és azt is, hogy ezt most nem lenne helyes itt folytatni, de képtelen voltam ellökni magamtól.

- Srácok kezd késő lenni mi lenne ha mennénk? Eljövünk holnap is - szólalt meg hirtelen Jazz.

- Azt hiszem lebuktunk - mosolygott Edward halkan.

Persze, Jasper biztos érezte, hogy kissé kezd forró lenni a levegő, de most hálás voltam neki.

- Ti maradjatok csak, mi hazavisszük Nessát - szólalt meg mindentudóan Alice.

- Muszáj menni? - kérdezte szomorkásan Nessa.

- Igen kicsim, kezd késő lenni. De jövünk holnap is - válaszolta neki Esme.

- Bizony, a mamiék is akarnak még kettesben lenni egy kicsit.

- Oké - válaszolta Nessa, majd hozzá úsztunk és megpusziltuk.

Esme és Rose kicsit megszárítgatták, majd adtak rá száraz ruhát, és visszaindultak a házhoz.

- Nektek meg szép estét, aztán ne hogy felforrjon a víz, így is elég forró - szólt hátra Emmett, majd végre megtörtént azt amire most mindketten vágytunk.

Kettesben maradtunk.

Szerelmem rögtön maga felé fordított, és mint éhes vad tapadt ajkaimra, és én sem voltam rest viszonozni forró csókjait

Majd pillanatok alatt szabadított meg az apró fürdőruháktól, hogy testünk egyé forrjon.

Nemtudom meddig, órákon keresztül szerettük egymást, majd a lágy szellő hozta éjszakában a csillagok világította fűben bújtunk össze.

- Annyira szeretlek.

- Én is téged - válaszoltam egy édes csók kíséretében.

Az egész éjjelt itt töltöttük miközben kisebb nagyobb szünetekkel adóztunk a szerelemnek.

Már hajnalodott amikor mindkettőnk bánatra lassan indulni kellett.

Még nem volt teljesen világos, mire felöltöztünk és a ház felé akartunk indulni, mire mindketten furcsa hangokra és illatokra lettünk figyelmesek.

Egy idegen vámpír illata keveredett friss emberi vér illatával, miközben egy női hangot hallottunk kétségbeesetten kiabálni.........

Tessék komizni :)

Meglepi: Új blog!

2010-11-13T20:54:00.002+01:00

Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel.
Íme:

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com

Biza, egy új blog.
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be.

Pusszantás

45.fejezet

2010-11-09T16:59:00.000+01:00

Sziasztok! Itt is hozom a kövi fejlit. Ami szerintem nem a legjobb lett, de majd ti eldöntitek. Elég fáradt és rohanás van még, ezért ilyen lett sorry :XD. Ebben dől el két szereplő sorsa. Ha elolvassátok megtudjátok miről van szó :). És köszi szépen a komikat az előzőhöz, imádlak titeket (L). Pusszantás.

45.fejezet

/Bella/

Éreztem én, hogy valami baj fog történni. És nem tévedtem. Még a gondolatától is irtóztam, hogy akármi rossz történhet a lányunkkal.

- Mi történt vele Edward? - kérdeztem sokadjára, de nem nagyon akart válaszolni.

- Nessa.....

- Mond már kérlek.

- Elrabolták.

- Mi? Kik? Hogy? És mikor? - törtek fel belőlem a kérdések, és a kétségbeesés határára kerültem.

- Azonnal haza kell mennünk, a lányunk Edward - borultam reszketve szerelmem karjaiba.

- Nem lesz semmi baj, meg fogjuk találni - próbált nyugtatni Edward mind hiába.

Hogy lehetnék nyugodt, hisz elraboltál a lányom.

De ki tehette és miért? - tettem fel a kérdést amire Edward talán tudta a választ.

- Van még valami igaz? - fordultam felé, miközben villám sebességgel szedtük össze a dolgaink és indultunk a reptérre onnan pedig haza.

- Egyáltalán miért hagyták őt egyedül? - kérdeztem.

- Nem akarták. Tudod, hogy mindig van vele valaki. De most nem. Esme elment otthonról, de állítása szerint nem magától. Vagy tulajdonképpen ő sem érti. Vele is hasonló történt mint ami velem, mikor Tanya és én....

Ekkor világosodtam.

Tanya és Ryan.

- Ők voltak ugye? Ők rabolták el a lányunk? Így akarnak bosszút állni.

Edward nem válaszolt, de tudtam, hogy ő is erre gondol.

Mérhetetlen düh kerített hatalmába, és csak egy vagyis két dologra tudtam gondolni.

Az egyik, hogy csak épségben kerüljön elő a lányunk, és csak erre próbáltam gondolni.

A másik pedig ők ketten. Ryan és Tanya. Mindenért megfognak fizetni, és már az sem érdekel ha az életükkel.

- Ne aggódj szerelmem, ha csak egy haja szála is meggörbül végzek velük. Sőt még anélkül is. Senkinek sem fogom hagyni, hogy bántsák őt - mondta Edward.

Hosszú és ideg örlő repülés után végre hazaértünk.

Mindenki minket várt a nappaliban. És a legrosszabb, hogy a mi kis tündérünk most nem szaladt elénk.

Alice rögtön a nyakamra vetette magát, és kétségbeesetten öleltem magamhoz.

- Ugye minden rendben lesz? - kérdeztem tőle.

- Nemtudom. Nem látok semmit olyan homályos minden - mondta bosszankodva, és tudom, hogy ez őt is bántja, hogy ennyire tehetetlenek vagyunk.

- Ne haragudjatok, az én hibám - mondta Esme.

- Nem a te hibád. Ezért mások a felelősek és megfognak fizetni érte - nyugtattuk meg őt, majd elmeséltük a többieknek kikre gyanakszunk, és amit ők csak megerősítettek.

Ugyanis érezték a ház körül Tanya illatát.

- Valamit akkor is muszáj tennünk, nem ülhetünk csak itt - mondtam.

Alice mereven nézett előre egy szót sem szólt.

- Láttál valamit kicsim? - kérdezte tőle Jazz, mire mind Alicere figyeltünk és reménykedtünk, hátha hibáznak, és a nyomukra bukkanunk.

- Nem - mondta Alice, de úgy éreztem titkol valamit.

- Edward velem jössz? Jazz?

- Menjünk - mondta Edward, és Carlisle is velük tartott, de akármennyire is akartunk engem és Esmét arra kértek maradjunk itthon.

- Hozd őt haza - fordultam szerelmem felé.

- Hazahozom, és minden rendben lesz - nyugtatott meg és egy csókot nyomott ajkaimra.

Miután elmentek, Esme és én egymást ölelve ültünk a kanapéra.

- Biztos, hogy látott valamit Alice. De miért nem akarták, hogy menjünk?

- Ne aggódj kicsim, biztos vagyok benne, hogy megvan az oka, és tudják, hogy mit csinálnak - próbált nyugtatni Esme.

/Edward/

Alicenek látomása volt.

Mégpedig Tanyaékről, akik épp a London melletti házunk felé indultak Nessával.

Remélni tudtunk csak, hogy nem sejtik, hogy Ryan hibázott és Alice mégis látta és továbbra is oda tartanak.

Még talán szerencse, hogy Emmett és Rose elutaztak, így nem tudnak erről semmit.

Csak abban reménykedtünk, hogy egy rossz álomként gondolhatunk vissza rá mire hazaérnek, és Nessa épségben hazajöhet velünk.

A ház közelébe érve, kissé távolabb álltunk meg, hogy ne érezzenek minket.

Egyenlőre nemtudtunk, hogy mit tegyünk, hisz azt sem tudtunk mit akarnak ezzel elérni. De sejtem, hogy az ötlet mögött ismét Tanya áll. De ezért megfog fizetni.

Majd amit ezután hallottam elég volt, hogy ismét vadállatias düh kerítsen hatalmába. Nessa vérfagyasztó sikolya jött a ház felől.

Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Magam mögött lehagyva a többieket futottam a ház felé, és szinte ajtóstul rontottam be.

- Végre megjöttél szerelmem - állt velem szemben Tanya, mellette Ryanel, aki Nessát fogta, aki csak sírt, és fájdalmasan szorította az egyik kis karját.

Ebben a pillanatban semmi másra sem vágytam, csak hogy a fejüket vegyem eme tettükért, és tűzbe dobjam darabokra szaggatott testüket.

- Engedd el - fordultam Tanyahoz.

- Elengedem, ha elhagyod a kis feleséged, és visszajössz hozzám.

- Azt te csak szeretnéd - sziszegtem neki.

- Bellát én akarom - mondta Ryan, aki most végre kimutatta a foga fehérjét.

- Arról ne is álmodjatok.

- Akkor búcsúzz el a kicsi lányodtól.

- Apu, segíts - fészkelődött Nessa Ryan karjaiban.

- Csak csukd be a szemed kicsim, és bízz bennem - mondtam neki, majd Alice üzente gondolatban mit kell tennem és már cselekedtem is.

Ryan pont az ablaknak állt háttal, ahonnan szó szerint Jasper robbant be, ledöntve lábáról Ryant, aki a földre esett.

Nessát egy pillanatra engedte csak el, de Alicenek elég volt ennyi, és már a karjaiba kapva rohant is vele. Ekkor nyugodtam csak meg, és csak az előttem állókra koncentráltam.

Láttam, sőt hallottam is Tanya gondolatában, hogy képes lett volna megölni, sőt el is képzelte, hogyan ölte meg a lányom. És néhány gondolatát hangosan is kimondta.

- Ha most nem, majd máskor szerencsém lesz - mondta ördögien vigyorogva.

- Nem lesz legközelebb - mondtam, ki majd apámra néztem.

Tudta mi járt a fejembe.

"Tedd amit tenned kell. Ő akarta, hogy így legyen. Tudod mi a véleményem ezzel kapcsolatban, de Tanya most minden határon túl ment, és ki tudja mit tenne legközelebb - üzente apám.

Tudtam, hogy csak egy féle képpen lehet megállítani őket. Én sem örültem, hogy végül ez lett a vége, de ennek így kellett lennie. Nem akartam, még csak kockáztatni sem, hogy még egyszer ilyen előfordulhasson. És nyilvánvaló, hogy Tanya nem állna ennyinél meg. Sőt Ryan sem.

És volt még egy ok, ami a döntésem mellett szólt. A szemük.

Amióta nem láttuk őket, aranyszín szemük vérvörösen izzott. Tehát embervért isznak.

Nem hagyhattam, hagyhattuk, hogy több ártatlan emberi életet vegyenek el. És ki tudja, talán a lányomé lenne a legközelebbi?

Ebbe még csak bele sem mertem gondolni, így habozás nélkül tettem meg a dolgom. Ryan pedig Jasperrel küzdött, de alul maradt.

Széttépett testüket tűzben égettük el, ezzel végképp véget vetve ennek.

- Sajnálom fiam, hogy így alakult, de ők tehetnek róla - állt mellém apám.

- Te csak a családod védted - próbált megnyugtatni Jazz.

Hiába ítéltem helyesnek, mégis kissé gyötört, hogy két ha nem is emberi vámpír életet vettünk el.

Jasper fejében megláttam a képet, amikor a lányom bántani próbálták. Ezt látva nyugodtam meg, hogy helyes cselekedtem. Soha senkinek nem engedném, hogy ártson neki, vagy bárki másnak a családomból. És ez most már tényleg nem fog megtörténni.

A gondolataimból Nessa hangja térített vissza kicsit messzebbről, ahol Alicel vártak ránk. Amint odaértünk, csöpp kis teste még mindig remegve bújt hozzám.

- Bántani akartak téged és anyut, el akartak venni tőletek - sírta.

- Ne aggódj kicsim, nyugodj meg. Soha nem fog ilyen történni, és soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni - mondtam a kislányomnak aki megnyugodni látszott.

Carlilse kocsibval jött így vissza azzal mentünk. Nessa kissé megnyugodott, és hála istennek nem sokat fogott fel a dologból, és talán ez jobb is így. Majd ha nagyobb lesz elég lesz megtudni mik is vagyunk valójában.

Carlilse előtte ellátta a törött karját a kis tündéremnek amit hősiesen viselt, majd a karjaimba bújva indultunk haza.

- Bella és Esme ajtóban álltak amint közeledni hallották az autót.

Én szálltam ki utoljára kezemben a lányunkkal, aki rögtön édesanyjára mosolygott.

- Mami - akart hozzá bújni, és rögtön átadtam őt Bellának, aki óvatosan vigyázva a kezére sírva ölelte magához a lányunk.

- Annyira szeretlek kincsem - ölelte magához Nessát aki ismét elsírta magát.

Közelebb léptem hozzájuk, és a karomba zártam őket. Az én kis családomat.

Akiket soha többé senkinek nem fogom engedni, hogy hasonlót is tegyen. Vagy különben úgy járna mint Tanyaék.

- És ők? - fordult felém félve Bella.

- ŐK nem fognak többé ártani nekünk - mondtam, majd láttam a szemében, hogy érti mire gondoltam.

- Sajnálom, hogy így gondolom, de nemtudom sajnálni őket.

- Azt hiszem elmondom Eleazaréknek - mondta Carlilse, akik miután mindeni megpuszilgatta Nessát felment Esmevel.

Bella egy percre sem engedte el a lányunkat, így hármasban mentünk fel a szobánkba.

Vagyis mentünk volna.

- Tudom, hogy talán nem a legalkalmasabb, de talán egy kis bú felejtőnek jó lesz - mondta Alice, és nemtudtam mire gondol.

- Emmett majd meghalt, hogy ő is itt lehessen - mondta neki Edward.

- Akkor felhívjuk őket, hogy jöjjenek haza.

- Miről van szó?

- Egy kis meglepetés kicsim - mondta Esme.

- Biztos tetszeni fog mami - mosolygott Nessa.

- Még a lányunk is tudja, mondjátok el.... - kértem.

Holnap érkeznek Roseék, akkor megtudod. És addig ne merj a hátsó kertbe menni - fenyegetett meg Alice.

De egyenlőre most semmi másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy Nessa jól van és ismét itt van velünk.

Hármasban mentünk fel a szobánkba, ahol egy takaróba bugyolálva fektettük közénk Nessét, majd ő szorosan hozzánk bújva aludt el.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi nap nem csak egy meglepetést tartogat számunkra. De végre ezek a boldog meglepetések lesznek.......

Tessék komizni :)

UI: A rossz dolgoknak tényleg vége, a tökéletes véghez tartogatok még nagy és boldog meglepit amire hamarosan fény derül :) és ehhez kellett a szavazás, amit köszi, hogy sokan szavaztatok :)

44.fejezet

2010-11-05T10:10:00.000+01:00

Sziasztok! Kicsit hamarabb mert mennem kell el, és melózni is. Emiatt is kissé rövid lett sajnálom. Ez most ilyen lett, de tartogatok még meglepetéseket. Egy kis ízelőnek való manip a fejli elején. Köszi szépen a komikat az előzőhöz, persze ide várom a véleményeket. És köszi mindenkinek aki szavazott, és aki még nem tette hajrá :). Ha Bumbi küldi majd kicserélem a bétázottra. Addig is jó olvasgatás, pusszantás.

44.fejezet

/Bella/

Amint beléptünk a csodaszépen kidíszített Cullen villába, mindenki felénk kapta a fejét, és ismét ölelések és gratulációk sokaságát kaptuk, majd végre magunkhoz ölelhettük a világ legtündéribb teremtését.

- Annyira szeretlek titeket - motyogta nekünk Nessa miközben Edward a karjaiba vette és magunkhoz öleltük.

- Mi is téged tündérem - válaszolta Edward.

- Mami, apuval most elmentek?

- Igen a mamiék elmennek nászútra - válaszolta helyettünk Alice.

- De amint visszajöttünk hármasban is elmegyünk valahová de ez legyen meglepetés - mondta Edward.

- De jóó - ölelt magához bennünket Nessa még szorosabban.

Igaz most mindennél jobban vágytam Edward közelségére, és hogy kettesben legyünk, de kíváncsi voltam és nagyon vártam már, hogy ismét az én is kis családommal is tölthessek egy kis időt.

Nessán kívül nem sok ember, csak a barátaim voltak itt a suliból. Akik nemtudták, hogy Edwardal örökbe fogtunk, így ez meglepetésként érte őket.

Főként Nicket, aki egyszer még annak idején bepróbálkozott nálam. Mintha kissé féltékenyen figyelt volna bennünket.

A lányok viszont kissé meglepetten, de gratuláltak, mind az esküvőhöz és a csodás kislányunkhoz is, aki mindenkit levett a lábáról.

A party a torta felvágása után, amiből persze egy két falatot nekünk is enni kellett, a táncok után, Alice elrángatott szerelmem mellől átöltözni.

Levettem a ruhát amiben igent mondtam életem férfijának, majd az Alice által kiválasztott kényelmesebb ruhába bújtam. Míg én öltöztem Edward is elment átöltözni.

- A csomagjaitok már a kocsiban vannak - mondta mosolyogva Alice.

- Köszönöm. Mindent - öleltem meg barátnőmet és most már húgomat is.

- Nincs mit Bella - ölelt vissza ő is.

- Meddig sajátítod még ki a feleségem? - lesett be az ajtón Edward.

Hirtelen még nagyobb boldogságot éreztem mikor feleségemnek hívott.

- Annyira szeretlek - bújtam a karjaiba, hogy egy szenvedélyes csókban egyesülhessünk.

- Oké, ideje indulnotok - szólalt meg mögülünk Alice.

Visszamentünk a nappaliba ahol elköszöntünk a vendégektől.

A barátaimtól, Denaliéktől, és persze Aroéktól is. Akik maradnak még majd mennek is vissza Volterrába.

Arot teljesen lenyügőzte a kis Nessa, de megígértük neki, hogy valamikor a nászút útán hármasban elmegyünk hozzájuk.

Esme meghatottan ölelt meg mindkettőnket, ahogy Roseék is.

- Aztán majd meséljetek miket huncutkodtatok - poénkodott Emmett.

Edwardal egymásra mosolyogtunk. Persze nem is Emmett lenne ha nem szólt volna be valamit.

- Szeretünk kicsim, és jó legyél - öleltük meg a kislányunk.

- Jó leszek, majd telefonáljatok.

- Úgy lesz tündérem.

- Nagyon vigyázzatok rá - fordult Edward Esmeék felé.

- Ne aggódj fiam, ti menjetek csak - nyugtatta őt meg Carlisle.

Egy egy utolsó ölelés mindenkinek, majd kocsiba szálltuk és úton is voltunk a reptér felé.

- Most már elárulod végre hová megyünk?

- Egy kis türelem - lehet csókot ajkaimra válaszként.

A kis türelemből jó hosszú repülőút lett, több átszállással. Míg nem is ismeretlen ám tökéletes kis sziget képe tárult elénk a hajóról amivel megközelítettük.

Amint megérkeztünk a kísérünk a szigeten lévő kisebb villába vitte a csomagjainkat, majd elköszönt és elindult vissza.

- Egy sziget? Ha jól látom itt csak ketten leszünk?

- Igen. És ez nem akármilyen sziget.

- Ez a kettőnké. Vagyis hármunké - tette hozzá, mire nekem aztán végképp elakadt a szavam.

- A miénk?

- Igen szívem, a miénk. Ez az egyik meglepetés.

- Azt ne mond, hogy túl tudsz tenni ezen.

- Megpróbálok.

- Ez gyönyörű - néztem körbe mosolyogva a csodás kis szigeten, ami csak a hármunké.

- Majd ha hazamentünk legközelebb Nessát is elhozzunk - mondta szerelmem.

A karjaiba bújtam és megcsókoltam. Szerelemmel és vággyal teli csókunkat nem szakítva meg kapott karjaiba Edward és indult el a ház felé.

Belülről a kis Cullen villa csodaszépen volt berendezve. Ez gondolom a lányok műve. Minden tökéletes.

Egy kislányos szoba is volt berendezve Nessának, valamint a mi hálószobánk.

A hosszú út után Edward szó szerint elzavart zuhanyozni míg ő elintézett ezt azt. Én pedig kiválasztottam egy Alicetől kapott igen csak szexis fehérneműt amit magamra kaptam.

Mire visszaértem a hálóba gyönyörű gyertyafény borította a szobát ahol szerelmem rám várt.

Egy boxert takarta csak el előlem tökéletes testét miközben közelebb léptem felé.

- Gyönyörű vagy - mondta amint végigmustrálta testem.

- Te sem panaszkodhatsz - léptem közelebb hozzá és végigsimítottam mellkasán.

Neki se kellett több, a karjaiba rántott és az ágyra fektetett.

Pillanatok alatt szabadított meg a hálóingemtől, amit inkább tépett mint vett le rólam, de én is hasonlóképp tettem a boxerével.

Meztelen testével kerekedett fölém, és ajkaimtól indulva a melleimen és a hasamon át csókolta végig a testem, ami a hideg testünk ellenére szinte izzott minden egy csókjától.

Míg el nem érte nőiességem forróságát, amibe rögtön belemártotta nyelvét, mire egy hangos sikoly hagyta el a szám, majd egyre több amint egyre jobban hajtott a mennyek kapuja felé.

Amint elérkezett a robbanás szinte reszketve omlottam a karjaiba, és rögtön viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket.

Kezembe vettem beteljesülésre vágyó férfiasságát, amit először a kezemmel majd a nyelvemmel kényeztettem.

Mikor már a józan ész határait súroltam nála tetteimmel magához rántott és maga alá fordított.

Nem habozott, rögtön egyé tette testünket, mire mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel amint testünk végre ismét egyé vált.

Először lágy mozgásával akart mindkettőnket az őrület határára kergetni, majd fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra.

Közben ajkaink vadul falták egymást, miközben kezeinkkel a másik testét barangoltuk be.

Egyre hevesebb, szenvedélyesebb lökésekkel igyekeztük a csúcsra juttatni a másikat, amit elérve szerelmemből egy hangos morgás belőlem pedig egy elég hangos sóhaj szakadt fel.

Szerelmem kihúzódott belőlem, majd verítéktől nedves testünk szorosan egymáshoz simult, és puha csókokkal próbáltunk lehiggadni az imént átélt gyönyöröktől, amiket az éjszaka folyamán tovább hajszoltunk.

A reggeli fények első sugarai köszöntöttek ránk, mikor egymás karjaiban feküdtünk.

- Annyira szeretlek - szólalt meg szerelmem.

- Ahogy én is téged - válaszoltam, és csókkal bizonyítottam is.

Majdnem két hetet szántunk nászútra ezen a csodás kis szigeten.

Szinte minden nap legalább egyszer, na nem a családunk miatt, hanem főként Nessának telefonáltunk, akinek már nagyon hiányzunk, ahogy ő is nekünk.

Persze a háttérből nem maradhattak el Emmett poénjai sem.

Bár az utóbbi napokban kénytelenek voltunk nélkülözni őket, mert ő és Rose azt hogy pontosan hová nemtudom még, de elutaztak kettesben.

Napok óta nem vadásztunk, de ezzel most nem foglalkoztunk. Ki akartunk élvezni az utunknak minden percét.

A csodás tengerben úsztunk, ami körülvette a mi kis szigetünket amit már fel is térképeztünk. A ennek a két hétnek a nagy részét szinte csak ágyban töltöttük, de tönnyire sikerül a ház legtöbb szegletét felavatni együttléteink alkalmával.

Kezdtem attól félni, hogy ennyi együttlét után Edward rám un.

- Ilyenre ne is gondolj, soha nem tudnálak megunni - nyugtatott meg és egy szenvedélyes csókkal bizonyította is ezt, majd karjaiba véve a fürdő felé indultunk és ott kényeztettük tovább egymást.

Életünk talán legszebb csodás két hetét töltöttük itt csak kettesben.

Sokszor elgondoltam rajta, vajon mivel érdemeltem mindezt ki a sortól?

Ilyen csodálatos családod, férjet és kislányt.

Mindenem megvan amire vágytam, és ha Edward mellettem van, tudom, hogy akármivel képesek vagyunk szembenézni.

Mikor ezen gondolkoztam, még nem sejtettem mi is történik otthon.

A gyorsan elrepült két hét után, összecsomagoltunk szerelmemmel, majd búcsút venni készültünk a mi kis paradicsomunktól ahol a közös életünk első napjait töltöttük együtt.

Edward telefonjának csörésére lettünk figyelmesek.

- Mi a baj anya? - kérdezte Edward Esmétől, mire valami nagyon rossz érzés fogott el.

Nem hallottam jól miről beszélnek,de Edward arcából ítélve történt valami otthon.

- Edward mi a baj? - kérdeztem amint letette.

- Nessa........

Tessék komizni :)

Egy két dolog!

2010-10-31T15:31:00.000+01:00

Sziasztok! Először is, új kinézetet tettem fel, ami talán nem is annyira új :XD. A második dolog a komikkal kapcsolatban lenne. Ami például az utolsó feltett fejezethez érkezett, ami szám szerint 4. 4 komi. Hát ez elég elszomorító szám. Igaz mostanság csak heti két friss van, néha az is csúszik egy egy napokat, amit sajnálok, de a munka miatt most csak ennyire futja. De nagyon elszomorít, hogy egyre kevesebb jön. Ennyire rossz vagy nem tetszik a sztori? Többek között ezért is döntöttem a hamarosan elkövetkező befejezése mellett. Nem akarok semmit összecsapni, még amit kiagyaltam azt megírom. Lesz ugyanis még egy két meglepi a töriben, de utána vége lesz. Ez nem a komik miatt van, amúgy is hamarosan terveztem volna a végét, de most döntöttem el, hogy ez bizony hamarosan eljön. Senkit nem kérek, hogy írjon komit, csak azért kíváncsi lennék az akár jó akár kritikás véleményekre is. Szóval megvolt az esküvő, jön még a nászút, és a meglepi amit már az eleje óta alig várok, remélem nektek is tetszeni fog, majd a The End. De addig még lesz pár fejli, így akik még olvassák és komizzák ne ijedjenek meg eltart még egy darabig a sztori, csak kissé elszomorított a kevés komik száma, de ez maradjon az én problémám. Akik eddig és ezután is fognak írni, nekkik ezúton is nagyon köszönöm. (L) Pusszantás mindenkinek.

43.fejezet

2010-10-29T15:58:00.002+02:00

Sziasztok! Itt is a beígért fejli, sokat nem fűznék hozzá, csak annyit kérek, hogy komizzatok. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint Bella, Nessa, Edward és a lányok ruhájáról a képeket megtaláljátok a fejli végén. Jó olvasást, pusszi.

43.fejezet

/Edward/

Miután a lányok itthon hagytak minket, egy vadászat mellett döntöttünk.

Emellett még volt egy kis elintéznivalóm ami a nászutat és Bella ajándékát illeti.

Igaz Bella nem sűrűn használja a képességét, de biztos ami biztos a fiúk sem lettek beavatva ami a meglepetést illeti.

A vadászat után rögtön indulni akartam, hogy még Belláék előtt hazaérjek. Alicet ismerve majd csak este érnek haza. És hiába csak nem olyan régen mentek el, már nagyon hiányoznak.

Bár a gondolat, hogy az esküvőnkre készülnek mindenért kárpótol. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy ez a valóság, és hogy annak ellenére amit tettem, ha nem szándékosan is, de Bella megbocsájtott, és ami csak fokozza a boldogságom, hogy hamarosan a feleségem lesz.

Ennél többet nem is kívánhattam volna. Minden amit egy férfi szeretne nekem megadatott. Egy csodás nő, aki az életemnél is jobban szeretek és aki hamarosan a feleségem lesz, és egy tündéri kislány aki csak még boldogabbá tette a mi és a családunk életét.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy - szólt oda nekem Jazz.

- Hát még én.

- Igaz, le sem lehet vakarni a vigyort a képedről. Gondolom nagyon várod már a nászutat is. Aztán mindent elmesélj ha hazajöttetek - szólalt meg Emmett.

- Csak szeretnéd - mondtam neki.

Még engem is sűrűn kihoz a sodromból, de most az a szerencséje, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, na és, hogy nincs itthon Rose. Hiába próbálta már ő is megnevelni, de Emmett javíthatatlan.

- Carlisle ha van egy kis időd elkísérsz? - fordultam apámhoz.

- Persze fiam. Ha gondolod indulhatunk.

-"A meglepetésről lenne szó?" - kérdezte gondolatban, mire én csak bólintottam.

Nem azért mert nem bízom Jasperékben, de nem akarom, hogy Bella megtudja, vagy netán Emmett egy vicces pillanatában elkotyogja.

Bár ha jobban belegondolok, nem egy hanem két meglepetés is lesz, és az egyiket az esküvő után megtudják a többiek is, mert amíg mi nászúton leszünk szükségem lesz a segítségükre.

Útközben elmondtam a terveimet apámnak.

- Remekül hangzik fiam. Biztos vagy benne, hogy Bellának nagyon fog tetszeni, és nagyon boldog lesz, bár már így is az - mondta apám, majd elindultunk megvalósítani a meglepetéseim.

/Bella/

Úton a ruha szalón felé, egyfolytában Alicee előbbi megjegyzése járt a fejemben mégpedig arról a plussz szobáról.

De vajon kinek vagy minek kell majd az? - tettem fel a kérdést magamban.

Azt viszont tudtam, hogy hiába próbálnám kiszedni belőle úgysem árulná el. Így marad az, hogy ki kell várjam.

A lányok egész úton csevegtek, és Alice elárulta, hogy ebben a butikban találjuk meg a tökéletes ruhát nekem, aminek hallatára mind nagyon boldogok lettek.

De nem csak ők hanem én is.

Annyi szenvedés után ami az utóbbi időben ért minket, ismét együtt vagyunk Edwardal, és soha többé senki nem állhat közénk.

És most hamarosan a felesége leszek. Ez a legszebb dolog persze a mi kis Nessánk után ami történt velem. Hozzámegyek ahhoz a férfihoz akit a világon mindennél jobban szeretek és akiért bármit megtennék. Néha mindig azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nemtudunk aludni, hogy ez csak egy álom, ami bármikor véget érhet.

De nem.

Ez a valóság, és néhány napon belül összeházasodunk. Szerettem volna valami különlegeset adni Edwardnak, de Alice szinte megtiltotta, mondván, hogy Edward mindenre gondolt, és neki meglesznek az ajándékai, és hogy csak az számít neki, hogy nekem azok tetszenek és boldog legyek.

És hogy Edwardnak már az is hatalmas ajándék, hogy megbocsájtottam neki, és hogy igent mondtam.

Ebben részben igaza van. De most adott egy kis újabb adag töprengeni valót, hogy vajon mit tervelt ki megint Edward. Bár ahogy neki, nekem se kellene semmi más.

Nekem csak az a fontos, hogy velem van, és hogy hamarosan férj és feleség leszünk.

Amint megérkeztünk a városba egy elegáns bevásárlóközpont felé vettük az utunkat, azon belül egy menyasszonyi ruha bolt felé.

- Ez nagyon szép, ilyen lesz a mamin is? - kérdezte Nessa az egyik kirakatban lévő ruha felé mutatva.

- Csak még szebb - mondta neki Alice.

Fogtuk magunkat és bejjebb mentünk.

Az eladók mosolyogva köszöntöttek minket majd Alice és is mondta mit szeretnénk.

Több csodás fehér ruhát is felpróbáltam, de a tökéletes ruha az utolsó lett.

Alice, Rose, Esme és Nessa is meghatottan figyeltek amint a hatalmas tükör előtt álltam a hófehér ruhában.

- Ez lesz az - mondta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

És igaza van. Ez a ruha gyönyörű és tökéletes.

- Annyira szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

- Köszönöm kincsem.

- Ne aggódj Nessa neked is csodaszép ruhát találunk - kacsintott rá Alice.

- Csodásan nézel ki kicsim - ölelt meg Esme, majd Rose is.

- Minden tökéletes lesz - mondta Alice.

Na és persze a ruhapróba közben Alice egyfolytában beszélt.

Első téma a koszorúslányok voltak, mert Alice persze láttam, hogy ők lesznek.

Maga az esküvőt egy Londoni csodás kis templomban fogjuk tartani, a családunk körében. Nekem lesznek ott a barátaim a suliból, a Denalik és még ha hazaértünk vár rám egy beszélgetés Aroékkal. És ki tudja talán ők is eljönnek. Nagyon hiányoznak már, és ők nem hogy Edwardról és Nessáról még az esküvőről sem tudnak.

Ezeket a dolgokat ha minden igaz akkor Alice már Edwardal is egyeztette.

Miután kiválasztottuk nekem a tökéletes ruhát, a lányoknak és Nessának mentünk ruhát keresni. Nessa nagyon boldog volt, csak úgy sütött róla, hogy mennyire boldog. Főleg amikor ruhákat próbált.

Neki, és később Esmeéknek is megtaláltuk a tökéletest.

Még elinzéztünk néhány kiegészítőt, na és persze hála annak, hogy Alice mindenre gondol, egy fehérnemű boltot se hagytunk ki. Amíg én ide bementem Roseal és Aliceel, addig Esme elvitte sütizni Nessát, aki hiába a sok vásárlás kezdett elfáradni.

Ami a ruhákat illeti a nap végére miénk lányoké meg is lett. Holnap a fiúk lesznek soron.

Végre már sötét volt mikor haza indultunk. Edward és a fiúk is ott voltak, bár ki tudja miket csináltak egész nap.

Nessa rögtön az apukájához bújt, majd elköszönt a többiektől is és Esme elvitte vacsorázni majd lefektetni.

- Hiányoztál - várt végre ismét a karjaiba szerelmem.

- Te is nekem - csókoltam meg.

- Szóval megvannak a ruhák csajok? - kérdezte Emmett.

- De még mennyire. Holnap rajtatok a sor - hervasztotta le őket Alice, így nem volt más választásuk.

Mielőtt Nessa elaludt Edwardal felmentünk jó éjszakát kívánni neki és megkaptuk az esti puszinkat is tőle. Edward egy kicsit vele maradt mesélni neki, addig én felhívtam Arot.

Kissé megkaptam tőle a magamét mint vártam, amiatt, hogy ilyen sokára hívtam fel. Majd elmeséltem neki nagyjából és röviden mindent és persze az esküvőnket aminek nagyon örült, ami nála nagy szó.

- Nemtudom, de nagyon szeretnénk ott lenni. Jane és Alec is itt vannak, ha szeretnének elengedem őket, de én is mindenképp megpróbálok elmenni. Alig várom, hogy megismerhessem a kislányod is - mondta Aro akit szinte apámként szeretek.

- Örülnénk neki ha te is tudnál jönni - válaszoltam, majd elmondtam mikor és hol lesz pontosan és kik lesznek jelen.

Kissé aggódtam mikor felmerült,hogy Alec is jönne, de csak miatt hiszen tudom, hogy ő szeret vagy szeretett, és nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

De mint kiderült hiába való volt az emiatti aggodalmam. Aro mesélte, hogy nem olyan régen ő is megtalálta a párját, és hogy nagyon boldogok.

Ennek kimondhatatlanul örültem.Ő nagyon rendes férfi, és megérdemli a boldogságot. Persze így már nem csak őt hanem a párját is meghívtam.

Aro szólt, hogy ők jönnek és Jane is, és végül csak úgy döntött semmiért nem hagyná ki az alkalmat, és ő maga is eljön, aminek még jobban örültem.

- Akkor hamarosan találkozunk kicsim - köszöntünk el egymástól.

- Na, hogy ment? - kérdezték a többiek mikor lementem, ekkor már Edward is ott volt.

- Jól. Aro, Jane és Alecék is eljönnek - újságoltam boldogan.

Alec neve hallatára Edward rögtön nem mosolygott tovább.

- Ne aggódj, Alec a párjával jön akivel imádják egymást - mondtam ki mert sejtettem, hogy rögtön rá gondolt.

- Van valakije?

- Igen. Aro mesélte, hogy nem olyan régen megtalálta a szerelmet és nagyon boldogok. Gondolom így nincs ellenedre, hogy jöjjön.

- Ha így áll a helyzet nincs.

Alice amit lehetett még éjszaka is szervezkedett. Másnap a fiú voltak oda vásárolni.

Addig mi Esmeékkel megnéztük a templomot. Igaz vámpírok vagyunk, de mi is olyan esküvőt szeretnénk és tervezünk mint az emberek. Templom, fehér ruha, pap, koszorús lányok meg miegymás.

A templom is gyönyörű. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Ez is mint minden tökéletes.

Az elkövetkezendő napok bár sajnos iskola volt amiből nem mindig hiányozhattuk, de hála az égnek ez utolsó évünk és hamarosan végzünk.

Így a szervezkedést suli után folytattuk.

Meghívtuk a vendégeket. Mivel lesznek emberi vendégek is, Nessa mellett így, Alice elintézni az enni és innivalókat, sőt még tortát is.

Nekem szinte semmit sem engedtek csinálni. Alice és Roseék minden kis apró részletet megterveztek.

Kiválasztottuk a virágokat a templom díszítéséhez és a csokromhoz is.

Az esküvő utáni kis fogadás meg persze a Cullen villában lesz.

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek és szervezkedéssel, de persze e mellett már amennyire Alice engedtek mindig Edward mellett voltam.

Bár úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Nemcsak a fiúk hanem Esmeék is. Elég sűrűn sutyorogtak, és még a jó hallásomnak köszönhetően sem hallottam, de Alice megnyugtatott, semmi miatt ne aggódjak, csak egy meglepetésről van szó.

Nessa is nagyon boldog volt, egyre nagyobb és szebb lett a mi kis szemünk fénye.

Az esküvő előtti napon megérkeztek Eleazarék. Valamint az utolsó előtti nap Aorék.

Carlisleék örömmel üdvözölték őket, majd mind a nappaliba gyűltünk.

Jane az egyik legjobb barátnőm volt Olaszországban, annyira örültünk egymásnak. Alec bemutatta nekünk a párját Elenat. Persze ő is vámpír, de mind tudnak uralkodni magukon ha arról van szó.

Aro pedig végre megismerhette Nessát, aki szintén nagyon várta a találkozást.

- Csodaszép kislány vagy bogaram - dícsérte meg Nessát.

Ha valaki látná ezt el sem hinni. A nagy Aro Volturi a vámpírok királya egy kis emberlánnyal az ölében. Mosolygásra késztetett a látvány, de nagyon meghatott.

Jane is nagyon megkedvelte a kis Nessát, aki nagyon gyorsan barátkozik.

- Szóval Aro bácsi is olyan nekem mint a nagypapi - nézett itt Carlislera.

- Igen. Igaz nem az igazi lányom a mamád, de olyan mintha az lenne - mondta Aro.

- Akkor hívhatlak téged is nagypapinak? - kérdezte mire mindenki nevetni kezdett.

- Persze - egyezett bele Aro. Sosem gondoltam volna ezt róla, bár ismerem őt, nem egy olyan szívtelen és lelketlen vámpír mint amilyennek sokan gondolják, és ezt most is bizonyította.

Gyorsan eltelt az utolsó nap, ekkorra már minden meg volt szervezve, így sokat tudtunk foglalkozni a vendégeinkkel. Rengeteget beszélgettünk, és Aro megígértette velünk, hogy valamikor az esküvő után Nessával elmegyünk hozzá Volterrába, amire Edward is örömmel mondott igent.

Mindannyian megejtettünk egy vadászatot is a nagy nap előtt, ahova Aroék is velünk tartottak.

Bár mi napközben voltunk, így este tartottunk egy kis csajbulit, éjszaka pedig a fiúk mentek el vadászni.

Másnap reggel viszont minden a feje tetejére állt. Edwardot nem is láthattam, majd csak az esküvőn.

Előkerültek a csodaszép ruhák és mindenki készülődött. Előtte Alice ellenőrizte minden rendben van e.

Először a lányok készültek, majd szépen felöltöztették Nessát is akinek Rose csinálta meg a haját. Majd gyorsan elintézte Alice a fiúkat de persze nem engedte a közelembe szerelmem.

Az utolsó órák hatalmas nyüzsgéssel és készülődéssel teltek. Amikor a fiúk elmentek ők elvitték Esmét, Elenát és Nessát. Végül csak Rose maradt és Alice akik segítettek elkészülni.

Na és persze a két kísérőm maradt itthon, Carlilse és Aro. Mivel nem tudtam volna dönteni ők ketten fognak az oltár elé kísérni.

Alice a sminkem, Rose a frizurám készítette el, majd rám adták a csodaszép ruhám. Nem vagyok az tükörben nézegetem magam fajta, de a ruha és minden gyönyörű volt.

Mindemellett nagyon izgatott is voltam, és nem utolsó sorban kimondhatatlanul boldog.

- Gyönyörű vagy Bella - szólalt meg Carlisle amint leértünk egyet értve Aroval.

- Akkor indulás - mondta izgatottan Alice.

Amint közeledtünk a templom felé, egyre izgatottabb lettem. Nessa, Esme és Rose jöttek ki hozzánk amint megérkeztünk. Ekkor már bent voltak a vendégek. Carlilsék néhány ismerőse, a barátaim, a Denalik és Janeék.

Két oldalról fogtak karon Aro és Carlisle, majd mikor a zene felcsendült indultunk be a templomba a nyomunkban a koszorús lányaimmal egyenest szerelmem felé.

Akit az oltár előtt pillantottam meg. Rögtön egymásba forrt a tekintetünk és szinte elvesztem azokban aranyszín szemekben. Mint mindig most is csodásan festett, és boldog mosollyal az arcán várt rám.

- Tedd őt nagyon boldoggá - mondta mosolyogva Aro szerelmemnek amint átnyújtották neki a kezem.

- Ezt megígérhetem - válaszolta Edward.

Immár kéz a kézben álltunk isten színe előtt, körülöttünk a családunkkal és a barátainkat.

A szertartás hagyományosan zajlott, leszámítva, hogy Alice a pap szövegét szerkesztette át egy kissé eltüntetve belőle a halál el nem választ részt.

A végén esküink után egymás ujjára húztuk a gyűrűket, majd engedélyt kaptunk a csókra.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak örök szerelmet ismét, majd Edward jéghideg ajkait az enyémre tette, és egy mindennél szerelmesebb és boldogabb csókban egyesültünk amit hatalmas tapsvihar kísért.

Utána pedig gratulációk és jókívánságok sokaságát kaptuk a családunktól, a kislányunktól és mindenkitől, majd Alice szólt, hogy induljunk el a fogadásra a házunkba.

Ekkor már Edward és én egy kocsiban mentünk végre kicsit kettesben.

- Annyira boldog vagyok - mondtam.

- Én is, kimondhatatlanul.

- Most már a feleségem vagy, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek - mondta.

- Én is azon leszek. Többet nem is kívánhatnék, mint hogy végre a feleséged vagyok, és hogy a boldogságunk és a szerelmünk örökké tartson - válaszoltam, majd ismét egy csókot váltottunk, ami ezúttal kissé szenvedélyesebb lett, miközben úton voltunk a villa felé az esküvői fogadásunkra, majd később a nászutunkra, amiről még mindig nem tudhattam hová megyünk.

De nem is számított, bárhová csak Edwardal lehessek......

És a képek Bella menyasszonyi ruhájáról, a lányok és Edward ruhájáról:

Bella ruhája: http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg
Nessa ruhája: http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg
Edwardé: http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg
Alice, Esme és Roseé:(a középső Esme, a szélsők pedig az első Rose, a másik szélén Aliceé) http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg

TESSÉK KOMIZNI!!!!!!!!!!

Friss délután!

2010-10-29T10:20:00.002+02:00

Sziasztok! Kicsit előbb szombat helyett, még ma délután lesz friss. Hála az égnek ma nem kellett melózni mennem így lesz időm írni. Még van egy kis dolgom itthon, de 3-4 óra között hozom a kövi fejlit. Remélem lesz aki örül neki. Pusszantás.

Bocsi :XD

2010-10-27T17:30:00.000+02:00

Sziasztok! Tudom, hogy utálni fogtok, de a mai friss csak elmarad. Sajnálom, ez van. A friss szombaton lesz vagy ha nem kell dolgozom akkor pénteken, de azt még nemtudom, így a szombat a biztos.
Ennek több oka is van. A munka kissé kifáraszt és ilyenkor már hulla vagyok. Lehet utálni, de ez van. Másrészt pedig kissé jobban át akarom gondolni az elkövetkezendőket az esküvő, nászút és az utána levő dolgokat. Sajnálom, ez így jött ki, igyekszek azért többnyire hozni a heti két frisst, de nem mindig jön össze, és ezeket a fejliket csak úgy összedobni se akarom. Néha a másik blogon is van ilyen, ez az én hibám, a munka miatt nem mindig van már erőm írni, de igyekszek. Sajnálom, és szombaton jön a friss, ígérem nem fogtok csalódni benne, sőt :). Holnap megtudom kell e dolgozzak pénteken, és ha nem akkor már akkor lesz friss. Bocsi ezért. Pussz.

42.fejezet

2010-10-23T15:23:00.000+02:00

Sziasztok! Itt is a következő fejezet. Remélem tetszeni fog, most lett kész. Köszi szépen azoknak akik az előzőhöz komiztak, persze ide is várom őket, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha Bumbinak lesz ideje javítani akkor kicserélem a javítottra, addig viszont jó olvasást. Pusszantás.

42.fejezet

/Bella/

Egy gyorsnak mondható vadászat után, épp, hogy végeztünk hirtelen szerelmem karjai közt találtam magam.

Futásnak indult velem a karjaiban, miközben ajkaim a nyakához érintve leheltem csókot rá, mire borzongás futott végig testén. Tudtam hová akar vinni, és eszemben sem volt ellenkezni.

Pillanatokkal később megérkeztünk és talpra állított.

Időm sem volt megszólalni, mert ajkait az enyémre helyezve kezdett el szenvedélyesen csókolni.

Pillanatok alatt téptük le a ruhát egymásról, nem gondolva semmire csak az egymás iránt érzett vágyainkra.

Edward ismét a karjaiba kapott és meg nem állt velem egészen a vízig, mivel a mi kis vízesésünkhöz hozott, ahol már annyi szép pillanatot éltünk át együtt.

A melegnek mondható vízben szinte lángolt fagyos testünk.

Elszakadva ajkaimtól rögtön a nyakam célozta meg miközben a meleg víz hullámaiba merültünk. Nyakamra hintett csókjaival készült az őrületbe kergetni.

Szorosan tartva karjaiban ölelt közben magához. Meztelen testünk összeért, ezzel milliónyi szikrát kiváltva belőlünk.

Míg ő ajkaival a nyakam kényeztette, nem haboztam benyúlni összefonodó testünk közé és megfogni nekem nyomódó kemény férfiasságát. Ahogy kezembe vettem és simogatni kezdtem elszakadtak ajkai a nyakamtól és egyre hangosodó morgásokkal adta tudtomra élvezi ténykedésem.

Puha ujjai a meleg vízben derekamról lejjebb csúszva értek be a lábam közé, ahol rögtön belém fúrta őket, mire egy hangos sikoly szakadt fel belőlem.

Ő és én is egyre jobban hajtottuk egymást az első orgazmus felé, miközben ajkaink újra egymásra találva kezdtek őrült táncba.

Mindketten szinte egyszerre léptük át a megsemmisülés édes világába miközben csókjainkkal fojtottuk el élvezetünk hangjait.

Edward ujjai eltűntek belőlem, és nem habozott magára húzni, hogy ujjai helyét férfiassága vegye át.

Amint kitöltötte bensőmet és testünk egyesült egyszerre nyögtünk fel. Először lassan mozgott benne, majd mikor ez már kínzássá vált, fenekébe markolva próbáltam gyorsabb mozgásra ösztönözni.

Amire nem is nagyon volt szükség, rögtön tudta mit akarok, és erre vágyott ő is. Egyre gyorsabban mozgott bennem, mire én már szinte a csillagokat láttam a gyönyörtől.

Közben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be, miközben ajkaink fogva tartották egymást.

Egy utolsó lökéssel a paradicsomba repített mindkettőnket, és egy édes, szenvedélyes csókkal köszöntöttük a végső megsemmisülést.

Egymás karjába omolva igyekeztünk lehiggadni az imént átéltek után, majd úszkáltunk még egy kicsit a csodás vízben, mielőtt ismét mennünk kellett.

Az indulás azonban már az öltözködésnél kudarcba fulladt, mert a ruhák felvétele helyett szerelmem ismét a magáévá tett, majd meztelenül egymás karjaiban feküdtünk.

-Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét már ezredjére is szerelmet és csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.

Nemtudom meddig feküdhettünk egymás karjaiban, de mindketten tudtuk, hogy lassan ideje lesz mennünk, hiszen már hajnalodott.

Mivel idejöttünkkor kissé gyorsan és vadul szabadultunk meg a ruháinktól, az én felső például elszakadva végezte ahogy Edwardé is.

Viszont egyikünk sem akart okot adni Emmett poén áradatára, és én sem melltartóban akartam hazamenni.

-Alice hagyott nekünk ruhát a garázsban - szólalt meg Edward.

Alice. Ezért is csak hálás lehetek neki, mi lenne velünk nélküle? Biztos látta mi a helyzet, bár remélem azt a részt nem, hogy miért is szakadtak el a ruháink. Erre rá is kérdeztem Edwardnál.

-Ne aggódj szívem, Alice tudja mikor kell abbahagyni a leskelődést. De valljuk be sokszor jól jön a képessége, különben így kellene hazamennünk, és tudod milyen Emmett. Egy egész életen át hallgathatnánk a beszólásait, de valamiért úgy érzem így sem ússzuk meg - mondta Edward.

-Aliceel kapcsolatban egyetértek. De remélem Emmetel kapcsolatban tévedsz. Bár mindketten tudjuk milyen ő, így azt hiszem vele kapcsolatban is igazad van. De menjünk essünk túl rajta - mondta ki és máris Edward karjaiban találtam magam.

Fejem kemény márvány mellkasára hajtottam és nemsokkal később már a házunk garázsában álltunk, ahol az Alice által nekünk hozott ruhákat kapkodtuk egymásra.

Vagyis próbáltam.

Pont a felsőm vettem volna fel, mikor hátulról a karjaiba zárt Edward és édes csókjaival a nyakam hintette be.

-Így soha nem leszünk kész - mondta szinte suttogva.

-Nem tehetek róla, állandóan kívánlak - mondta tovább csókolva a nyakam ezzel kicsalogatva belőlem néhány kisebb sóhajt.

-Ahogy én is téged - nyögtem ki nagy nehezen.

-De mennünk kell, Nessa rögtön felébred, és az kéne még csak, hogy Emmett itt ránk rontson.

-Igazad van - vallotta be kissé lehangoltan.

-De gondolj arra, hogy az éjszaka mindig csak a miénk - mondtam neki, mire egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Így talán menni fog, de attól függetlenül egy percre sem eresztelek magam mellől.

-Nem is ajánlom - válaszoltam mosolyogva, majd megcsókoltam.

Elszakadva egymástól kézen fogva léptünk be a nappaliba, ahol mindenki ott volt, kivéve Esme, aki az illatokból ítélve a reggelit készíti Nessának.

-Na milyen volt a vadászat? - kérdezte rögtön Emmett.

-Csak nekem rossz a memóriám, vagy az este tényleg nem ebben a ruhában mentetek el? - tette hozzá.

-Nekem is így rémlik - szólalt meg mosolyogva Jazz.

-Rossz hatással van rád Emmett - szólt neki Alice. Azt kéne még csak, hogy ő is olyan legyen mint Emmett. A mi poéngyáros mackónkból elég egy is.

Figyelmen kívül hagyva a beszólásaikat Edward felment Nessához aki ébredezni kezdett, én pedig Esmenek segítettem befejezni a reggelijét.

-Mami.... - jöttek be a konyhába Edward és Nessa, aki az apjai karjaiban volt.

-Szia kincsem - adtam puszit neki.

-Én nem kapok? - kérdezte duzzogva Edward.

-Te nem kaptál eleget az éjszaka? - jött be Emmett.

-Még egy ilyen és te nem kapsz semmit éjszaka. Mondtam, hogy legalább a gyerek előtt hagyd a megjegyzéseid - rivallt rá Rose.

-Jól van cica. Nyugi, abbahagytam.

Edward letette Nessát aki nekilátott a reggelijének, majd Edward is megkapta a kért pusziját ami egy kicsit hosszabb csók lett.

-Ma nem megyünk suliba - jött be a konyhába Alice.

-Vagyis csak a fiúk mennek - tette hozzá.

-Ne már, és ti miért nem? - kérdezte Emmett mint egy kisgyerek.

-Hát Edward majd megmondja - nézett Alice szerelmemre.

-Menjünk a nappaliba - mondta Edward.

Nessa befejezte a reggelit, Esme a karjába fogta és leültünk a nappaliba.

-Szóval? Miért is csak mi megyünk suliba öcsi? - kérdezte ismét Em.

-Nemtudom mire gondolt Alice.

-Ugyan, mond már - noszogatta őt Alice.

Edward felém fordult és rám nézett. Hirtelen félelem fogott el, hogy vajon mit akar mondani. Rossz érzésem lett, de nemtudom megmondani miért, és Jazz ezt érezhette rajtam.

-Ne gondolj semmi rosszra.

-Igaza van Jazznek, pont ellenkezőleg - vigyorgott Alice.

-Na most már semmit sem értek - szólalt meg Emmett.

-Ez jellemző - mondta Rose mosolyogva.

-Ne aggódj szerelmem, ez jó hír, legalábbis remélem - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében.

-Bökd már ki végre - mondta neki Alice.

-Arra gondoltam, hogy, mivel sikerült mindent tisztázni, és ismét boldogok vagyunk, és mindennél jobban szeretlek, hogy.....

-Hogy?

-Mi lenne ha összeházasodnánk néhány héten belül? Persze csak ha hozzám jönnél - mondta Edward, mire nekem még a szavam is elakadt.

Hogy Edward felesége legyek? - tettem fel a kérdést magamban.

-Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy akarom e? Semmi sem tenne boldogabbá mint, hogy a feleséged lehetnék, és hogy ilyen formában is összekössük az életünket - mondta mire válasz nélkül a karjaiba kapott és megcsókolt.

-Köszönöm. Annyira szeretlek - suttogta a csókunk után.

-Én is téged.

-De jó, annyira örülök nektek - ugrott a nyakunkba Alice.

-Ahogy mi is örülünk. Gratulálunk nektek - öleltek meg minket a többiek is.

-Végre a mi öcsikénknek is bekötik a fejét - jött oda hozzánk Em.

-A mamiéknak is olyan esküvőjük lesz mint a filmekben? - kérdezte Nessa.

-Nem kicsim, a mamiéké sokkal szebb lesz, erről majd Alice néni gondoskodik - kacsintott rá Alice.

-Ó igen? - kérdeztem.

-Bizony, ugye? - kérdezett vissza Alice.

-Úgy van - válaszoltam, mert tudtam, hogy ezt senki másra nem bízhatnánk, hisz őt ez boldoggá teszi, és persze minket is, mert nagyon sokat köszönhetünk Alicenek.

-Na szóval, ezért mennem csak a fiúk ma suliba, hogy azért ne hiányozzunk mind egyszerre.

-És ti mit fogtok csinálni? - kérdezte Emmett.

-Elkezdjük megszervezni az esküvőt, hiszen, csak 3 hetünk van, és addig rengeteg mindent kell elintézni - mondta Alice miután kitűztük a dátumon pontosan 3 hét múlva lesz.

Még mindig alig akartam elhinni, hogy három hét és Edward felesége leszek.

-Azt hiszem nincs más választásunk - szólalt meg Jazz.

-Bizony nincs - adott egy csókot neki Alice.

-Induljatok mi addig elmegyünk ruhákat nézni, és ha hazajöttök megbeszéljük kiket hívunk meg és ilyeneket - adta parancsba a mi kis koboldunk.

-Rendben - adták meg magukat.

-Szeretlek, nagyon - kapott a karjaiba ismét Edward és megcsókolt.

-Ahogy én is téged, de menj, később találkozunk - mondtam.

-Vigyázz a mamira tündérem és jó legyél - köszönt el Edward a lányunktól.

-Úgy lesz apu - adott egy puszit neki, majd a fiúk elmentek.

-Szóval gondolom én is megyek, várnak a kórházban - mondta Carlisle, majd ő is elment.

-Bella, ha Edward megjön hívjátok fel Aro-t - mondta Alice.

Aro. Persze, az utóbbi időben, annyira megfeledkeztem mindenről, hogy őket szinte el is felejtettem. Sőt még azt sem tudják, hogy én és Edward együtt vagyunk, sőt Nessáról sem tudnak.

-Gondolom nagyon mérgesek lesznek, hisz rendesen megfeledkeztem róluk.

-Nem, emiatt ne aggódj. Aro örülni fog a boldogságodnak, és Nessát is nagyon megfogja szeretni - mondta mosolyogva Alice ami kissé megnyugtatott.

-Kiről beszéltek? - kérdezte Nessa.

-Aro, ő olyan nekem mint Edward és én neked. Ő olyan mintha az apukám lenne.

-Majd megismerem őt is?

-Igen kicsim, hamarosan - mondtam.

-Jó akkor indulás vásárolni - mondta ki Alice mire Rose és főleg Nessa arcára hatalmas mosoly ült ki.

Átöltöztem én is addig Esme felöltöztette Nessát, majd kocsiba szálltunk.

-Hová megyünk először? - kérdezte Esme.

-Egy esküvői ruha szalonba, csodás ruhák vannak ott, és ott fogjuk megtalálni a tökéletest - mondta Alice egy ezer wattos mosollyal az arcán miközben úton voltunk ahogy ő is mondta egy esküvői ruha szalon felé.

Még mindig hihetetlennek hangzik, hogy az én esküvőmet szervezzük Edwardal. Ezzel a legnagyobb vágyaim teljesülnek, hogy a felesége lesz.

-Ja és az esküvő után kissé át kell alakítani a házat, egy szobát mindenképp hozzá kell toldanunk - szólalt meg Alice.

-Még egy szobát? - kérdeztem.

-Igen, de többet úgy sem szedtek ki belőlem. Mindennek eljön a maga ideje - mondta, mivel töprengésre késztetett.

Egész úton ezen gondolkoztam.

Vajon kinek vagy minek kell még egy szoba a házban? És mit láthatott Alice?

Fogalmam sem volt, de megnyugtatás képpen Alice biztosított róla, hogy semmi rossz dolog, pont ellenkezőleg. De ezzel még kíváncsibbá tett......

Tessék komizni :)

41.fejezet

2010-10-18T09:14:00.001+02:00

Sziasztok! Kicsit hamarabb jött a fejli, ami ebben a pillanatban lett kész. Mivel nemsokára irány a meló ezért hoztam hamarabb. Először is köszi azoknak akik komiztak az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Jó olvasgatást. Pusszantás.

41.fejezet

/Bella/

Aliceel én későn jöttünk rá mire készül Edward így nemtudtuk megakadályozni.

Kirontott a szobából egyenest a nappaliba ahol rögtön Ryan mellé rohant, akinek a meglepetéstől még a telefon is kiesett a kezéből.

-Bella, ti mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten.

-Ezt mi is kérdezhetnénk.

-Szóval te. Sejtettem, hogy neked közöd van mindenhez - vágta hozzá Edward, de nemtudom meddig lesz ilyen nyugodt. Látva őt bármelyik pillanatban elveszítheti a fejét és nekiugrik Ryannek.

-Miről beszélsz? - kérdezett vissza Ryan ártatlan képet vágva.

-Ugyan, mindent hallottunk. Azt hiszed előbb vagy utóbb nem jöttünk volna rá, hogy a te és Tanya keze van benne.

Edward eddig bírta.

Farkasszemet néztek Ryanel aki még csak meg sem próbálta védeni magát. Nem is lett volna alkalma mert Edward ugrásra készen állt, és féltem, hogy nemtudom megállítani.

Bár legszívesebben én is hasonlóképp tettem volna.

-Hogy voltál képes rá? Csak ezért férkőztél a bizalmunkba igaz? És én még védtelek Edward előtt. Pedig megbíztam benned - vágtam én is hozzá, közben igyekeztem visszafogni Edwardot.

-Bella, én......

-Nem kell mondj semmit. Minden világos. Jobb lenne ha elmennél, nem akarlak többet itt és a családom közelében látni.

-Előtte még megkapja a magáét - mondta Edward aki épp neki akart ugrani Ryannak, de minden olyan gyorsan történt.

Emmett és Jazz rontott be az ajtón akik lefogták Edwardot mielőtt valami hülyeséget csinál. Ők még ekkor semmit sem értettek, de Edward a lényeget elmondta nekik.

-Hát ezek után ne csodálkozz ha Edward a fejed akarja venni.

-Hogy tehetted ezt, és mi megbíztunk benned - sziszegte oda dühösen Rosalie.

-Sajnálom, Tanya vett rá és.....

-Ugyan, ez gyenge kifogás. Örülj neki, hogy nem engednek a közeledbe különben már nem élnél. Most pedig jobb lesz ha eltakarodsz, és ez életben nem akarlak többet a családom közelében látni. És jobb ha átadod Tanyanak is, hogy nem jött be a terve és nem is fog. És hogy ő sem merészkedjen ide mert nem ússza meg - mondta Edward dühösen akit még sosem láttam ilyennek.

Persze megértem, hogy így reagál. Ez engem is épp úgy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy az egész mögött Ryan áll na és persze Tanya. Bár rajta meg sem lepődök. De hogy képes volt közénk küldeni valakit, hogy a bizalmunkba férkőzve válasszon szét minket... Ez már tényleg több a soknál.

A legrosszabb az egészben, hogy majdnem sikerült is.

Edwardnak végig igaza volt, mikor azt mondta nem akarta ő azt megtenni, és úgy érezte mintha kényszerítenék. Eleinte hihetetlennek hangzott, pláne, hogy nem volt ésszerű magyarázat rá, de így már minden világos.

És sajnálom már, hogy egy pillanatra is megbíztunk benne, és hogy a közelünkbe engedtük. Sőt a lányom közelébe. Ki tudja legközelebb talán neki ártott volna. Erre gondolva engem is mérhetetlen düh kerített hatalmába, de közben éreztem, hogy Jazz próbál lenyugtatni, nem sok sikerrel.

Ryan pedig végig szó nélkül állt előttünk mint aki semmi rosszat nem tett.

-Mire vársz? Jobb lesz ha gyorsan eltűnsz innen - mondta immár Jasper.

Ryan felviharzott mellettünk az emeletre. Pillanatokkal később már az ajtó felé igyekezett mi pedig szinte csak gyűlölködve tekintettünk utána.

Ahogy kilépett az ajtón Emmett és Jazz elengedték Edwardot.

-Miért nem engedtetek hozzá, megérdemelte volna - rivallt rájuk Edward.

-Majdnem sikerült tönkretennie mindent. És ha először nem is sikerült neki ki tudja legközelebb mi találnak ki, és ti csak hagytátok, hogy elmenjen - mondta szerelmem.

-Azzal semmire sem mentünk volna. Hidd el ezek után úgysem fog még csak a közelünkbe se jönni - mondta Jazz.

-Visszagondolva Ednek igaza van. Jó lett volna már egy kis balhé - mondta Em mire Rosetól el jól írányzott pofont kapott.

-Sajnálom szerelmem, de képtelen voltam uralkodni magamon. Még most is feldühít a gondolat, hogy majdnem miatta veszítettelek el titeket - jött oda hozzám Edward, de ekkor már nem dühöt sugárzott a tekintete hanem gyengédséget és végtelen szerelmet.

-Tudom. Te ne haragudj. És még én voltam aki védte őt....

-Nem a te hibád. Nem tudhattuk. Csak az övéké. Nem ajánlom egyikőjüknek se, hogy akárcsak még egyszer is a közelünkbe jöjjön mert akkor senki sem fog tudni visszafogni.

-Nyugodj meg szívem. A lényeg, hogy mindenre fény derült. És mostantól soha senki nem fog elválasztani minket - mondtam Edwardnak, akinek ez hallatán mosoly és boldogság ült ki az arcára.

-Szeretlek - tettem még hozzá, majd szerelmem a karjaiba zárt és viszonozta vallomásom, majd egy szerelmes de ugyanakkor vággyal teli csókban egyesültünk.

Mire egyszer csak torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Annyira belemerültünk egymásba hogy meg is feledkeztünk a többiekről. Akiknek arcára a harag és a düh helyet mosoly ült ki ahogy bennünket figyeltek.

-Azt hiszem jobb lenne ha hazamennék. Carlisle és Esme Nessával maradtak, de semmit sem értenek miért rohantunk el ide.

Miután mind kissé lehiggadtunk és emésztgettük a történteket szélsebesen futásnak eredtek és pillanatok alatt a házunk előtt álltunk.

Belépve Esme a nappaliban volt Nessával.

-Szia kicsim - köszöntünk neki, és ő boldogan szaladt hozzánk.

-Hol voltatok?

-Csak elintéztünk valamit de itt is vagyunk. Mit szólnál ha apu mesélne neked és lefektetne? Holnap pedig ahogy Alice néni mondta együtt elmegyünk vásárolni.

-Az jó lenne. Jössz apu? - nyújtotta a kezét Edward felé.

-Persze tündérem - válaszolta Edward. A karjaiba vette Nessát majd felmentek a szobájába.

Addigra Carlisle is lejött és Esmevel kíváncsian várták, hogy elmondjuk mi is történt.

Leültünk a nappaliba ahol Alice szóról szóra mindent elmesélt. Ahogy mi, Carlisleék sem nagyon jutottak szóhoz a döbbenettől.

Ők is ahogy én is még mindig alig akarták elhinni, hogy ez az egész Ryan és Tanya műve volt. Igaz Tanyan ők se nagyon lepődtek meg, de Ryanen annál inkább.

Viszont ők is örültek, hogy végre minden kiderült és így összeállt a kép. És hogy Ryan többet nem jön a családunk közelébe.

Idő közben míg ők beszélgettek én felmentem jó éjszakát kívánni a lányomnak. Edward épp végzett a mesével mikor beléptem hozzá.

-Jó éjt kicsim - adtam egy puszit neki.

-Nektek is mami - felelte édesen és szinte pillantok alatt álomba merült. Edward mellém lépett a karjaiba vont és boldogan figyeltük ahogy tündéri kislányunk az álmok csodás mezejére lép.

-El se hiszem, hogy ezek miatt majdnem elveszítettem ezt - suttogta halkan Edward.

-Most már vége. Ne gondolj erre kérlek. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, és hogy ez örökre így is maradt - fordultam szembe vele.

-Igazad van. Csak ez számít - mondta majd megcsókolt.

Magára hagytuk Nessát majd visszamentünk a nappaliba, ahol végre ők is lezárták a témát, és megbeszéltük hogy elfelejtjük és soha többet nem fogunk gondolni rá, na és persze többet senkit nem fogunk így a közelünkbe engedni kockáztatva ezzel, hogy szétválassza a családunkat.

-Szóval akkor holnap mind megyünk suli után vásárolni.

-Rendben - mondtuk mind egyszerre, ugyanis Aliceel tudjuk, hogy nem érdemes vitatkozni.

Az éjszaka gyorsan elrepült reggel pedig várt ránk az iskola.

-Siessetek haza mami - jött oda hozzánk Nessa aki épp a reggelijével végzett.

-Sietünk tündérem utána megyünk vásárolni - mondta neki Edward.

-Bizony, addig a nagypapiék vigyáznak rád rendben? - szólalt meg Carlisle.

-Nem dolgozol ma? - kérdeztük tőle.

-Nem. Szabadnapot vettem ki.Így ma itthon leszek és míg nem jöttük addig játszunk egy jót a kis unokámmal igaz? - fordult Carlisle Nessa felé.

-Igaz - szaladt Carlisle karjaiba.

Nessa elköszönt a többiektől, majd Carlisleal az emeletre mentek, mi pedig az autóhoz igyekeztünk.

A suliba érve Edwardal boldogan kézen fogva mentünk be, ezzel magunkra vonva minden figyelmet. Nem is csodálom, hiszen az utóbbi időben mikor összevesztünk a suliban külön láttak minket, de most végre ismét együtt vagyunk.

De ez nem számított, csak hogy ismét boldogok vagyunk. És mivel szerelmemmel minden óránk közös együtt indultunk az óráinkra.

A szüneteket és persze az ebédszünetet is együtt töltöttük, egy persze sem akartunk elszakadni a másiktól. Órák után rögtön a parkolóba siettük.

Mivel mi értünk ki elsőnek volt egy kis időnk amíg a többiek ideérnek, és Edward erre is megtalálta a megoldást, hogy mivel üssük el az időt.

Edward megcsókolt, és nekem eszem ágában sem volt ellenkezni. Boldogan simultam az ölelésébe. Gyengéden, szerelmesen csókolt közben a derekam köré fonva karjait, míg én az enyémeket a nyaka kulcsoltam.

Ahogy nyelvünk egymásra talált egyre szenvedélyesebbek lettünk. Szerelmes selymes hajába túrva próbáltam ha lehet még közelebb húzni magamhoz, miközben ő a testem a kocsinak préselve csókolt tovább.

Nem tartottam valami jó ötletnek, hogy itt essünk egymásnak, de ha így csókol minden józan észt kiöl belőlem és képtelen vagyok akár gondolkodni is.

Most kivételesen örültem, hogy megjöttek Aliceék, mert nem szerettem volna ha mindenki szeme láttára esünk egymásnak.

-Nocsak, még a végén közszemérem sértésért csuknak le titeket, legalább estig bírjátok ki - szólalt meg Emmett amint odaértek hozzánk.

-Majd igyekszünk - vágott vissza szerelmem, aki egy csókot nyomva ajkaira elszakadt tőlem.

Kocsiba szálltunk és már úton is voltunk haza. Ezentúl pedig egyikünk sem gondolt Ryanre se arra amit tett. El akartuk felejteni és csak a boldogságunkra egymásra koncentrálni.

-Mami, papi - végre itt vagytok, mehetünk már? - szaladt felénk Nessa.

-De türelmetlen valaki - szólalt meg Emmett.

-Ebédeltél már kicsim? - kérdeztem.

-Igen. A nagymami nagyon finomat főzött.

-Örülök tündérem. Ha ettél már, akkor nyomás a kocsiba is indulunk is - mondta szerelmem aki beültette Nessát.

Edward, Nessa, Alice, Jazz és én mentünk a Volvóval. Én mint mindig elől Edward mellett, Nessa pedig hátul Alice és Jazz között. Aliceel persze rögtön megtalálták a közös hangot és aluig várták, hogy végre odaérjünk.

Rose, Emmett és Esme pedig Carlilseal jöttek a Mercivel.

Én is akár a többiek végre ismét boldog voltam, hogy újra együtt a család.

Amint megérkeztünk Alice rögtön elrabolta tőlünk Nessát akivel belevetették magukat a butikokba.

Emmett és Rose furcsa ötlettel álltak elő. Vagyis csak Emmett, aki arra gondolt Roseal elutazhatnának valahová egy kicsit.

-Mit gondolsz cica?

-Jól hangzik édes - válaszolta egy csókkal egybekötve Rose, majd elmentek körbennézni egy utazási irodát hátha találnak valami uticélt.

Esme pedig szeretett volna néhány új bútort így ők is elmentek. Mivel Alice elment Nessával Jazz velünk maradt.

De mivel egyikünk sincs oda különösképp a vásárlásért egy étterem kinti teraszán ültünk le ahol elbeszélgettünk míg a többiek vásároltak.

Leghamarabb Esmeék értek vissza hozzánk.

-Na gondolom sikerült venni ezt azt? - kérdezte Edward.

-Igen, holnap ki is szállítják - mondta mosolyogva Esme.

-De látom ti nem nagyon költöttetek?

-Jól látod. Hála az égnek Nessa most lefoglalta Alicet.

Nemsokkal később jött meg Emmett és Rose.

-Na hová hová?

-Hát Rose babyvel még nemtudtunk dönteni, de mindenképp valami havas helyre megyünk - mondta vigyorogva Em.

Persze utoljára jött meg Alice és Nessa. Na és persze a rengeteg ruhás szatyor.

-Ne mondjátok, hogy ti csak itt ültetek? - nézett többnyire felém és Edward felé.

-Ki kell ábrándítsalak, de így volt - mondta Edward.

-Jól van, de fogtok ti még vásárolni jönni velem, és akkor nem ússzátok meg - felelte mosolyogva Alice.

Közben rendeltünk egy sütit Nessának, aki boldogan majszolta miközben Emmett és Rose azon vitatkoztak hova utazzanak.

Már beesteledett mire hazaértünk, Nessa pedig vacsora és fürdés után szinte rögtön elaludt.

-Mi elmegyünk vadászni - mondta Edward ahogy leértünk a nappaliba.

-Vadászni? Persze, ti maximum egymásra vadásztok - szólalt meg Emmett.

Nem foglalkoztunk a megjegyzéseivel,kilépve az erdő sötétjébe vettettünk magunkat, és persze mindkettőnk tervei közt szerepelt, hogy a mai éjszakát nem csak a vadászattal fogjuk tölteni........

Tessék komizni :)

40.fejezet

2010-10-14T17:20:00.002+02:00

Sziasztok! Egy kis késéssel bocsi, de nemrég értem haza.De már itt is a fejli. Ez nem olyan hosszú, de sok mindenre fény derül belőle. A bétázást köszi Bumbinak! Nektek jó olvasgatást, és köszi akik komiztak az előző fejlihez. És persze ide is várom őket. Pusszantás.

40.fejezet

/Bella/

Az egész éjjelt egymás karjaiban töltöttük, végre ismét boldogan, szerelmesen.

Mikor megtörtént ez a dolog nem gondoltam volna, hogy valaha is újra együtt leszünk, de csak örülni tudok, hogy mégis úgy döntöttem adok még egy esélyt Edwardnak. és nemcsak neki hanem magamnak is, és ezáltal annak is, hogy egy boldog és szép életet biztosítsunk a lányunknak.

Épp egy csókkal köszöntöttük a reggelt, mikor a kis Nessa dugta be a fejét az ajtón.

Amint meglátott bennünket hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-Anyu kibékültél apuval? - kérdezte miközben bemászott közénk az ágyba.

-Igen, kincsem.

-Akkor ismét együtt fogunk lakni?

-Bizony kicsim, ahogy régen is - feleltem a kislányomnak, majd Edwardra nézve az ő szemében is ugyanazt a boldogságot láttam tükröződni amit a lányoméban, és amit én is éreztem.

-De jó, úgy szeretlek titeket - ölelt meg minket Nessa.

-Mi is téged tündérem - válaszolta neki Edward.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk és Nessa is megreggelizett.

Az egész napot együtt töltöttük, egy percre sem szakadva el egymástól.

Nessával játszottunk, ismét elsétáltunk a kis tóig, ahol Edward és Nessa ismét jót játszottak. Estefelé mivel már sötétedett és elég hideg is volt, ismét a nappaliba telepedtünk, immár hármasban és egy mesét néztünk meg Nessaval. Vagyis többnyire ő nézte, én és szerelmem egymás tekintetében gyönyörködtünk.

Jó végre Nessát is ilyen boldognak látni.Persze eddig is az volt, de nyílván valamennyire rá is hatással volt, hogy az apja és én egy kis ideig külön voltunk. Most végre úgy tűnik minden olyan mint régen.

Edward és én alig vártuk az éjszakát, hogy végre egy kicsit egymással is foglalkozhassunk míg Nessa alszik. Ő viszont nagyon szeretet volna együtt aludni a szüleivel, ahogy régen otthon is, és persze ki tud neki nemet mondani? Így az éjszakát is hármasban töltöttük, többnyire a mi kis tündérünkben csodáltunk aki édesen szuszogva aludt közöttünk.

Másnap reggel viszont indulnunk kellett haza.

Nessa kissé szomorú volt, de mivel megígértük neki korábban és most is, hogy minden hétvégét itt töltünk, kissé megnyugodott, hogy csak a következő hétvégéig kell kibírja és ismét eljövünk.

Hazaérve legnagyobb meglepetésünkre csak Esme volt otthon. Mikor a többiek felől kérdeztük csak annyit mondott, hogy Alice vadászni vitte őket. Valamint, hogy menjünk fel a szobánkba.

Erre gondolva kissé elszomorodtam. Azóta nem voltam itt, hogy rajtakaptam őket.....

De Esme biztosított, hogy örülni fogunk annak amint fent találunk. Addig ő Nessával elment a városba bevásárolni.

Kissé félve követtem Edwardot a régi közös szobánk felé. De amint benyitottunk fantasztikus látvány fogadott, és biztos voltam benne, hogy ez is Alice műve.

-Ez gyönyörű, de mikor?

-Gondolom még mi odavoltunk. Tudod milyen Alice - mondta Edward.

Belépve nem a régi, hanem egy teljesen új szoba fogadott minket, teljesen átalakítva, és ha lehet akkor szebb volt mint a régi. És ezért úgy mint már annyi mindenért hatalmas köszönettel tartozunk Alicenek, aki nyílván látta, hogy Edward és én kibékülünk.

Egyedül a gardróbunk nem változott semmit, most is hatalmas és telis tele ruhákkal.

Edward a szekrényéhez lépett és elővett valamit egy dobozból, míg én leültem. Rögtön mellettem termet és letérdelt elém. Ekkor tudtam, hogy mit vett elő és mire készül.

-Isabella Swan leszel a feleségem? - kérdezte térden állva előttem, immár másodjára. A válaszom most is ugyanaz volt mint először, azzal a különbséggel, hogy közben abban reménykedtem most már tényleg senki és semmi nem állhat az utunkba.

-Igen - feleltem.

Edward ismét az ujjamra húzta a gyűrűt, és a szemébe nézve szerintem ő is abban reménykedett amiben én, hogy az most már örökre az ujjamon marad.

-Szeretlek - mondtuk egymásnak, majd egy szerelmes csókban egyesültünk.

A következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy Edward a karjaiba vesz, és legközelebb már a fürdőszobában találtuk magunkat.

Mindketten alig vártuk, hogy ismét egymáséi lehessünk, így szinte téptük a ruhát egymásról.

Szerelmem csodás teste láttán, csak még jobban kívántam őt. Zuhany helyet ezúttal forró vízzel töltött kádba ültünk, miközben a zubogó víz meleg gőze töltötte be a helységet.

Egymással szemben ültünk, szerelmem közelebb vont magához és rögtön vadul ajkai után kaptam. Kezeinkkel egymás testén kalandoztunk, miközben hideg testünket a forró víz ölelte körbe.

Edward megszakította a csókunkat,majd nyakam hintette be édes csókjaival, miközben kezei a mellemre tévedtek, minek hatására egyre sűrűbben hagytál el sóhajok a számat.

Szerelmem ujjai a mellemről egyre lejjebb tévedtek, míg nem néhány ujját belém mártva igyekezett a csúcs felé repíteni. Viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket, igyekeztem kissé magamhoz térni míg Edward ujjaival tovább gyötört. Kezeim összesimuló testünk közé csúsztattam, rögtön rátalálva szerelmem meredező vágyára.

Érintésemre és simogatásaimra egyre többször morgott fel. Mikor nem bírta tovább, és én sem, ujjait kihúzta belőlem, hogy helyét férfiassága vegye át. Ahogy végre magamban éreztem, mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjtől.

Eleinte lassan mozogtam rajta, amivel nemcsak magam hanem őt is az őrület határára sodortam. Amikor Edward nem bírta tovább, fenekem alá nyúlt segítve a gyorsabb mozgásban.

Egyre szenvedélyesebbé váló csókjaikkal akartuk elfojtani szenvedélyünk hangjait, ami kisebb nagyobb sikerrel jött csak össze.

Gyorsuló mozgásunkkal elérve a végső gyönyört remegtünk meg mindketten, majd egymás karjaiba borulva igyekeztünk kissé lehiggadni az imént átéltektől.

Édes csókokkal kényeztettük egymást,majd Edward kihúzódott belőlem. Gyengéden tovább kényeztetve mosdattuk meg egymást, majd kászálódtunk ki nagy nehezen a fürdőből.

Felöltöztünk, majd mivel annyira belemelegedtünk egymásban, észre se, vettük, hogy a többiek hazaértek.

Leérve a lépcsőn mindenki a nappaliban volt. Nessa és Esme is.

Emmett kaján mosolyából ítélve fültanúi voltak az imént fent történteknek. Még jó, hogy nem tudok elpirulni különben egy érett paradicsom is megirigyelhetné a színem.

Kissé zavarban, de Edwarddal kézen fogva mentünk le a lépcsőn és ültünk le a többiekhez.

-Szóval ha jól hallottuk szent a béke? - kérdezte rögtön Emmett.

-Igen az - feleltem, mire a családunk tagjai mosolyogni kezdtek.

-Annyira örülünk nektek - jöttek oda hozzánk mind.

-Köszönjük Alice - mentem oda a kis koboldhoz, és megöleltem.

-Nincs mit. Én örülök, hogy jól döntöttél.

-Én is köszönöm, mindent - ölelte meg őt utána Edward is.

-Annyira örülünk nektek., jó végre ismét boldognak látni titeket - mondta Esme.

-Igen, a mamiék végre kibékültek és ismét együtt fogunk lakni - mondta vidáman Nessa.

-Bizony kicsim, és ezentúl még egyszer senki és semmi nem választ el minket egymástól - ígérte Edward a lányunknak, és én is csak reméltem, hogy így lesz.

Mindenki arcára mosoly ült, kivéve Ryanére. Úgy tűnik ő nem nagyon örül a hírnek. De most valahogy semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre ismét boldogok vagyunk.

-Látjátok, néha jó egy kis balhé, utána jön a kibékülés, ahogy halotuk nektek az jól megy - szólalt meg Emmett.

-Nekünk ahhoz nem kell veszekedés - vágtam most én a képébe mire csak még jobban vigyorgott.

-Mi lenne ha Jazzal ki vinnétek Nessát játszani? - fordult Rose Emmett felé.

-Igen, megyünk? - kérdezte rögtön Nessa a fiúk felé fordulva.

-Nyomás kicsilány - vette őt fel Emmett. Csatlakozott hozzá Jazz,és kimentek játszani.

-Mit szólnátok ha holnap megtartanánk azt a családi vásárlást? - kérdezte Alice.

-Gondolom kár lenne ellenkezni.

-Jól gondolod - mosolygott vissza Alice.

-Ha megbocsájtotok és hazamegyek, még el kell intézzek egy telefont - szólalt meg Ryan.

-Persze menj csak, de majd jössz ha végeztél - szólt neki Esme.

-Persze. Sziasztok - köszönt el tőlünk, majd elrohant.

Rose kiment a fiúkhoz és Nessához,míg Esme és Carlisle visszavonultak a szobájukba.

Edward meredten bámult maga elé, mire se én se Alice nem tudtuk mi baja.

-Mi az szívem?

-Semmi csak....

-Mond már. - kérte Alice.

-Eddig a pajzsa miatt sose hallottam Ryan gondolatait, de.....

-Mi az? Mit hallottál? - kérdeztem tőle sürgetően.

-"Most azonnal tájékoztatnom kell".

-Ennyi? De mit akar ez jelenteni - gondolkozott Alice.

-Nem tudom. De valami furcsa itt nekem. Én mindig mondtam nektek, hogy valami nem stimmel vele. Ki tudja lehet, hogy minden mögött ő áll - szólalt meg szerelmem.

-Ezt nem hiszem. Ryan nem tenne ilyet - védtem őt. Az utóbbi időben míg Edward és én külön voltunk, ő volt szinte mindig mellettem. Nagyon sokat beszélgettünk, és sok időt töltöttünk együtt.

-Derítsük ki - mondta Alice.

-Indulás hozzád - szólalt meg Edward.

Rose, Nessa és a fiúk annyira belemerültek a játékba, hogy észre sem vették, hogy eljöttünk, és már sebesen futottunk is a házam felé.

Mivel az ajtón nem mehettünk be, az ablakomon ugrottunk be.

Edward óvatosan nyitotta ki a szobám ajtaját mikor beszélgetést hallottunk a nappaliból. Mivel más nem volt a házban biztos telefonon beszélt.

Igyekeztünk minnél távolabbról hallgatni, hogy ne érezze meg az illatunkat, hogy itt vagyunk. Amiket viszont hallottunk, mindannyiunkat ledöbbentett főleg engem.

-Minden rosszul alakul. A hétvégén együtt voltak és mire hazaértünk a vadászatról kibékültek - mondta Ryan a telefonba, de nem tudjuk, hogy kinek.

-Majd megpróbálok. Te is látod a terved nem jött be. Hiába vettem rá Edwardot a képességemmel, hogy feküdjön le veled, minden hiába. Ismét együtt vannak - mondta tovább Ryan. Ekkor világosodtunk meg, hogy kivel is beszél. Tanya.

-Ne aggódj. Nem is sejtik.Erről a képességemről szinte senki nem tud, hogy tudom befolyásolni mások tetteit.

Hallgatva Ryant döbbentem csak rá, hogy Edwardnak végig igaza volt, hogy nem bízott benne. A bizalmunkba, a bizalmamban férkőzött, csak, hogy Tanya segítségével elválasszon engem és Edwardot.

Mindhárman ledöbbentünk, Edward nyílt a kilincsért, és kilépni készült az ajtón, mi Aliceel ijedten néztünk rá, hogy mégis mit akar tenni......

Tessék komizni :)

39.fejezet

2010-10-10T14:19:00.001+02:00

Sziasztok! Sajna otthon péntek óta nincs netem, most netszalonból vagyok, hogy legyen fejli. Köszi a bétázást Bumbinak! :)Köszi a komikat az előzőhöz, aztán tessék írni ide is. Pusszantás.

39.fejezet

/Bella/

Néhány percig csak tanakodtam, vajon mit is válaszolhatnék erre a lányomnak?

Több érvet tudnék felhozni a dolog mellett és ellen is.

Egyrészt igaz ezt még akkor mikor minden rendben volt megígértük Nessának, és ez boldoggá tenné őt, és nekem már csak az a legfontosabb, hogy legalább ő boldog legyen.

Másfelől, kicsit félek is Edward közelében lenni. Ennek is van több oka.
Az egyik, hogy még mindig fáj amit velem tett, és akárhányszor ránézek az a dolog is eszembe jut. Másrészt viszont, látom rajta, hogy tényleg tartani akarja magát a lányunknak tett ígéretéhez miszerint, mindent megtesz, hogy megbocsássak neki.

A másik pedig, hogy hiába is fáj még mindig arra gondolok, hogy megcsalt Tanyaval, mikor még ennek ellenére is szeretem őt. És ezzel a múltkori csókunk után ő is tisztában van.

És igen, talán félek kettesben lenni vele, mert onnan nem lenne menekvés, és ha ismét közeledne felém, akármit is tett elég, ha a szemembe néz és rögtön elgyengülök. Ez az egyik nagy hibám, hogy még mindig imádom őt, és ezt ő ki is használja.

Egyszerűen nem merek neki megbocsájtani. Ki tudja mikor tenné meg ismét, és ezt még egyszer nem bírnám elviselni.

De ott van Nessa aki reménykedve várja a válaszom.

-Rendben kicsim, menjünk ha szeretnéd - válaszoltam mire még nagyobb mosoly ült ki az arcára és a karomba vetette magát.

-Szeretlek mami.

-Én is téged kicsim - pusziltam meg a kis arcát
.
-Nessa gyere enni kicsim, utána akár indulhattok is - hívta őt Esme.

Persze, mindenki arra hajt, hogy Edwarddal kibéküljünk. A szívem legmélyén én sem vágyom másra, de ne higyje, hogy ilyen könnyen elfelejtem neki azt amit tett és ezt elég sűrűn a tudtára is adtam.

-Ne hidd, hogy ez bármin is változtat - szóltam oda Edwardnak miután Nessa a konyhába ment Esmevel.

-Te pedig tudd, hogy megtartom amit Nessának ígértem - mondta, és tudtam mire gondol és ettől félek is.

Főleg attól, hogy elgyengít a közelsége és engedek neki.

-Alice adnál nekem valami ruhát?

-Persze, gyere - húzott a szobája felé.

Persze mint mindig nem bírta, hogy ne faggasson ki mi jár az eszemben, így elmondtam neki, persze tudva, hogy Edward úgy is kiolvassa a gondolataiból.

-Hidd el Edward igazat mondott, ez nekem is bűzlik, biztos vagyok benne, hogy annak az átkozott némbernek a keze van a dologban, hisz tudod milyen lett mikor Edward dobta őt. Biztos vagyok benne, hogy ez az ő műve, és most jót röhög a markába mert sikerült elválasztania titeket. De te ne add meg ezt az örömöt neki, tudom, hogy egykönnyen nem lehet elfelejteni amit Edward tett, de adj még egy esélyt neki. Neki, magatoknak, hogy ismét együtt lehessetek mind hárman a kis Nessával - mondta Alice.

-Részben talán igazad van, de ki tudja mikor teszi meg velem még egyszer, és azt nemtudnám elviselni.

-Megértelek. És ez is dühít, és nem értem miért nem láttam előre, de hidd el még egyszer nem engedjük, hogy ilyen történjen, ha kell valaki mindig Edward közelében lesz mint egy bébicsősz, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő, mert biztos vagyok benne, ahogy Edward is mondta ezt nem szabad akaratából tette, és előbb utóbb fény derül mi a fene történt itt.

-Szóval? Mit fogsz tenni? Előttetek a hétvége - faggatott Alice.

-Nemtudom, akármennyire is igazad van talán néhány dologban, nem hiszem, hogy képes leszek ezt elfelejteni neki.

-Te döntesz, de gondold át - kérte tőlem Alice, majd azzal foglalkoztunk amiért tulajdonképpen jöttünk.

Már nem akartam hazamenni ruhákért így Alicetől kértem, vagyis ő hozott át nekem a sajátjaim közül. Ugyanis nemhiszem, hogy képes lennék ismét belépni a régi közös szobánkba.

Persze, mindig mindig nagy hiba volt Alicere bízni a ruha választást. És mint most is vele nincs ellenkezés.

Vesztemre pont egy ruhát választott nekem. És persze a színe sem akármilyen Sötétkék. Az Ő kedvenc színe.

-Alice én ezt nem veszem fel.

-De hogy nem, és ne is próbálj ellenkezni - mondta. Ilyenkor általában tudom azért mondja mert látott valamit.

-Láttad mi lesz a hétvégén igaz?

-Talán?? - kérdezte egy sokat sejtető mosoly kiséretében.

-Mond el, nem akarok semmi meglepetést.

-Majd meglátod, ne légy kíváncsi - mondta majd magamra hagyott, hogy felöltözzek.

Ahogy magamra vettem a ruhát, Nessa hangját a szobája felöl hallottam.

Résnyire nyitva volt az ajtó, ahol épp be lehetett látni. Edwarddal volt bent, aki épp öltöztette őt.

-Majd mi ketten meggyőzzük a mamit, és újra együtt leszünk - mondta édesen Nessa mire egyre jobban figyeltem.

-Köszönöm tündérem, de azt hiszem a papának nem lesz könnyű dolga. Nagyon megbántottam a mamit.

-De szereted őt ugye? - kérdezte Nessa.

-Persze tündérem, nagyon szeretem, imádom a mamit - válaszolta Edward.

Azt azért be kell valljam, nem hagyott hidegen a válasza. Hisz én is így éreztem íránta.

-Igaz nem lesz olyan könnyű, de mindent megteszek, hogy újra együtt legyünk - mondta Edward.

-Szeretlek apu.

-Én is téged kincsem - ölelték meg egymást amitől én az előbb hallottaktól teljesen elérzékenyültem.

Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást. Talán ha nem is rögtön, el kell gondolkodjak azon amiket Alice mondott.

Nem akartam, hogy meglássák végig itt áltam, bár Edward szerintem érezte az illatom, így lementem a nappaliba.

-Ejha hová készülsz húgi? - kérdezte Emmett.

-Alice öltöztetett fel - néztem az elmített felé, aki csak mosolygott.

Edward pedig épp Nessával a karjában jött le a lépcsőn. Rögtön feléjük fordultam. Elnézve Edwardot egy kis remény csillant bennem, ahogy láttam amint tátva maradt a szája amit végigmért.

-De szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

-Gyönyörű vagy - szólalt meg Edward.

-Köszönöm.

-Indulhattok is, készítettem Nessának ennivalót - adott oda egy csomagot Esme.

-Köszönöm - vettem el tőle.

Edward mosolyogva Nessával a karjában indult az ajtó felé, ahová a többiek is kikisértek minket.

Egy pillanatra Ryanre tévedt a tekintetem, akinek a szemében mintha féltékenység csillogott volna amit nem értettem.

Az utóbbi időben sokat volt mellettem és megkedveltem őt, még ha ez Edwardnak nem is tetszik. Ő a kocsiba ültette Nessát miután mindenkitől elköszönt. Én pedig Ryan mellé keveredtem.

-Szép hétvégét - mondta kissé talán szomorú hanggal.

-Nektek is, ha visszjöttünk majd megejtünk egy vadászatot - mondtam Ryannek, akinek erre felcsillant a szeme, Edward pedig egy morgást hallatot.

Azokhoz képest amit ő tett velem, nemtudtam sajnálni ez miatt. Hagy tudja csak meg milyen érzés volt őt mással látni. Ahhoz képest is én semmit sem tettem, hisz én nem bújtam és nem is tervezek ágyba bújni Ryannel.

-Alig várom - válaszolta Ryan az előbbi megjegyzésemre, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Mehetünk? - kérdezte talán ingerültebben Edward.

Én is elköszöntem Esmeéktől majd a kocsi felé igyekeztem.

-Aztán csak semmi huncutkodás - kiáltott utánnunk Emmett, mire Rose egy jól irányzott nyaklevessel halgattatta el őt.

Beszálltam előre Edward mellé, majd kissé félve de elindulunk a házikónk felé. Nessa végig mosolyogott és az apukájával beszélgetett. Amint odaértünk Nessa kiugrott a kocsiból és a kertbe indult a játékaihoz.

Edward utána ment, én pedig egyenest a házba mentem. Belépve rögtön eszembe jutott, amikor utoljára itt jártunk még boldogok voltunk, együtt.

A konyhába mentem eltenni Esme Nessának készített ételeit, és elgondolkodtam ezen. Főleg rajta.

Annyira hiányzik a közelsége, az érintése, a csókjai. Hogy mindig mellettem legyen.
De ha igaz is vagy lehetséges amit állítanak, hogy nem önszántából tette, hanem valahogy rávették, de akkor is ki? Kinek van olyan képessége, hogy ilyesmire vagy akármire rátudja venni a másikat?

Bár Alicenek abban igaza volt, hogy Tanya megmondta, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot mikor Edward szakított vele.

Lehetséges, hogy ez az ő műve? És most örül hogy bejött a terve és szétválasztott minket.

De ha meg is bocsájtok Edwardnak, ennek az emléke örökké megmarad, és nem tudhatom mikor történik újra, és ezt még egyszer nem tudnám elviselni.

Ezen töprengtem mikor két ismerős kéz kulcsolódott a derekam köré. Mint mindig most is megborzongtam az érintésétől. Bármennyire is vágytam erre és jól esett el akartam lökni magamtól.

Egyre erősebben szorított magához, majd a következő pillanatban szembe fordított magával, és a szabadulás esélyét is megtagadva tőlem csókolt meg.

Szenvedélyesen mintha az élete függne ettől a csóktól. Nyelve ellentmondást nem tűrően tört utat a számba, amit mint mindig képtelen voltam megtagadni tőle.
Bármennyire is haragszok rá és fáj amit tett, ha így csókol, mindig teljesen elgyengülök. Eleinte el akartam lökni magamtól, de annál hevesebben ostromolta ajkaim, ami az utolsó maradék ellenállásom is elvette.

Karjaim önkéntelenül kulcsolódtak a nyaka köré, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Nyelvünk vadul kergette egymást, miközben Edward édes érintéseit még mindig a derekamon éreztem.

Edward kezei a pólóm alá csúsztak. Amint megéreztem az érintéseit ismét a remegés futott végig rajtam.

Tudtam, hogy amit teszek nem helyes, és nem érdemli meg, hogy ilyen könnyen megbocsássak neki.

Bármilyen nehéz is volt, de megszakítottam a csókunkat és kitéptem magam a karjaiból, és amint ezt megtettem máris hiányzott az érintése.

De ha meg is bocsájtom neki amitt tett, teljesen elfelejteni úgysem leszek képes, maximum megpróbálni tudom.

-Látod, szükséged van rám, ahogy nekem is rád - szólalt meg Edward.

-Ahogy már mondtam, egy két csók nem fogja elfeledtetni hogy lefeküdtél Tanyaval.

-Tudom, de nem fogom feladni, hogy visszaszerezzelek mert szeretlek.

Erre válaszolni sem volt időm mert Nessa lépett a konyhába.

Lassan estefelé jár az idő, elvittem Nessát megfürdetni addig Edward elkészítette a vacsoráját, amint az ölemben ülve fogyasztott el.

Este még együtt játszottunk a lányunkkal, akit egy percre sem akartam magára hagyni.

Többnyire Edward miatt. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni, én pedig abban vagyok biztos ha még egyszer a közelembe jön vagy megcsókol képtelen leszek tovább ellenkezni.

Nessa boldogsága volt az ami engem is igazán bolsoggá tett. Mindig mosolyogni látni őt, hogy mennyire szeret engem és az apját is. Csak ez számít, és talán Alicenek igaza van, meg kell próbálja akármilyen nehéz is lesz elfelejteni vagy megpróbálni, hogy ismét boldogok legyünk, és nem megadni az örömöt azoknak akik szét akarnak választani minket.

De olyan bizonytalan vagyok. Néha úgy érzem Alicenek igaza van, és hogy adnom kell még egy esélyt magunknak a boldogságra, de amint ezt eldöntöm mindig bevillan a kép Edwardról és Tanyaról ami rögtön eltántorít az elhatározásomtól.

Egyenlőre úgy döntöttem nem rágódok ezen tovább, egy boldog hétvégét akarok eltölteni Nessával.

Ekkor még nem tudtam, hogy ezen felesleges töprengenem mert hamarosan minden kérdésre és félreértésre fény derül.

Este együtt a mi szobánkban feküdt le Nessa aki ismét köztünk aludt el. Még szerencse hogy ő itt volt különben Edward már ismét megpróbált volna közeledni, de egyenlőre nemtudtam dönteni mi is legyen.

Mindketten Nessának szenteltük a figyelmünket aki békés szuszogott köztünk. Néha akaratlanul is fogva tartottak Edward aranyszín szemei, amitől nehezen tudtam elszakadni.

Reggel Nessa korán ébredt, és boldogan láttam, hogy mindketten mellette vagyunk. Kaptunk egy egy puszit, majd lementem a reggelijét megcsinálni.

-Köszönöm a reggelit mami.

-Később elmegyünk sétálni? - kérdezte édesen.

-Van erre nem messze egy szép kis tó, ha gondolod elsétálhatunk, persze ha a mami benne van - nézett felém Edward.

-Akarod kincsem?

-Persze, mikor megyünk?

-De kis türelmetlen valaki - nevettem.

-Apu felöltöztet míg én elpakolok és indulhatunk - válaszoltam, majd nem habozott Edward karjaiba ugrani aki rögtön a szobája felé vitte őt.

Néhány percel később már jöttek is le. Jó ilyen boldognak látni ezt a kis tündért, aki a világ legédesebb kislánya.

-Akkor indulás - mondta Edward, aki a nyakába vette Nessát és elindulunk.

Nem volt olyan messze a kis tó, és Nessának nagyon tetszett a táj. Végig beszélgettünk, Nessa pedig élvezte a kilátást Edward nyakából ülve.

Kezdett kissé hidegebb lenni, így Nessa bánatára hazafelé indultunk miután ki szaladgálták magukat Edwardal a tónál, akinek nem esett nehére emberi tempóban futni a vámpír sebesség helyett. Neki is csak a lányunk boldogsága a fontos.
Alice vett Nessának néhány mese dvd-t amik közül hazaérve Edwardal megnézték az egyiket, én pedig többnyire őket csodáltam. A két legfontosabb személyt az életemben.

Miután a séta és szaladgálás után Nessa jól kifáradt, még a mese elején elszunnyadt. Edward a karjába vette és felvitte a szobájába.

Még ő felvitte és lefektette Nessát, én vámpír sebességgel zuhanyoztam le, mielőtt Edward akárcsak véletlenül is utánam jöhetne.

Sajnos nem voltam elég gyors, még a törölköző volt a testemre csavarva mikor Edward belépett mellém a fürdőbe. Nem is akárhogy. Egy szál boxer takarta csak legnemesebb testrészét.

Akaratlanul is eszembe jutottak az együtt léteink, és hogy mennyire vágyom rá.

Ki akartam lépni mellette, de nem engedett. Elálltva az ajtót és nemtudtam kimenni.

-Eressz ki - kértem tőle, mire egyre közeledett felém, míg végül ismét a karjaiban voltam.

-Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem tőle, mikorra már a karjaiban voltam és ajkunk egyre közeledett egymáshoz.

-Mert szeretlek, és meg akarom mutatni. Tudom, hogy amit tettem nem tudod egy könnyen elfelejteni, de hidd el, biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami. Én nem akartam, sosem akartalak megbántani és fájdalmat okozni neked. Az életemnél is jobban szeretlek. Te és Nessa vagytok nekem a legfontosabbak - tette hozzá, és a szemei csak őszinteséget tükröztek.

-Ebben igazad van, és abban is hogy szeretlek. Ezt ha akarnám se tudnám letagadni. De nemtudom képes leszek e elfelejteni.

-Sajnálom. Gyűlölöm magam amiért ezt tettem, és ezzel fájdalmat okoztam neked. De biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami, és csak azt remélem megtudsz nekem bocsájtani.

Ismét nem engedett szóhoz jutni, ismét megcsókolt. De most csókja szerelmet és szeretettet sugárzott felém.

Nyelveink gyengéd táncot jártak, miközben meztelen teste az enyémhez simult ami minden józan észt kiölt belőlem, és kócos hajába túrva húztam ha lehet még közelebb magamhoz.

Ettől féltem, és be is következett. Hogy nemtudok neki ellenállni. Biztos vagyok benne, hogy Alice látta ezt, hogy végül csak elgyengülök, és a haragom helyett a szerelmünk győz.

-Nem mondom hogy máris elfelejtettem, de megpróbálom. Adni akarok még esélyt magunknak, és hogy ismét egy boldog család legyünk. De félek is, hogy újra szenvedni fogok - vallottam be csókunk megszakítása után.

-Nem fogsz. Hidd el tanultam a hibámból, előbb kérném hogy öljenek mint, mint még egyszer ekkora fájdalmat okozzak neked - mondta.

-Ilyet ne is mondj, én is belehalnék ha történne veled valami - vallottam be Edwardnak.

-Mindent megteszek, hogy elfelejtsük ezt, és hogy minden olyan legyen mint régen. És ha kell egy másodpercre sem eresztelek magam mellől - mondta.

-Szeretlek - tette hozzá.

-Én is téged - vallottam ismét, és most én voltam aki megcsókoltam. Szerelmem aki ismét az enyém, a karjaiba kapott és ismét a zuhany alá indult velem.

Boldogan vettem tudomásul, hogy az eszem helyett, a szívem győzedelmeskedett, és örülök, hogy Aliceel beszéltem és hogy végül adok még egy esélyt Edwardnak.

És most már biztos vagyok benne, hogy Alice látomásairól igazat mondtak még mikor meséltek róla ahogy megismertem őket. A látomai képlékenyek, és a döntéseink alapján változnak. És az is biztos, hogy Alice vészjósló látomásai csak részben jöttek be, hisz végül ismét egymás mellett vagyunk.

Végre ismét boldogan adtuk át magunkat is egymásnak nem is sejtve milyen dolgokra derül fény mikor hazaérünk, de most végre jó írányt vesznek majd a dolgok.

Na tessék komizni!

A következő a helyzet

2010-10-05T10:07:00.000+02:00

Sziasztok! Sajnos egy kis rossz hírrel jövök. Még pedig, hogy a héten csak egyszer vasárnap lesz friss. Mivel múlt hét óta ismét dolgozok, és a héten délutános vagyok szinte semmire sincs időm. Reggel vagy egy picit utána már mennem is kell és csak este 10-11 körül esek haza. Tudom ezért utálni fogtok, de nemtudok mit csinálni. Jövőhéten mint kéthetente délelőttös leszek így akkor ugyanúgy mint eddig tudok lenni délután és lesz a szokásos heti két friss. De a héten csak egy lesz vasárnap, amit délután 3 körül tudok hozni. Bocsánat, sajna ez így jött ki. Legyetek jó, addig komizgassátok az előző fejlit, és ígérem vasárnapra egy nagyon klassz fejlit kaptok. Pusszantás: Lizzyke

38.fejezet

2010-10-02T13:04:00.000+02:00

Sziasztok! Itt is hozom a fejlit, ami mivel tegnap dolgoztam most ebben a pillanatban lett kész. Mivel hozni akartam nektek, még nincs bétázva, de ha Bumbinak lesz ideje megcsinálni akkor kicserélem, amit előre is köszönök neki. Nektek pedig a komikat az előző fejezethez (L), de ide is várom őket. Pusszantás.

38.fejezet

/Bella/

Edwardnak csak az az egy mázlija volt, hogy Nessa itt volt, különben már rég elküldtem volna.Egyedül csak a kislányunk miatt nem tettem, aki nem felelős a mi, vagy jelen esetben az apja hibáiért.

Így akármilyen nehezemre is esett megengedtem neki, hogy bejöjjön és eleget téve Nessa kérésének együtt fektessük le.

Mire bementem Ryan nem volt a nappaliban, gondolom vissza vonult a szobájába. Az elején ahogy megjött tartottam tőle, de az utóbbi néhány napban elég sokat voltunk együtt és megkedveltem. Aminek persze láthatólag Edward nem örül. De azok után amit tett csak magára vethet.

Ryan elmondása szerint sosem élt sokat egy helyet, elég sok helyen járt a világban, és örül, hogy úgymond ránk talált és nincs egyedül. Ezen gondolkozva én is szerencsésnek mondhatom magam, hisz Cullenéken kívül, nekem van még egy családom a Volturi.

És Ryan is többnyire mindenkivel jól kijön, leszámítva persze Edwardot. Na és persze talán Alice. Ő nem igazán díjazza, hogy itt élek vele, mert ő még mindig hisz, vagy reménykedik abban, hogy Edward és én egyszer újra együtt leszünk, és egyáltalán nem akarja, hogy megvalósuljon az a jövőképe miszerint én Ryanal vagyok együtt.

Egyenlőre semmi ilyesmit nem tervezek, de ha ő többet is érez irántam vagy akarna tőlem, én csak barátságot érzek iránta, úgyhogy ezzel kapcsolatban megnyugtattam Alicet, hogy nincs miért aggódnia.

Bár mikor Alice először mutatta meg a látomását, hogy Edward és én külön leszünk, akkor sem hittem, hogy ez bekövetkezik és tessék? Így ki tudja, lehet, hogy a látomásának a Ryanre vonatkozó része is teljesül egyszer? Erre minden esetre nem akartam gondolni. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy sosem tudnék úgy nézni rá mint Edwardra. Ha már nem is vagyunk együtt mindig is ő lesz az akit szeretni fogok.

De jelen pillanatban, ezt próbáltam elnyomni magamban, nem sok sikerrel. Hiába tette ezt vele, én mégis még mindig szeretem őt, bár nem érdemli meg. Még szerencse, hogy az én gondolataimban nem tud olvasni, így ezt nem tudhatja. És ami a tettét illeti, azt soha nemtudnám megbocsájtani és elfelejteni neki.

Töprengésemből Nessa hozott vissza, akit megfürdettem, majd leszaladt Edwardhoz a nappaliba. Edward a karjaiba fogta őt és Nessa szobája felé indultunk immár ismét hármasban.

-Olvasol ma te apu?

-Persze tündérem - válaszolta neki Edward, majd leült az ágya mellé, én pedig szintén az ágy mellett levő fotelbe, és csendben figyeltem a csöpp kislányom aki megigézve hallgatta amint édesapja mesél neki.

Néha lopva Edwardra néztem, és akaratlanul is, néha összeakadt a tekintetünk, majd gyorsan másfelé néztem. Nem akartam, hogy tudja, hogy még mindig szeretem. Pillanatnyilag talán a haragom és a dühöm erősebb volt iránta mint a szerelmem.

Nessa szép lassan a mesét hallgatva merült álomba. Ez viszont Edward számára annyit jelentett, hogy mennie kellett. Óvatosan betakargatta Nessát, majd egy puszit adott a kis arcára,és kijöttünk a szobájából.

Ilyenkor ha ilyen közel van hozzám érzem csak igazán mennyire is hiányzik a közelsége. Miért kellett mindennek elromlania? - tettem fel a kérdést magamban miközben Edwardal visszamentünk a nappaliba, ahol ő automatikusan az ajtó felé indult.

Valahol a mélyen a szívem az kiabálta ne hagyjam elmenni, másrészt viszont ezt a tettét nemtudtam csak úgy elfelejteni, bármennyire is hiányzik.

-Köszönöm, hogy megengedted, hogy maradjak - mondta felém fordulva amint kiértünk az ajtón.

-Csak Nessa miatt - mondtam neki, és láttam a szemébe, hogy rosszul esett neki. Ezért nem is tudtam sajnálni, hisz én még többet szenvedtem, szenvedek miatta.

Mikor olyan boldogan éltünk, és azzal, hogy akármi miatt is de lefeküdt Tanyaval, mindent tönkre tett. Azt hiába is tagadnám, hogy nem szeretem, mert az nem lenne igaz, de képtelen vagyok elfelejteni amit velem tett.

Így nem is látok esélyt rá, hogy valaha is minden olyan legyen mint régen, bármennyire is fáj ez, Nessa miatt is, akit ez miatt elszakítom az apjától. De az biztos, hogy képtelen lennék egy fedél alatt élni vele, főleg abban a házban, és szobában, ahol a saját ágyunkban csalt meg.

Ezekre gondolva ismét mérhetetlen düh és fájdalom lett urrá rajtam. Így akármilyen nehéz is és lehetetlennek tűnik túl kell lépjek rajta. És ki tudja előbb utóbb talán Alice Edwardra vonatkozó látomása is beigazolódik miszerint ő visszamegy Tanyahoz. Már ezen sem lepődnék meg.

Edward épp indulni készült mikor vissza fordult felém és pillanatok alatt ismét előttem termet, majd már csak arra eszméltem fel, hogy a karjaiban tart. Én pedig bármennyire is utálom magam érte ismét mint mindig most is megrészegített a közelsége.

Persze hamar észhez tértem és szabadulni akartam, de nem akart engedni.

-Eressz el - próbáltam szabadulni a kezei közül amik bilincsként zártak körül.

-Bocsáss meg Bella, én szeretlek.

-Persze, biztos akkor is szerettél mikor vele bújtál ágyba - vágtam hozzá kíméletlenül.

-Tudom, hogy Esmeék elmondták amit ezzel kapcsolatban beszéltünk, és hidd el én nem akartam, vagy nem szándékosan.

-De mégis megtetted, és ez a lényeg.

-Van rá esély, hogy valaha is megbocsájtasz és újra együtt leszünk mind hárman? - kérdezte a szemembe nézve, míg én még mindig a karjaiban voltam.

-Nincs - mondtam ridegen.

-De szeretsz még - kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.

-Nem, nem szeretlek - mondtam, vagy inkább hazudtam, de ekkor már nem mertem a szemébe nézni. Így is hatalma erőfeszítésembe került kimondani ezeket a szavakat.

-Szóval nem szeretsz?

-Nem.

-Nézz a szemembe és úgy mond ki - kérte, majd állam alá nyúlva felemelte a fejem kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

Ez viszont hatalmas hiba volt. Belenézve aranyszín csodás szemeibe ismét elvesztem. Ami ismét szerelmet sugárzott felém. Vagy csak én akartam ezt hinni, de egy biztos, képtelen voltam így a szemébe nézve is kimondani, hogy nem szeretem. És ezzel tudtam, hogy adut adtam a kezébe, hisz képtelen vagyok letagadni, hogy még mindig szeretem.

-Látod, még mindig szeretsz - mondta talán egy önelégült mosollyal az arcán.

Meg sem várta a válaszom ajkaival az enyémre tapadt. El akartam lökni magamtól, de nem hagyta. Karjai szorosan tartottak, és amint megéreztem kutató nyelvét ami súrolta ajkaim, nemtudom mi ütött belém képtelen voltam tovább ellenkezni.

Nyelveink egymásra találásával édes táncba kezdtek, miközben karjaim önkéntelenül is Edward nyaka köré kúsztak. Tudtam és szerintem ő is, hogy hiába is engedtünk most a vágyainknak, köztünk semmi sem változik. Sőt talán jobb is, így legalább tudja mit dobott el magától.

Egyre szenvedélyesebb csókjai teljesen megrészegített, végre ha csak egy kis időre is ismét boldognak éreztem magam. De mint minden szép pillanat egyszer ez is véget ér. De utoljára ki akartam élvezni a csókját. Úgy csókolt mint még soha. Teli vággyal, szenvedéllyel, szerelemmel és féltéssel.

Akármilyen nehezemre is esett eltoltam magamtól.

-Ezek után tagadd le, hogy nem szeretsz.

-Hiába is történt ez, semmi sem változott. Vedd úgy mint egy búcsút. Továbbra is találkozunk ha kell, de csak Nessa miatt. Remélem te sem gondoltad komolyan, hogy egy csók és elfelejtek mindent - mondtam neki, de immár kissé messzebb tőle.

-Nem is gondoltam, de ahogy Nessának mondtam, mindent megteszek, hogy helyrehozzam, bármibe is kerül.

-Hiába próbálkozol, mi már soha sem leszünk együtt. Menj vissza Tanyahoz, én meg...

-Te meg? Ryanhez szaladsz? - kérdezte most már kissé mérgesen.

-Micsoda? És ha így is lenne semmi közös hozzá és semmi jogod. Nem én voltam aki mással feküdt le, miközben állítólag szerettél.

-Már elmondtam mi történt....

-Nem érdekel, már semmi közünk egymáshoz, csak Nessa miatt engedtelek be most is, és jobb lenne ha mennél.

Tudtam, hogy a Ryan dologgal csak felbosszantom, de legalább egy kicsit szenvedjen ő is annyira mint én mikor Tanyaval rajtakaptam.

Meg sem vártam, hogy válaszoljon, beviharzottam az ajtón, majd magamra zártam. Nemsokkal később pedig hallottam elhajtani a kocsit.

Ismét magamba roskadva zuhantam a kanapéra. Nem kellett volna hagynom, hogy megcsókoljon. Ezzel csak még nehezebb lesz számomra a felejtés. De hiába is tagadnám, annyira hiányzott már az érintése, a csókjai. Mégis ahogy neki mondtam semmi sem változott köztünk.

Az éjszakát a nappaliban töltöttem többnyire a történteken gondolkodva. Reggel mivel ma iskolába mentem, addig Nessát át akartam vinni Esmehez. Megreggelizett, felöltöztettem, majd Ryanel együtt a kocsimba szálltunk és útban voltunk a Cullen házhoz.

Mire odaértünk Aliceék pont indulni készültek. Nessa amint megálltunk rögtön az apukájához szaladt.

-Szia kincsem - vette őt a karjaiba Edward.

Míg Nessa a többieket ölelgette addig én Esmehez léptem, de mióta megjöttünk kerültem az Ő pillantásait.

-Ha megkérlek valamikor délután hazahozzátok? De ha lehet akkor ne ő - kértem Esmetől aki rögtön tudta kire gondolok.

-Rendben kicsim, ne aggódj - ölelt meg Esme.

Esme bevitte a kicsit, majd épp indulni készültünk mikor megszólalt Emmett.

-Nocsak Bella máris lecserélted az öcsikénket? - nézett Ryanra. Ahogy ezt kimondta Rose egy hatalmas pofonnal jutalmazta, majd Em meghúzta magát.

-Ő volt az volt az akinek én nem voltam elég - vágtam egyenest Edward képébe, majd igyekeztem a kocsiba szállni, hogy ne lássa rajtam mennyire fáj még mindig ha erre gondolok.

-Jól vagy? Ne is figyelj Emmett re.

-Ne aggódj, tudom ő már csak ilyen - válaszoltam Ryannek, majd a suli felé indultunk, a Cullen testvérek pedig mögöttünk jöttek.

A mai sulis nap is hasonlóan telt mint a többi. Azzal a kivétellel, hogy szinte minden órám közös volt Edwardal, de ennek most nem örültem. Az ő bánatára minden órán Ryan mellé ültem, aki örült ennek. Igyekeztem nem kimutatni a bánatom és már csak azért is boldognak tűnni.

De persze ha magamra maradtam ez nem ment. Az ebéd időt is Ryanel töltöttem, és amikor egyszer egyedül maradtam letámadott Alice.

Erre az órák után volt esélye mikor a kocsinál Ryanre vártam.

-Bella mit művelsz? - esett nekem ahogy odaért hozzám.

-Mire gondolsz?

-Ryanre. Direkt csinálod igaz, hogy Edward szenvedjen?

-Hogy ő szenvedjen? Most őt véded? Netán ne gratuláljak neki hogy megcsalt? - estem én neki Alicenek.

-Nem azt mondom, de ez nem a legjobb módja, hogy visszavágj neki. Mert ettől te sem leszel boldogabb.

-De akkor sem folyton miatta szomorkodok.

-Látom megvalósulni látszik a látomásom - mondta Alice célozva ismét Ryanre.

-Hanyagoljuk ezt jó? Majd meglátjuk mi lesz, és nem akarok veszekedni veled.

-Én sem, de rossz külön látni titeket - mondta miközben odajött és megölelt.

-Ezen már nem tudunk változtatni - mondtam miközben visszaöleltem.

Nemsokkal később pedig a többiek is jöttek ki. Ryan egyenest felém indult, hogy mehessünk. Ami persze Edwardnak nem tetszett. Köszöntem nekik, majd még egyszer kértem Alicet, hogy Nessát később hozzák haza, majd Ryan és én elhajtottunk.

/Edward/

Ahogy hazaértünk legszívesebben nekirontottam volna Ryannek. Majd felrobbantam a méregtől ahogy együtt láttam őket, de végül is ezt magamnak köszönhetem.

Hallottam az ő és Alice beszélgetését, amiből szintén megbizonyosodhattam, hogy nagyon nehéz lesz visszaszereznem őt, sőt egyenest lehetetlen. Soha nem fogja megbocsájtani amit vele tettem.

De a szomorúságom ha csak egy kis időre is elmúlt, amikor hazaértünk és a tündéri kislányom a nyakamba ugrott.

Együtt töltöttünk az egész délután. Most már csak akkor vagyok boldog ha vele vagyok. Rengeteget játszottunk, de persze Emmettéket és a lányokat sem hanyagolta.

Bár látom rajta is, ha nem is úgy mutatja ki szomorú, hogy nem vagyunk együtt. De a kis tündérem megígérte, hogy segít hogy a mami megbocsásson nekem.

Hiába ilyen kicsit még, annyira okos kislány.

Délután viszont sajnos haza kellett mennie. És mivel Bella kikötötte, hogy eszembe ne jusson, hogy ismét én vigyem haza, így Esme vitte őt haza Bellához. Én pedig ismét a magányba sűlyedtem a kis családom nélkül.

/Bella/

Már esteledett mikor Esme hazahozta a lányom. Beszélgettünk egy kicsit, majd ő ment is, én pedig ágyba fektettem Nessát.

Az elkövetkezendő néhány nap gyorsan eltelt. Nessa délelőtt és a délután egy részét Edwardéknál töltötte, és este mindig hazahozta valaki. Addig én többnyire egyedül voltam, vagy Ryanal, akivel időközben egyre jobban kijöttünk. De persze még mindig nem szándékoztam hogy barátságnál több legyen köztünk.

Pénteken suliból hazafelé jövet Esme és Nessa várt rám otthon. Ryan Emmettékkel ment hozzájuk.

-Hát ti?

-Érted jöttünk mami.

-Igen, szeretnénk ha átjönnél hozzánk. Tudom hogy őt nem nagyon akarod látni, de a többieknek is hiányzol. Ha csak egy kicsit is - kérte tőlem Esme és Nessa is reménykedve pillantott felém.

-Kérlek mami....

Hogy utasíthatnám őt vissza? És mindenki ott lesz, így nem lesz alkalmam egyedül lenni vele.

-Rendben - adtam meg magam, majd átöltöztem gyorsan és már útban is voltunk a Cullen ház felé.

-Végre Bella, annyira hiányoztál nekünk - jöttek oda hozzám mind.

-Ti is nekem - öleltem meg őket, míg Edward az egyik sarokban állt.

-Akkor ne hanyagolj így el minket - mondta Carlilse miközben megölelt.

Rose rögtön fogta Nessát majd közösen Aliceel felmentünk Nessa szobájába ahol játszottunk vele, miközben beszélgettünk.

-Mostanában alig látunk, valamikor elmehetnénk közösen vásárolni - vette fel az ötletet Rose, amire persze Alice és Nessa is rögtön felkapta a fejét.

-Elmegyünk ugye mami? Mind együtt.

-Ha akarjátok.

-Rendben, akkor egyik nap együtt elmegyünk - zárta le a témát Alice.

Esmevel és Carlisleal is sokat beszélgettem, ők is nagyon hiányoztak nekem. Persze a fiúkat se hanyagoltam. Jazz kiment játszani Edwardal és Nessával, amíg Emmett bocsánatot kért a múltkori beszólása miatt.

Már esteledett mikorra Esmevel megcsináltuk Nessa vacsoráját. Mielőtt menni akartunk még a nappaliban beszélgettünk egy kicsit.

Emmett és Ryan sakkoztak, míg én Esmeék mellől figyeltem ahogy Nessa Edward karjaiban ül. Nessa hirtelen egy olyan ötlettel állt elő aminek nemtudom örülnöm kellene e.

-Apu, holnap hétvége van igaz?

-Igen tündérem miért?

-Tudod megígértétek a mamival, hogy hétvégén elmegyünk a házikónkba. Nem mehetünk el oda? - kérdezte reménykedve hol rám hol az apjára nézve.

-Sajnos nem hiszem, hogy a mami akarná, de lemehettek ti is - nézett rám Edward.

-Te nem akarod mami? - kérdezte tőlem Nessa. De nemcsak ő hanem minden szem rám szegeződött és a válaszomra vártak, én pedig nemtudtam engedjek és a lányom kérésének vagy most az egyszer utasítsam vissza.

Tessék komizni :)

37.fejezet

2010-09-29T15:18:00.002+02:00

Sziasztok! Először is bocsi, csak most tudtam hozni a fejlit, kb 5 perce estem haza. De már teszem is. Köszi akik komiztak az előzőhöz, ide is várom őket és jó olvasgatást. És köszi a bétázást Bumbinak! (L) Pussz.

37.fejezet

/Edward/

Mit tettem? - kérdezgettem egyfolytában magamtól mióta Belláék elmentek.

Egyszerűen fogalmam sincs mi a fene ütött belém, hogy képes voltam ezt tenni. Azóta olyan mintha magamhoz tértem volna.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik így kimondva de mialatt ezt műveltem, mintha nem is én lettem volna. Mintha valami uralta volna a testem, de most újra én irányítom.

Nem értettem ez miért lehet, és hogy egyáltalán lehetséges e ez. Csak azt tudom, hogy Bellát örökre elvesztettem.

Igaz nem mentség arra amit tettem, de abban a pillanatban ahogy Tanya rám mászott úgy éreztem muszáj megtennem. És ez az érzés csak utána múlt el miután már késő volt. Mintha valami vagy valaki kényszerített volna, hogy tegyem meg.

Nem tudom egyáltalán lehetséges e ez, de abban biztos vagyok, hogy önszántamból, most bármennyire is úgy tűnik az életben nem tettem volna ezt Tanyaval. Igaz ez mind képtelenségnek hangzik, de nem tudok más magyarázatot erre, és ezt a hitetlenkedő és bosszús családommal is közöltem.

Alice volt az első aki nekem esett, de úgy éreztem, hogy megérdemeltem amit tőle kaptam. Miután én megkaptam a magamét Tanya következett.

Alice szó szerint dobta ki a házból, majd odakint neki is esett, és most senki sem állította le, még Jazz sem. Mindenki úgy gondolta ezt megérdemli. Miután Alice jól megadta neki a magáét elment.

Mintha csak azért jött volna, hogy ezt megtegye velem, és hogy ezzel tönkretegye az életem. Ha ez volt a terve hát most örülhet mert sikerült neki.

Bella elhagyott, és ami a legrosszabb a lányom is elvitte. De ami még ennél is jobban dühített, hogy a régi házába költözött vissza, nem mellesleg Ryannal. Ennek hallatán öntött el csak igazán a méreg. Most aztán végre rámászhat Bellára, és én semmit sem tehetek.

A családom még mindig rosszallóan néz rám, inkább visszavonultam a szobámba. Nem tudom meddig ülhettem meredve magam elé mikor Alice jött be hozzám.

-Emlékszel mikor nemrég vadászni mentem Bellával? - kérdezte, mire én csak bólintottam.

-Volt egy látomásom - mondta majd meg is mutatta.

A képeken Bella és én külön voltunk, mellette Ryan állt, velem pedig Tanya volt.

-Miért titkoltátok előlem?

-Nem akartuk, hogy te is aggódj. Elég, hogy Bella idegeskedett miatta. És nem hiába, hisz bekövetkezett a baj - mondta húgom.

Ezzel nemtudtam vitatkozni. Az én hibám. Elvesztettem Bellát és a lányomat is. És szabad utat adtam Ryannek, aki biztos vagyok benne, hogy ki fogja használni, hogy külön vagyunk.

-Ez a tiéd - nyújtotta át nekem Bella gyűrűjét Alice.

Ahogy a kezembe fogtam az ékszert jöttem rá, hogy ezzel tényleg vége. De, hogy a pokolba voltam képes ezt tenni? Biztos van rá valami magyarázat. Hisz most úgymond normálisan érezem magam. Mintha megbabonáztak volna, hogy lefeküdjek Tanyaval. De sajnos kézzel fogható magyarázatot nem találtam rá, és biztos vagyok benne, hogy Bella sem fog meghallgatni, hinni nekem meg pláne nem.

Annyi vigasztalt, hogy legalább nem, vagy nem csak Ryan, hanem Rose is Bella mellett van. Igaz az elején nem jöttek ki jól, de örülök, hogy ez megváltozott. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezért még Rosetól is megkapom a magamét. Ezt illetően nem is tévedtem.

Hamarosan már hallottam a gondolatait, tudtam, hogy mindjárt hazaér így lementem a nappaliba.

-Hogy van Bella? - támadtam le rögtön, majd egy akkora pofont kaptam válaszul, hogy szinte beleszédültem,már ha ez lehetséges.

-Még van képed ezt kérdezni? Tanyat hol hagytad? - kérdezte cinikusan.

-Nyugodj meg cica - próbált hatni rá Emmett.

Rose gondolatai csak úgy ordítottak felém, a képekkel együtt amiken a teljesen összetört Bellát mutatta, és a kis Nessát aki semmit sem ért abból ami történt.

-Csupán így érzi magát - mondta Rose.

Leroskadtam a kanapára és a kezembe temettem az arcom.

-Muszáj beszélnem vele - mondtam.

-Eszedbe ne jusson. Bella látni sem akar - mondta felém Rose, amit tulajdonképpel magamtól is tudtam. De akkor is beszélnem kell vele.

-Tudjátok mire jutottam? - kérdezte Jazz.

-Na mesélj tesó - szólalt meg Em.

-Arra vonatkozóan amit Edward mondott. Hogy szinte nem is volt önmaga mikor ezt tette, mintha valaki kényszerítette volna rá - kezdett bele Jazz.

-De ha így lenne, ki tette? Tanyanak nincs ilyen képessége - szólalt meg Carlisle.

-Az igaz. De valami magyarázat csak van rá.

-És tudjátok ti is, mire képes Tanya - mondta Alice. Bármire, hogy szétválassza Edwardot és Bellát. És ha tényleg valami ilyesmi történt rá kell jönnünk hogy lehetséges. És az is, hogy nem láttam Tanya döntéseit és, hogy ez fog történni. Ez nekem bűzlik - tette hozzá Alice.

-Igaz ez nem mentség arra, hogy mégis megtetted. Ha tényleg így van és valamilyen modón befolyásoltak, hogy ezt tedd, a tényen, hogy lefeküdtél vele ez sem változtat - mondta Jazz és igaza volt.

Őket hallgatva most már biztos vagyok benne, hogy valami vagy valaki áll e mögött. Csak az a kérdés ki? És igaza van Jazznek abban, hiába is bizonyosodik be ez az állítás a tény nem változik miszerint lefeküdtem Tanyaval. Ezt Bella sosem bocsájtja meg nekem.

Most azt hiszi, hogy sosem szerettem.

Tanya csak arra játszott, hogy tönkretegye a kapcsolatom Bellával és ez sikerült is neki.

-Sajnos igaza van a többieknek kicsim, ha így is van Bella sajnos nem hiszem, hogy képes lesz elnézni ezt neked - szólalt meg anyám.

Tehát akkor nincs remény. Elvesztettem.

-Ideje suliba menni - szólalt meg Alice.

-Én nem megyek - mondtam.

-De hogy nem. Esme és én átmegyünk Bellához - mondta húgom.

Tudtam, hogy vele kár lenne ellenkezni. És hiába is próbálnék Bella közelébe menni ő látni sem akar.

Így hát nem volt mit tenni átöltöztem és Emmettékkel a suliba indultunk míg Carlisle a kórházba ment, Alice és Esme pedig átment Bellához.

/Bella/

Miután este lefektették Nessát Rose egész éjjel mellettem volt, amiért hálás voltam neki. Valamikor hajnal tájban ment haza mivel ma suli volt. Ahova nekem eszem ágában sem volt bemenni. Még csak fényképen sem akarom látni Edwardot. Főleg nem Tanyaval.

Mielőtt elment Rose megkértem, hogy ha lehet küldje át Esmet.

Az biztos, hogy ezt soha nem fogom megbocsájtani Edwardnak. Hogy képes volt ezt tenni velem. Ő akit a világon a legjobban szerettem. Hiába is próbáltam képtelen voltam kiűzni azokat a képeket a fejemből amikor Tanya Edwarddal hentereg.

Ilyenkor szinte mindig úgy éreztem már nincs miért élnem ha ennyit kell szenvednem. De ilyenkor Nessa is eszembe jutott, hogy ő nem tehet semmiről, és hogy nem hagyhatom magára.

-Biztos ne maradjak itthon veled? - kérdezte reggel Ryan.

-Ne menj csak nyugodtan. Esme később átjön. És köszönöm.

-Nincs mit, számíthatsz rám mindenben - jött oda hozzám és végigsimított az arcomon, majd elköszönt és a suliba indult.

Nemsokkal később egy autó fékezett le a ház előtt.

-Alice... - rohantam barátnőm karjaiba.

-Itt vagyunk, minden rendben lesz - próbált vigasztalni Esme is.

Bejjebb mentünk, mivel a kis Nessa még aludt addig leültünk a nappaliban.

-Annyira sajnálom kicsim - ölelt át most Esme.

-Neked nincs miért, nem a te hibád.

-De lehet, hogy Edwardé sem - szólalt meg Alice.

-Őt inkább ne is emlegesd - mondtam.

Alice megkért kapcsoljam be a pajzsom és megmutatta az otthon zajlottakat.

Többek között ahogy ő és Rose is neki estek Edwardnak, akit nem tudtam sajnálni, valamint Alice hatalmas mosollyal az arcán mutatta hogy nekiment Tanyanak.

Utána pedig őt. Majd Alice és Esme mindent elmeséltek. Többek közt Edward hihetetlennek hangzó állítását miszerint nem magától tette amit tett.

-Ha ez így is van, és valaki esetleg Tanya valamilyen módon csapdába csalta, a tényen, hogy lefeküdt vele ez sem változtat - mondtam.

-Ha Edward képes volt erre viselje a következményeit. Én itt most megigérem soha többet nem fogok szenvedni miatta mert nem érdemli meg.

-És Nessa? Őt is eltiltod tőlünk? - kérdezte szomorúsággal a szemében Esme.

-Miket beszélsz, eszembe sincs. Megfordult a fejemben, hogy az lenne a legjobb ha elmennék innen, de Nessa nem tehet semmiről és nem akarom elszakítani tőletek. Nem az ő hibája amit az apja tett. Ezért tőle sem fogom eltiltani. Bármikor látogahatjátok és ő is. De ő csak akkor ha én nem vagyok ott.

-Nessa szereti őt és nem fogom megtiltani, hogy lássa őt. Már beszéltem vele. Nagyon okos kislány. Bár nem tud csak keveset, többek között, hogy ezentúl itt fogunk élni az apukája nélkül - mondtam ki miközben úgy éreztem a szívem szakad meg, - de akkor láthatja amikor akarja.

-És holnaptól már muszáj iskolába mennem, így ha nem lenne nagy kérés amig ott vagyok átmehet Nessa hozzád? - kérdeztem Esmetől.

-Ezt nem is kellett volna megkérdezned.

-Reggelente átviszem, és vagy ti hazahozzátok vagy suli után én megyek érte, mert nem akarom elválasztani tőletek. De ő is tudja, hogy ezentúl nem fogunk az apukájával élni - mondta lehajtott fejjel.

-Megértelek kicsim, de hidd el minden rendbe jön - próbált Esme is ezzel vigasztalni, de hiába. Már semmi esély arra, hogy valaha is egy boldog család legyünk. Minden tönkrement, de nem akarom, hogy a lányom szenvedni lásson. Legalább miatta erősnek kell lennem, és nem fogom megadni senkinek azt az örömöt főleg nem Edwardnak, hogy szomorkodni lássanak.

Bár nemtudom mennyi az esély rá, de meg kell próbáljam elfelejteni őt, mert ha igaz is amit mondtak, a tényen nem változtat miszerint ágyba bújt Tanyaval.És ez az amit soha nem fogok megbocsájtani neki.

-Nagyi - szalad le a lépcsőn még kissé álmosan Nessa.

-Szia kicsim - köszönt neki Esme és Alice, majd Esme ölébe ült.

-Tudod, hogy a mamiék összevesztek és hogy itt fogunk lakni?

-Igen kicsim.

-De bármikor átjöhetsz hozzánk, és míg anyu iskolában lesz addig velem leszel.

-Az jó lesz - felelte mosolyogva a kislányom.

Tudom, hogy ez most neki is furcsa és rossz lehet, de képtelen lennék tovább abban a házban élni egy fedél alatt vele.

Később Esme reggelit készített Nessának, majd felmentek a szobájába és egész délelőtt játszottak. Én addig Aliceel beszélgettem.

Gyorsan eltelt a délelőtt. Alice és Esme felöltöztették Nessát, hogy egy kicsit átvigyék magukhoz, mondván, hogy majd este hazahozzák. Ezt persze semmiképp nem tagadhattam meg tőlük, hisz tudom, hogy mennyire szeretik a lányok és ő is őket.

-Szia mami sietek haza - felelte mosolyogva mikor megölelt.

-Légy jó kincsem várni foglak.

-Te pedig nyugodj meg, igaz mindenki ezt mondja de hidd el minden rendbe jön majd - biztatott Alice majd elmentek.

Rossz volt egyedül maradni. Hiába ígértem meg, hogy nem fogok többet szomorkodni miatta, mégis borzasztóan fájt amit Edward tett.

Nemsokkal később megjött Ryan. Félve kérdeztem rá mi volt ma az iskolában. Sejtettem, hogy Edward nem tűri szó nélkül, hogy visszaköltöztem főleg így, hogy Ryan is itt van, hiszen mindig is féltékeny volt rá. Bár ha képes volt ezt tenni velem, nemtudom miért zavarná ha mással lennék.

-Tudod nagyon kiakadt a tudatra, hogy itt élünk egy fedél alatt.

-Ezek után semmi joga ilyeneket gondolni - mondtam.

-Lehet, de nagyon elakart jönni hozzád, de a többiek lebeszélték.

-Jól tették, látni se akarom őt.

Ryannal egyre jobban kijövök. Azt nem mondom, hogy beletudnék szeretni, maximum csak barátként tekintek rá, de nagyon hálás vagyok neki amiért most mellettem van. Sokkal jobb így, legalább nem vagyok egyedül, és nem szomorkodok állandóan.

A délutánt és az estét átbeszélgettünk, és jól esett. Legalább egy kicsit elterelte a figyelmem.

-Nem jössz el velem vadászni? - kérdezte.

-Miért is ne? Menjünk, nekem is el kellene mennem - mondtam, majd felmentem átöltözni, hogy indulhassunk.

/Edward/

Egész délelőtt alig vártam, hogy végre haza mehessek és megtudjam Aliceéktől mi volt Bellánál. Persze nem is én lettem volna ha nem támadom le Ryant amint meglátom. De képtelen voltam türtőztetni magam. Végre vége lett a sulinak, és már száguldottunk is haza.

Abban biztos voltam, hogy Bellát nem fogom látni egy hamar, de egy dolog volt amiért érdemes volt hazaérni.

-Apu... - rohant hozzám a kislányom amint beléptünk az ajtón.

-Szia tündérem - öleltem őt magamhoz. Annyira hiányzott már, akárcsak az édesanyja. Azt hiszem ezek után örülhetek neki, hogy egyáltalán Nessát elengedi hozzánk.

Pillanatokon belül viszont anyám gondolatait hallottam meg, jobban mondva a beszélgetését Bellával. Azon meg sem lepődtem, hogy látni és hallani sem akar rólam. Annak viszont örülök, hogy ennek ellenére Nessát láthatom, és hogy Esme fog rá vigyázni amíg iskolában leszünk, ugyanúgy ahogy eddig is.

-Annyira hiányoztál apu, rossz, hogy nem laksz velünk - mondta kissé szomorúan.

Esme üzente gondolatban, hogy Bella már beszélt a lányunkkal is erről. Örülök, hogy a helyzethez képest jól fogadta és, hogy a kora ellenére ilyen okos kislány.

-Tudom kicsim, te is nekem, de apu mindent megtesz, hogy helyrehozza, csak egy kis időbe telik, rendben?

-Jóóó - ölelt meg boldogan.

Ezt kimondva csak reméltem, hogy megtarthatom a lányomnak tett ígéretem, és hogy egyszer újra együtt lehetünk mint egy boldog család.

-Emmett bácsi játszol velem? - fordult Nessa a mackó bátyámhoz.

-Naná kislány, futás - válaszolta Em.

-Jössz te is Jazz bácsi?

-Persze, menjünk - válaszolta Jazz, majd felöltöztették Nessát és a kertbe mentek játszani.

Annyira hiányzott Bella. Tudtam, hogy nem kellett volna elengednem arra az útra, akkor talán még mindig rendben lenne.

A délután és az este gyorsan eltelt. Nessa sokat játszott a fiúkkal, és Roseékkal is. Később mikor kifáradt, felvittem a szobájába és még mielőtt mennie kellett olvastam neki egy mesét.

Az idő viszont gyorsan telt, és a lányok megígérték Bellának, hogy hazaviszik őt.

Ezt még kimondani is fáj. Hisz nemrég még ez volt az otthona. És most az én hibámból nem lehet mellettem.

Hiába az elméletem erről az egészről, a többiek még mindig haragudtak rám. Főleg Rose. De ez annyira nem érdekelt, csak az, hogy valahogy, nem érdekelt hogyan visszaszerezzem Bellát, ami sejtettem, hogy nem lesz egy könnyű menet.

-Apu te vigyél haza - kérte Nessa mikor lementünk a nappaliba. Azonnal minden szem rám szegeződött.

-Sajnos ez nem jó ötlet kicsim.

-Kérlek, együtt meggyőzzük a mamit - mondta édesen.

-Gyere kicsim a papa hazavisz - hívta magához Alice a kis Nessát.

-Alice ez...

-Ne aggódj a kislány előtt nem fog veszekedni veled - üzente gondolatban a húgom.

-Láttad? - kérdeztem mert megmutatni nem akarta.

Erre nem felelt csak bólintott.

-Kicsim jó ötlet ez? - lépett Jazz Alice mellé.

-Nyugi, nem lesz semmi baj - szólalt meg Alice.

Kezembe vettem a kis tündérem és a kocsimhoz mentünk. Alig vártam már, hogy végre láthassam őt. Tudtam, hogy ennél több egyenlőre nem adatik meg nekem. Azt nem is remélem, hogy engedni, hogy beszéljek vele. Ráadsául szinte az egész délutánt és estét Ryannel töltötte. És ez dühített a legjobban.

Autóba szálltunk Nessával, majd nemsokkal később a ház előtt álltunk, ahol sötétség volt. Nincsenek itthon - állapítottam meg.

Nessivel a kocsiban vártunk, de nem kellett sokat mert az erdő felől hamarosan megpillantottam szerelmem. Viszont nem egyedül. Hanem Ryannel. És elnézve őket nem lehetett olyan rossz kedvük. De ez csak addig tartott míg meg nem látta a kocsim.

Nessát magamhoz vettem és kiszálltunk.

-Szia mami.

-Szia kicsim, jól érezted magad? - kérdezte tőle Bella mikor Nessa még mindig a karomban volt, de szinte rám se nézett.

-Igen, apu mesét olvasott nekem mielőtt eljöttünk és Emmett bácsiékkal is sokat játszottam.

-Örülök kicsim, de menjünk be mert megfázol - vette el a kezemből Bella a kislányunk. Ekkor hála az égnek Ryan már nem volt itt ő bement.

-Mami, apu bejöhet, hogy együtt fektessetek le? - kérdezte tőle Nessa. A kis huncut - mosolyogtam magamban. Aranyos, hogy segíteni próbált, de sajna a helyzet nem fog ilyen könnyen megváltozni. Ha most enged is neki Bella, engem ugyanúgy utált, és joggal.

-Kicsim, majd máskor...

-Létszi mami, azt akarom, hogy együtt fektessetek le - kérte Nessa édesen, és ki tudna neki ellenállni.

-Rendben, de csak miattad - mondta Bella azt már egyenest nekem célozva.

-De mese után apu már megy - tette hozzá.

-Rendben - mondtam most én.

Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom, de akármibe is kerül mindent meg kell tegyek, hogy ezt helyrehozzam. Ekkor még nem sejtettem milyen nehéz is lesz, és mik fognak még történni.

Tessék komizni :)

36.fejezet

2010-09-25T15:14:00.000+02:00

Sziasztok! Először is hatalmas bocsánat kéréssel jövök a késés miatt, de tegnap nemtudtam és most lett kész a fejezet. Felteszem mert így is késtem vele, de amint Bumbi kijavítja kicseréltem a bétázottra. Addig is jó olvasást és várom a komikat. A fejlivel kapcsolatban a végére fűztem hozzá néhány mondatot. Olvassátok és tessék komizni. Akik írtak az előzőhöz nekik hatalmas cuppanós. Pusssz.

36.fejezet

/Bella/

Az együtt töltött hétvégénk másnapja csodálatosan telt. Még soha nem éreztem magam ilyen boldognak mint mikor az én kis családommal lehettem. És ezzel nemcsak én hanem Edward is így volt. Soha nem lehetünk elég hálásak főleg Esmenek, hogy mi is megtapasztalhatjuk milyen is szülőnek lenni.

És Vanessánál tökéletesebb gyermeket senki nem is kívánhatna magának. Ő a mi kis szemünk fénye. De nem csak nekünk hanem a család többi tagjának is.

Igazán hálás vagyok a sorsnak is mikor ide jöttem, és mikor az utamba sodorta Edwardot és a többieket, hisz mellettük találtam meg a boldogságot, tapasztaltam meg milyen jó érzés ha családja van az embernek, és nem utolsó sorban milyen anyának lenni.

Szinte az egész napot Vanessával és a játékaival töltöttük. Hol Edward hol én játszottam vele. Ő is akárcsak mi nagyon boldog, hogy így együtt vagyunk. Estére viszont nagyon elfáradt. Készítettem neki vacsorát, Edwardal megfürdettük, majd még én elpakoltam a konyhában szerelmem lefektette őt.

Mire végeztem és benéztem Nessához, ő addigra már édesen aludt, így elindultam szerelmem keresésére. Nem találtam sehol így utolsó lehetőségként a fürdőszoba maradt.

Belépve még a szám is tátva maradt a látványtól. Edward meztelenül állt háttal nekem és épp vizet engedett a kádba. Nagyot nyeltem ahogy hátulról végigmustráltam tökéletes testét.

-Csatlakozol? - kérdezte meg ahogy szembe fordult velem.

Egy ilyen ajánlatra képtelenség lett volna nemet mondani. Nem gondolkoztam csak pillanatok alatt ledobáltam a ruháimat, Edward addigra pedig már a kádból tárta ki karjait felém, hogy végre csatlakozzak hozzá.

Megszabadulva a ruháimtól beléptem szerelmem mellé a kádba és leültem vele szemben.

Akárcsak én, Edward sem bírt sokáig magával. Felém nyúlt és közelebb vont magához én pedig örömmel simultam márványszerű testéhez.

Ajkaimra hajolt és egy szenvedélyes csókban egyesültünk. Nyelvünk érzéki vad táncát járta miközben kezeinkkel a víz alatt egymás testét barangoltuk be.

Edward kezei a mellemre tévedtek és kényeztetni kezdte őket mire én belenyögtem a csókunkba. Én sem tétlenkedtem, kezemmel összesimuló testünk közé nyúlva vettem kezembe már merev szervét.

Ahogy simogatni kezdtem ő is egyre sűrűbben nyögött bele csókunkba. Elszakadva ajkaimtól nyelvével a nyakam kezdte el kényeztetni.

Ujjaival egyre hevesebben mozgatta ujjait bennem, ami pillanatokon belül elhozta számomra a végső robbanást. Testem remegett az imént átélt gyönyöröktől amit ujjai édes gyötrése okozott. Közben én sem tétlenkedtem, egyre hevesebb mozgással ingereltem férfiasságát.

Mikor nem bírta tovább elvette magáról az őt simogató kezem és magára húzott. Mindketten egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk egyesült és egy tüzes csókot váltottunk.

Először lassabb mozgással kergettek az őrületbe egymást, majd fenekem alá nyúlva ösztönzött gyorsabb mozgásra, miközben én nyakába temetve arcom próbáltam elnyomni élvezetem hangjait, mivel Nessa nem messze tőlünk alszik.

Kezei közben mellemre tévedtek és azt kényeztették, miközben egyre hevesebb lökésekkel igyekeztünk a csúcs felé. Egyszerre léptünk át a mennyek kapuját amit egy szerelmes csókkal köszöntöttünk. Az imént átéltektől remegve borultam szerelmem vállára és próbáltuk normalizálni légzésünket.

Miután kissé lenyugodott hevessé vált légzésünk mindennél édesebb szerelmesebb csókokkal kényeztettük egymást. Megmosdattuk egymás testét,majd szerelmem törölközőbe burkolta testünket, karjaiba vett és meg sem álltunk a szobánkig, pontosabban az ágyig, ahol tovább szerettük egymást egész éjjel, míg nem egymás ölelő karjaiban ért minket a reggel.

-Szeretlek - suttogta szerelmem.

-Én is szeretlek - viszonoztam vallomását.

Nemsokkal később még jó, hogy felöltöztünk, mert a mi kis tündérünk topogott be álmos szemekkel a szobánkba és bújt be közénk, míg mi boldogan öleltük őt magunkhoz.

-Ma már megyünk haza? - kérdezte kissé talán szomorúan.

-Igen tündérem, de mit szólnál ha minden hétvégét itt töltenénk együtt? - vette fel az ötletet Edward.

-Jaj, az nagyon jó lenne - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Nessa.

-Igaz mami?

-Bizony, ez jól hangzik - mondtam és egy puszit nyomtam a kis arcára.

-Megyek készítek neked reggelit - másztam ki az ágyból.

-Köszönöm mami, addig itt maradok apuval - mondta és szorosan Edwardhoz bújt aki boldog mosollyal az arcán ölelte magához a csöpp kislányunkat.

Én pedig hihetetlen örömmel néztem életem két legfontosabb személyére. Miután kigyönyörködtem magam bennük a konyhába indultam és reggelit készítettem Nessának.

Ahogy kész lettem, Edward jött is le Nessával a karjaiban. Megreggelizett a mi kis tündérünk, majd felöltöztettük, és akármilyen jó is volt itt, sajnos ideje volt hazatérni.

Mindent rendbe tettük, gondosan bezártuk a kis családi fészkünket majd kocsiba szállva úton is voltunk haza.

Mivel a héten hihetetlen módon elég sokszor lesz napsütés így nem tudtunk iskolába menni. Ennek kicsit örültem is, legalább több időt tölthetünk Nessával.

Hazaérve belépve a nappaliban mindenki lent volt.

-Sziasztok, milyen volt a hétvége? - kérdezte Esme.

-Nagyon jóóó - felelte Nessa boldogan.

-Nem is hiányoztam? - kérdezte durcásan Emmett.

-Dehogynem Emmett bácsi - szaladt Nessa a mi nagy mackónkhoz.

-Na azért - felelte Em és karjaiba kapta Nessát.

-Mit szólnál egy kis játékhoz a kertben? - kérdeztem Em.

-Mehetünk - ugrott talpra Nessa.

-Jössz Jazz? - kérdezte tőle Em.

Jasper karjaiba kapta Nessát majd hármasban indultak neki játszani. Hihetetlen hogy a fiúk is már ennyi idősek, és olyanok mint a gyerekek. De jó látni, hogy ennyire szereti Nessát, legalább ő is tud kivel játszani.

Ryanra pillantottam aki mintha irigykedve nézett volna ránk ahogy Edward a karjaiba zárt.

-Mit szólnátok ha holnap indulnánk a Párizsi vásárlásra? - dobta fel az ötletet Alice.

-Jól hangzik - értett egyet rögtön Rose, és Esme is csatlakozott.

Engem valamiért annyira nem dobott fel az ötlet, talán mert nem akarok akár egy percet is távol tölteni Edwardtól, és ezt a lányok is láthatták rajta.

-Ugyan nagyon klassz lesz, a kis Nessa is jön és jól elleszünk. Csak kibírtok egymás nélkül néhány napot - mondta Alice.

-Nem akarlak elengedni -suttogta a fülembe Edward persze mindenki hallotta.

-Ne legyetek már ilyenek csak pár nap, nincs vita - mondta Rose.

-Jól van - egyeztem bele lemondóan.

Alice kiment a fiúkhoz hogy elmesélje Nessának, hogy holnap utazunk. Persze Alice már mindent elintézett, az útleveleket és a jegyeket is. Nem is ő lenne ha nem így lett volna.

Így hát mivel az elkövetkezendő napokat szerelmem nélkül kell töltsem, míg a fiúk szinte egész nap feltartották Nessát, mi Edwardal a szobánkba visszavonulva élveztük egymás közelségét.

Éjszaka miután Nessa elaludt Alice mindent összekészített, hogy reggel indulhassunk. A fiúk pedig maradnak itthon.

-Addig mi is csapunk egy kis kan bulit - dobta fel az ötletet Emmett.

-Majd adok én neked olyan bulit - hurrogta le rögtön Rose, mire Em meghúzta magát.

Ryanel is sokat beszélgettünk az éjszaka és furcsa mód, még Edward is egész jól kijött vele. Ezt nem igen tudtam mire vélni a viselkedéséhez képest amit az elején tanúsított Ryan felé. De örültem neki, nem akartam semmi bajt.

Reggel Nessa boldog mosollyal az arcán ébredt. Egy reggeli után Rose és Alice felöltöztették majd a garázs felé indultunk, hogy mehessünk a reptérre.

A lányok is elbúcsúztak a fiúktól, majd kocsiba szálltak. Nessa épp Edwardtól köszönt el.

-Aztán jó legyél tündérem, és vigyázz a mamira - mondta neki Edward.

-Vigyázok rá - helyeselt Nessa.

-Szeretlek apu - ölelte át Nessa Edwardot.

-Én is téged tündérem - felelte neki szerelmem majd egy puszit nyomott kislányunk arcára.

Nessa beszállt a lányokhoz, és rajtam volt a sori, hogy elköszönjek Edwardtól.

Amint elé léptem rögtön a karjaiba zárt és ajkaimra tapadt. Karjaim ösztönösen a nyaka köré kulcsolódtak miközben mámorító csókját viszonoztam, és ekkor még nem is sejtve, hogy talán ez lesz utolsó.

Nemtudom meddig ízlelgettük egymás ajkait, mikor torokköszörülésre lettünk figyelmesek.

-Indulhatunk végre? - türelmetlenkedett Alice.

-Szeretlek - mondta.

-Én is szeretlek - mondta Edward, majd nehezen de kibontakoztam a karjaiból és egy utolsó pillantást vetve rá kocsiba szálltam és már úton is voltunk a reptér felé.

Nemtudom miért ahogy eljöttünk otthonról megmagyarázhatatlan félelem tört rám. Nemtudtam megmagyarázni, de nagyon rossz előérzetem támadt, és csak reméltem, hogy feleslegesen aggódok.

Egy hosszabb repülőút után landoltunk a Párizsi repülőtéren ahonnan egy csodás szállodába mentünk. A lányok és még Nessa is annyira be voltak zsongva, hogy épp, hogy lepakoltunk neki is vágtunk a városnak.

Nessa nagyon élvezte minden percét, de főleg a vásárlást. Engem annyira nem dobott fel, és Edward is nagyon hiányzott.

-Próbálj egy kicsit kikapcsolódni - jött mellém Esme.

-Próbálok, csak valami rossz érzés fogott el mióta eljöttünk - vallottam be.

-Ne gondolj ilyenekre semmi nem fog történni. Érezzük jó magunkat, és hidd el gyorsan eltelik ez a néhány nap és otthon lehetünk a fiúkkal - mondta Esme, és hallván a szavai kissé megnyugodtam és ki akartam élvezni minden percét a velük töltött időnek.

Néhány napra jöttünk, ami még számomra is hihetetlen gyorsasággal telt el. És persze azóta millió üzletet jártunk végig és egy kisebb vagy inkább elég nagy vagyont költöttünk.

A lényeg, hogy Nessa is nagyon jól érezte magát.

Minden este beszéltünk Edwardal, akinek nagyon hiányzunk,ugyanúgy ahogy ő is nekünk. De az elmúlt napok amiket nélküle kellett töltenünk hamarosan véget érnek mert a holnapi géppel repülünk haza.

Nessa is rengeteg mindent kapott. Eddig imádta a játékokat, de ez az utazás alatt egybe sem tértünk be, inkább a ruhákat részesítette előnyben. Ekkor jöttem rá, hogy ő is olyan ruha mániás lesz mint a nénikéi.

Összeszedve a milliónyi csomagunkat indultunk a reptérre és vártam, hogy otthon lehessünk. Majd végre a repülőút után immár kocsival száguldottunk haza.

Ahogy egyre közeledtünk a ház felé, nemtudom miért ismét elfogott az a nyugtalanító érzés, hogy valami nincs rendben. De akkor még nemtudtam mi vár rám ha hazaértünk.

A ház elé érve ahogy leparkoltunk Emmett, Ryan, Carlilse és Jazz hitetlenkedve léptek ki az ajtón.

-Hát ti? Azt hittük már itthon vagytok csak elmentetek még valahova.

-Csak most jöttünk, de miből gondoltátok, hogy már voltunk itthon? - kérdezte Esme.

-Vadászni voltunk, csak Edward maradt itthon és...... - itt abbahagyta de ekkor éreztem, hogy valami tényleg nincs rendben.

-Azt hittük, hogy Bella van Edwardal, mi... - mondta lehajtott fejjel Emmett aki most cseppet sem volt vicces kedvében.

Most már biztos voltam benne, hogy valami baj van. Még a szokottnál is sápadtabb lettem.

Rose láthatta is rajtam, fogta Nessát és a fiúkkal elvitték hátra a kertbe játszani.

Aliceel és Esmevel valamint Carlisleal mentünk vissza a házba.

Meg akartam tudni végre mi a fene folyik itt. Felrohantam a lépcsőn és a szobánk ajtaja előtt megtorpantam. Ha most dobogna a szívem biztos vagyok benne, hogy az onnan kiszűrődő hangok hallatára szívrohamot kaptam volna.

A hangok alapján tudtam mi vár az ajtó túloldalán mégis reménykedtem, hogy ez nem igaz. Félve nyitotta be a szobánkba és a látvány ami ott fogadott teljesen letablózott.

Magamban azért fohászkodtam, hogy ez csak egy rossz álom legyen, és azt kértem, hogy csak hadd ébredjek fel. Ekkor döbbentem rá, hogy Alice vészjósló látomásai váltak valóra.

Edward a Mi ágyunkban feküdt, még hogy feküdt, szeretkezett egy másik nővel. Nem kellett sok, hogy rájöjjek ki az a másik nő.

Tanya.

Nem zavartatták magukat, eddig észre sem vették, hogy benyitottam. Azt hittem a szívem szakad meg mikor tudatosult bennem mi történik most.

A következő pillanatban Alice lépett mögém, akinek szintén a torkán akadt a szó. Hirtelen legszívesebben meghaltam volna. Nemtudom elhinni, hogy képes volt ezt tenni velem.

Épp, hogy kiteszem a lábam, és ő ágyba bújik Tanyaval. És még, hogy hiányoztam neki - gondoltam magamban hitetlenkedve.

Alice mikor látta rajtam, hogy nem bírom tovább becsukta az ajtót. Leroskadtam a fal mellé és könnyek nélkül sírtam, miközben azt kérdeztem magamban folyton miért tette ezt velem. Még soha nem éreztem ekkora fájdalmat. Egy szempillantás alatt hullott darabokra minden körülöttem.

Nessa. Jutott eszembe a kislányom, és hogy nem láthat ilyen állapotban. Próbáltam összeszedni magam, és lassan a fájdalom helyét a düh vette át.

Mire lementem a nappaliba már mindenki bent volt. Nem kellett magyarázkodni nekik, hogy tudják mi történt. Ahogy az elején én is, ők is hitetlenkedve néztek rám.

-Nem értem, nem, hogy tehette ezt - suttogta Esme arcát a kezeibe temetve.

Ők viszont annyira elmerültek egymásban odafent, hogy szerintem nem is tudják vagy hallottál hogy megjöttünk. De jobb is így, nem bírnám elviselni a képüket.

Lerogytam a kanapéra és a lányok körém gyűlve próbáltak vigasztalni miközben a fájdalom szinte égetett belülről.

A boldog életem így hullott darabokra egy pillanat alatt.

-Légy erős kicsim, nyugodj meg, legalább Nessa miatt - súgta nekem Esme.

Ránéztem a lányomra, aki szegény nem értette mi is folyik körülötte.

-Hazamegyünk kicsim - álltam fel.

-De hát itthon vagyunk mami.

-Nem kicsim. Hazamegyünk a régi házamba - mondtam.

-Ha akarod kiköltözök - mondta rögtön Ryan, aki mióta megjött a régi házamban lakik.

-Nem szükséges, maradj csak, de én nem tudok itt maradni.

-Ha akarod segítek átvinni a cuccaitokat - ajánlotta fel.

-Mindenen a fontos volt abban a szobában van - mondtam lehajtott fejjel.

-Menjünk - álltam fel és a kezembe vettem Nessát.

-Apunak nem köszönünk?

-Nem - vágtam rá talán kicsit mérgesebben.

-Veletek megyek - állt fel Rose.

Átvette tőlem Nessát és a kocsihoz mentek Ryanal.

Én pedig még mindig képtelen voltam felfogni a történteket. Nemtudom elhinni, hogy Edward képes volt ezt tenni velem.

Mintha egy egészen más Edward lett volna aki odafönn hentereg azzal a nővel, mintha nem is az az Edward lenne akit én szeretek. Hisz annyiszor bizonyította, hogy szeret, és éreztem is a tettein, rajta. Ezért is voltam képtelen felfogni, hogy ezt tette.

De ekkor még nemtudtam, hogy előbb utóbb erre is lesz valamiféle magyarázat, de addig még attól tartok rengeteg szenvedés vár rám.

-Bella? - hallottam meg az Ő hangját a lépcső tetejéről.

Hátra sem bírtam fordulni, hogy ránézzek. Alice volt aki felment hozzá. Nem láttam, csak hallottam hogy egy hatalmas pofont kever le a testvérének, és közben azt kérdezgeti tőle, amit én is magamtól. Hogy, hogy volt képes ezt tenni velem?

Eszemben sem volt végig hallgatni a magyarázatát, indultam volna az ajtó felé amikor megtorpantam. Minden tekintet rám szegeződött.

Olyat tettem amit nem gondoltam, vagyis reméltem, hogy soha nem kell megtennem. Lehúztam az ujjamról a gyűrűt amit tőle kaptam és az asztalra tettem.

Egy utolsó pillantást vettem a nappaliban álló Esmeékre majd kiléptem az ajtón. Kocsiba szálltam és elindultunk a régi házamhoz.

Hálás voltam Ryannek és Rosenak, hogy segítettek. Amint megérkeztünk Ryan volt olyan rendes és felment Nessával. Tehetetlenül és rengeteg fájdalommal a szívemben zuhantam a kanapéra, azt most kívántam azt bárcsak tudnék aludni, hogy ha csak egy kicsit is eltudjam ezt felejteni.

Rose mellém ült és vigasztalni próbált.

-Nemtudom mi a fene történt, de valami magyarázat csak van rá, minden rendbe fog jönni - próbált megnyugtatni miközben én is csak azért imádkoztam, hogy neki legyen igaza.

Nos a végéért ne utáljatok nagyon. Igen, vége a boldog időknek. A kövi fejliben lesz egy kis Edward szemszög, hogy jobban értsétek mi történt, de a lényegre, hogy mi miért történt később derül sor. Igen, most egy kis szomorúbb időszak jön, de higyjétek el megéri kivárni a végét amikor is minden happy lesz majd :)

És tessék komizni.

35.fejezet

2010-09-20T13:30:00.000+02:00

Sziasztok! Itt is az új fejezet, nem fűznék hozzá sokat, csak annyit, hogy köszi a bétázását Bumbinak (L). Nektek pedig jó olvasást és aki gondolja tessék komizni :). Pussz.

35.fejezet

/Bella/

Miután Nessa elaludt, Alice üzent nekünk, hogy menjünk le, vagyis tulajdonképpen csak nekem. Így Edward maradt Nessával.

-Mi az Alice? - kérdeztem ahogy leértem.

-Menjünk el vadászni - mondta és rögtön az ajtó felé indult.

Nem ellenkeztem, mert hajtott a kíváncsiság, vajon mi lehet az a dolog amit csak nekem akar elmondani. És mivel elméletileg vadászni mentünk, de persze mindenki átlátott rajtunk, azért egy kis vadászatot is beiktattunk.

Végezvén a vadászattal, Alice és én a vízesésünkhöz mentünk, és alig vártam, hogy kibökje végre mit akar.

-Szóval miért vagyunk itt?

-Én.....

-Mi az Alice? Megijesztesz - mondtam most már kissé megrémülve.

-Látomásom volt.

-És? Mit láttál?

-Ha lehet inkább megmutatom - mondta.

A következő pillanatokban pedig már az Alice által vetített képeket néztem.

A képek amiket mutatott nekem, a legrosszabb sejtéseim készültek beigazolni. Edward és én láthatóan nem együtt voltunk. Sőt, én a régi házamban laktam ismét, és nem mellékesen Ryannal. Edwardot pedig Tanyaval az oldalán láttam.

-Ez mi? Ez nem történhet meg - mondtam ki most már tényleg megrémülve, nagy nehezen miután magamhoz tértem a látottak után.

-Én is alig akartam elhinni, és csak azt remélem ez nem történik meg - mondta Alice.

-Edward ezt látta? - kérdeztem tőle.

-Nem, csak neked akartam megmutatni.

-És ha lehet ez maradjon is így, nem akarom, hogy aggódjon, elég ha én idegeskedek emiatt.

-Neked sem kell, de ne aggódj nem mutatom meg neki. És te se aggódj, nem hagyjuk, hogy bármi és bárki is szétválasszon titeket - próbált megnyugtatni Alice.

-Megpróbálok, és köszönöm.

-Nincs mit, meglátod, nem lesz semmi baj.

-Azt én is remélem, de ideje visszamenni - mondtam.

-Igazad van, menjünk - mondta, majd futni kezdtünk vissza a házhoz.

-Minden rendben szívem? - jött oda hozzám Edward ahogy beléptünk az ajtón.

-Persze szerelmem, csak női dolgokról volt szó, igaz Alice?

-Igaz - felelte egy mosollyal az arcán.

Mivel hamarosan reggel lesz és Nessa is felébred muszáj lesz nem gondolni erre, nem akarom, hogy lássák rajtam, hogy valami nincs rendben.

Ryan az éjszakákat is többnyire nálunk töltötte, Edward nagy bánatára, aki még mindig úgy vélte, hogy Ryannek tetszek. Ezzel kapcsolatban hiába győzködtem, hogy nincs így, nem szerette ha a közelemben van.

Bár én még nem sokat beszéltem vele,de a többiek nagyon kedvelik.

Hiába próbáltam elterelni a gondolataim, képtelen voltam másra gondolni, csak az Alice által mutatott képek jártak a fejemben. Amin már Edward és én nem voltunk együtt. Én Ryannal laktam a régi házamban ő pedig ismét Tanyaval volt. Erre még csak gondolni sem akartam.

De úgy néz ki mégis volt és van alapja a félelmemnek, miszerint nem szabadultunk meg egészen Tanyatól. És még mi itt boldogok vagyunk, ő addig ki tudja mit tervez ellenünk. De örülök, hogy Alice csak nekem szólt, nem akarom, hogy Edward, vagy a többiek emiatt aggódjanak. Csak azt remélem, hogy ez a látomás sohasem valósul meg.

Reggel ahogy Nessa felébredt, Edward és én reggelizni vittük, majd ideje volt suliba menni. De előtte még Edwardnak támadt egy fantasztikus ötlete.

-Mit szólnál kicsim, ha hármasban a mamival hétvégén lemennénk a házikónkba? - fordult Edward a kislányunkhoz.

-Az nagyon jó lenne, igaz mami? - fordult felém.

-Bizony kicsim - mondtam neki egy puszi kíséretében.

-Akkor ezt megbeszéltük, ott töltjük a hétvégét - mondta Edward.

Nessa nagyon örült a hírnek, és alig várja, hogy ismét ott lehessünk és elfoglalhassa a játékait. Én is jó ötletnek tartottam, legalább kikapcsolódok egy kicsit és együtt lehetek a kis családommal.

Az elkövetkezendő néhány nap hihetetlen gyorsasággal telt el. Napközben mi suliban voltunk, addig mindig Esme vigyázott a kis Nessára. Délutánonként pedig mindig valami családi program volt hála Alicenek, és persze Ryan is minden idejét velünk töltötte.

Egyik alkalommal mikor a fiúk vadászni voltak, volt alkalmam egy kicsit beszélgetni vele, jobban megismerni. Sokat megtudtam róla, és talán hiába tartottunk tőle az elején.

Bár Edwardnak cseppet sem tetszett, hogy vele talált a nappaliban mikor hazaértek. De megnyugtattam, hogy semmi oka a féltékenykedésre.

A napok gyorsan elteltek és végre eljött a hétvége amit Nessa annyira várt. Sőt Alice látomásának köszönhetően a családunk is velünk tartott. Na nem az egész hétvégére, csak Rose és Esme is kíváncsiak voltak a mi kis házikónkra. Így szombat délelőtt összepakoltunk néhány dolgot, Esme készített ételt Nessának, majd kocsikba szállva elindultunk a mi kis kunyhónk felé.

Edward nagy bánatára Ryan is velünk tartott.

-Ez csodás - szólalt meg Esme ahogy odaértünk.

-Bizony, a kis hancúrfészek, igaz fiatalok? - szólalt meg Emmett, mire Rosetól egy jól irányzott nyaklevest kapott ismét.

-Emmett bácsi jössz velem játszani? - szaladt Nessa rögtön Emmetthez.

-Persze kicsilány, futás - mondta Em, majd mindketten eltüntek a ház mögötti kertben.

-Ő sosem változik meg, olyan mint egy nagy gyerek - szólalt meg Ryan.

-Igen, de hála az égnek őt Rosenak kell nevelnie - szólaltam meg mire mindenki elnevette magát.

Bejjebb mentünk, majd a lányok rögtön a házat vették szemügyre, míg a fiúk a nappaliban beszélgettek. Örömmel láttam, hogy hatással voltak a beszélgetéseim Edwarddal és próbál nyitni egy kicsit Ryan felé és beszélget vele.

Mi addig a lányokkal beszélgettünk az emeleten. Alice szerint a jövőhéten elég sokat fog sütni a nap, ami igencsak ritkaság itt Londonban, így arra gondoltak, hogy a lányokkal és Nessával elmehetnénk néhány napra Párizsba egy bevásárló körútra.

Mivel gondolom Alice már látta ezt, de még ha nem is látta volna vele felesleges lenne ellenkezni, így belementem. Mivel Nessa is imád vásárolni, biztos tetszeni fog neki.

Lementünk a fiúkhoz a nappaliba ahol már Nessa és Emmett is ott voltak, majd ismertettük velük Alice ötletét.

-Végre majd csapunk egy jó kis bulit amíg a csajok odalesznek - súgta Emmett Jaspernek.

-Majd adok én neked olyan bulit - szólt oda neki Rose, mire Em meghúzta magát.

-Nem akarom, hogy elmenj - súgta nekem Edward ahogy a karjaiba ültem, míg Nessa Rosenál volt.

-Csak néhány nap - mondtam.

-Ugyan tesó csak kibírsz néhány napot - szólalt meg Emmett.

-Attól tartok muszáj lesz - mondta Edward.

-Ha visszajöttünk ígérem kárpótollak - mondtam neki, próbáltam, hogy csak ő hallja de ilyen hallású vámpírok mellett persze ez lehetetlen.

-Látod öcsi, Belluska majd kiengesztel egy jó kis hancúr maratonnal ha hazaérnek - vágta be Emmett.

-Még egy ilyen beszólás és egy jó ideig hozzám se érhetsz - fenyegette meg Rose a férjét.

-Úgysem bírnád ki nélkülem cica - vágott vissza Em.

-Arra ne vegyél mérget - felelte Rose, mi pedig jót mosolyogtunk a szópárbajukon.

A nap gyorsan telt el, Nessát szinte nem is láttuk, folyton valamelyik fiúval játszott odakint és csak enni jött be. Már esteledett mikor Esmeék elmentek, hogy hadd legyünk egy kicsit együtt.

Edward felment lezuhanyozni, addig én megetettem Nessát, majd őt is megfürdettem és Edwarddal lefektettük a kis szobájába amit Alicetől kapott.

-Jó éjt mami és papi - köszönt el tőlünk lefekvés előtt.

-Neked is tündérem - adott egy puszit neki Edward.

-Aludj jól kicsim - pusziltam meg én is,majd a szobájában hagytuk őt.

Edward visszament a szobánkba, addig én is lezuhanyoztam. Mielőtt szerelmemhez mentem volna benéztem Nessához aki már az igazak álmát aludta.

Befeküdtem szerelmem mellé aki a mellkasára vont.

-Szóval ha hazaértek kárpótolni fogsz? És hogy tervezed? - kérdezte, és tudtam mire gondol.

-Hát vannak jó módszereim a kiengesztelésedre.

-Megmutathatnád őket.

-Nagyon szeretném, de Nessa szinte itt alszik mellettünk - mondtam tudván, hogy a kislányunk is itt van, és hogy magunkat ismerve nem tudnánk olyan csendben lenni, és kicsit kínos lenne ha Nessa ránk nyitna.

-Igazad van - mondta kissé szomorúan.

-Ne aggódj lesz még időnk arra - nyugtattam meg mire rögtön felcsillant a szeme.

Az éjszaka nagy részét átbeszélgettük, és nem meglepő többnyire Ryan volt a téma.

-Nessa - szólalt meg Edward.

-Mi van vele? - kérdeztem rögtön kissé ijedten.

-Rosszat álmodik - mondta szerelmem, majd ahogy ezt kimondta Nessa hangját hallottam ahogy minket hív, majd se perc alatt a szobájában termettünk.

-Mami - ölelt magához ijedten a kis csöppség.

-Semmi baj kicsim - nyugtattam meg ahogy az ölembe vettem.

-Rosszat álmodtam - mondta még mindig félve.

-Itt vagyunk, nincs semmi baj tündérem - jött oda hozzánk és ölelt át minket Edward.

-Annyira szeretlek titeket - súgta a kislányunk.

-Mi is téged - feleltük neki.

Edward a karjaiba vette őt, míg Nessa édesen bújt az apukája karjaiba.

-Gyere kicsim, átjössz hozzánk, és alszol köztünk mint otthon is jó lesz? - kérdezte tőle Edward.

-Igen, az jó lesz - súgta Nessa.

Szegénykém, nagyon megijedhetett. Edwarddal az ágyra feküdtünk, Nessa pedig közénk. Jól betakargattuk őt. Edward elkezdett mesélni neki, majd nemsokkal később ismét elaludt, mi pedig meghatódva figyeltük ezt a köztünk alvó kis tündért.

Ekkor még nem sejtettük, hogy hamarosan minden a feje tetejére áll, és a boldog életünk igencsak felborul.

Egy kis infó és ízelítő

2010-09-17T19:20:00.000+02:00

Sziasztok! Tudom, hogy holnapra ígértem fejlit, és sajnálom, hogy nemtudom hozni, de új fejezet csak hétfőn lesz. Többnyire az ihlet hiány miatt. Ki kell még gondoljam mi is legyen pontosan a töri folytatása ugyanis több verzió is van a fejemben. És tudom, hogy most sokan utáltok, de ez van sajna. Így hát kövi fejezet hétfőn, de addig is kaptok egy kis ízelítőt:

"/Bella/

Miután Nessa elaludt, Alice üzent nekünk, hogy menjünk le, vagyis tulajdonképpen csak nekem. Így Edward maradt Nessával

-Mi az Alice? - kérdeztem ahogy leértem.

-Menjünk el vadászni - mondta és rögtön az ajtó felé indult.

Nem ellenkeztem, mert hajtott a kíváncsiság, vajon mi lehet az a dolog amit csak nekem akar elmondani. És mivel elméletileg vadászni mentünk, de persze mindenki átlátott rajtunk, azért egy kis vadászatot is beiktattunk.

Végezvén a vadászattal, Alice és a vízesésünkhöz mentünk, és alig vártam, hogy kibökje végre mit akar.

-Szóval miért vagyunk itt?

-Én.....

-Mi az Alice? Megijesztes - mondtam most már kissé megrémülve.

-Látomásom volt.

-És? Mit láttál?

-Ha lehet inkább megmutatom - mondta.

A következő pillanatokban pedig már az Alice által vetített képeket néztem.

A képek amiket mutatott nekem, a legrosszabb sejtéseim készültek beigazolni. Edward és én láthatóan nem együtt voltunk. Sőt, én a régi házamban laktam ismét, és nem mellékesen Ryanal. Edwardot pedig Tanyaval az oldalán láttam.

-Ez mi? Ez nem történhet meg - mondtam ki most már tényleg megrémülve, nagy nehezen miután magamhoz tértem a látottak után."

Íme ez lenne, fejli pedig hétfőn.

34.fejezet

2010-09-13T12:07:00.000+02:00

Sziasztok! Itt is a kövi fejli, de ha lehet előtte egy kis kitérő.
A múltkori bejegyzésem inkább töröltem mindegy nem is arról van szó, de a téma hasonló. Olvastam megint egy bejegyzést a komis dologgal kapcsolatban. Először is mint látjátok itt is van egy kevéske 15-ös komihatár, ami nem hiszem olyan hűű de nagy dolog így is hogy rengetegen olvassátok a blogot nap mint nap, van ahol akár ez a szám pl 50. Na de nem az e lényeg. Eddig volt ez a 15-ös komihatár, de úgy döntöttem ez sem lesz. Aki ír komit ír, aki nem az nem. Már nem rágom a fületek ez miatt. És visszatérve arra a bejegyzésre, én nem akarlak ezzel zsarolni titeket, hogy ilyen magas meg olyan magas komihatár különben nincs friss, mert vannak olyanok. És igen, mi, legalábbis én azért írom ezeket mert szeretem csinálni, és nem azért hogy tonnaszámra jöjjenek a komik. Ezt a keveset is amit kértem eltörlöm. Én csak annyit kérek, kértem, hogy ha elolvasol egy fejlit, nem olyan sok idő, hogy írj az írójának egy kis véleményt. Ez szerintem nem olyan nagy dolog. Másra ezzel kapcsolatban nem térek ki mert lenne még ez az. Ennyi a lényeg. Én nem kötelezek senkit, hogy írjon, aki szeretne, meg akarja osztani a véleményét tegye, annak én csak örülök, ha kifejtitek a véleményetek. Akinek pedig ezzel a kis bejegyzésemmel bármi baja van, mert volt olyan az előzőnél is ezért töröltem inkább, nem kell idejönni. Más blogon is eltöltheti az idejét. Aki eddig komizott és akik ezután fognak nekik nagyon köszönöm (L).
És már csak a fejli maradt, jó olvasást. És amint MoOa küldi kicserélem a bétázottra.

34.fejezet

/Bella/

Nagyon vártuk Alicet, hogy végre hazaérjen és vele is beszélhessünk. Kíváncsiak voltuk lát e valamit a jövőre nézve ami Ryant illeti. Még nem ismerjük őt, így legalábbis én nem tudok megbízni benne. És ahogy látom Edward sincs oda érte.

Ahogy hazaért Alice rögtön letámadtuk Edwardal. A többiek a nappaliban voltak, mi pedig Aliceel és Jazzal vadászni mentünk. Amint azzal végeztünk elmentünk a mi kis vízesésünkhöz, hogy nyugodtan beszélhessünk.

Nem azért mert ki akartuk hagyni a többieket, de a képességeinknek hála mi jobban odatudunk figyelni rá.

-Szóval miért is jöttünk ide? - kérdezte rögtön Alice mire Edwardal nagyjából felvázoltuk nekik a helyzetet.

-Nem értem miért aggódtok, szerintem semmi okotok rá, rendes srácnak tűnik.

-Jól mondod tűnik. De akkor sem ismerjük még. Ki tudja mik a valódi céljai - mondta neki Edward.

-De...

-Láttál valamit vele kapcsolatban? Mi fog történni ha a közelünkbe engedjük? - kérdezte tőle szerelmem, míg Jazzal csak hallgattuk őket.

Tudom, hogy lehet feleslegesen aggódunk, de nem akarom, hogy bármi vagy bárki is felborítsa a boldogságot és békét ami most körülvesz minket. És főleg Nessa miatt, hisz ő csak egy ember.

-Nem láttam, de...

-Erről beszélek, nem látunk és nem halljuk a gondolatait sem. Ki tudja lehet, hogy valami hátsó szándékkal jött. Lehet, hogy tévedünk és nem akarjuk csak a megérzéseink alapján elítélni őt, de jobb az óvatosság. Csak azt szeretném kérni, hogy figyeljünk oda rá, és hiába is tud uralkodni magán, nem nagyon akarom a lányunk közelében látni - mondta Edward.

-Edwardnak igaza van kicsim. Nem bízhatunk meg benne rögtön, idővel ha kiérdemli a bizalmunkat akkor talán. De addig is figyelünk rá, és ahogy Edward kérte Nessa közelébe nem engedjük - mondta higgadtan Jazz.

-Rendben - mondta Alice.

-De nem lehet, hogy csak féltékeny vagy? - fordult Alice Edwardhoz.

-Mi van?

-Jól hallottad. Én is láttam, hogy nézett Bellára.

-Ez nem erről szól. Igaz kis részben talán amiatt is. Hisz ki ne lenne féltékeny, ha egy ilyen nőt tudhat a magáénak - mondta szerelmem miközben hátulról a karjaiba zárt.

-Igaz cseppet sem tetszett, ahogy Bellára nézett, de nem ez az oka. Valamiért talán a pajzsa miatt amivel védi magát tőlük, hogy használhassuk rajta a képességünk és ki tudja közben mikre gondol, de most végre boldogok vagyunk és minden rendben nem akarom, hogy egy akármilyen idegen ezt véletlenül is felborítsa - mondta ki Edward amit én magam is gondoltam.

-Így már értelek, és hidd el, én sem és a családból senki sem engedni, hogy ártson nektek vagy Nessának, soha - mondta Alice.

-Tudom Alice és köszönöm. Csak emiatt kérem, hogy legalább még meg nem ismerjük jobban tartsuk rajta a szemünket, a többieknek nem fontos tudnia erről - mondta szerelmem.

-Akkor ezt megbeszéltük. És ne aggódjatok, nem lesz semmi baj - nyugtatott minket Jazz.

Remélem, hogy igaza van. Lehet, hogy feleslegesen aggódunk, de ahogy mondani szokták, jobb félni mint megijedni.

Ahogy ezt megbeszéltük és végezvén a vadászattal is hazamentünk. Mire a házhoz értünk Nessa már lefeküdt. Edwardal felmentünk egy egy jó éjt puszit adni neki, majd lezuhanyoztunk és mi is a szobánkba vonultunk mivel holnap már iskola.

Reggel megvártuk míg Nessa felébred és megreggelizik, elköszöntünk tőle, majd kocsiba szállva már úton is voltunk az iskolához.

Amint megérkeztünk a kocsinál vártunk mivel kissé még korán is értünk ide.

-Rögtön ideér - szólalt meg Alice, és tudtunk, hogy Ryanre gondol.

Mivel megbeszéltük, hogy azért figyelünk rá, de semmiképp sem akartunk udvariatlanul és gorombán viselkedni vele, eldöntöttük, hogy megpróbáljuk jobban megismerni őt.

Meg is érkezett. Nem is akárhogy hanem egy vadiúj motorral, amitől Emmettnek a szája is tátva maradt.

-Sziasztok - köszönt ahogy odaért hozzánk.

-Szia - köszöntünk neki mi is.

-Király a motorod tesó, kipróbálhatom? - kérdezte rögtön Emmett.

-Ha szeretnéd - válaszolta Ryan.

-Naná tesó.

Közben Edward a derekamat átölelve a többiekkel indultunk be az épületben, miközben mindenki bennünket nézett, főleg hogy egy új "ember" is velünk van, aki nem más mint a már rég óta várt híres új diák.

Ahogy jött mellettünk a lányok sorra csorgatták a nyálukat utána. Na de nem is baj, legalább nem Edwardal csinálják ugyanezt - gondoltam magamban.

Ryan sűrűn pillantott rám és Edwardra amit nem tudtam mire vélni, arra még csak gondolni sem akartam, hogy Edwardnak igaza legyen és hogy tetszek neki.

Edward pedig egyre szorosabban tartott a karjaiban ahogy ő is meglátta milyen pillantásokat vet rám Ryan. Van egy olyan érzésem, hogy ők nem épp lesznek puszi pajtások.

Alice mint mindig most sem bírt magával. Elkísérte Ryant beiratkozni, aki meg is kapta az órarendjét ami közös volt a miénkkel.

Kivételesen gyorsan elteltek az óráink is, és az ebédszünet is, ahol a barátaim főleg a csajok rendesen kifaggattak az új fiúról. Mivel mindenkinek feltűnt, hogy külsőleg hasonlít hozzánk, így még otthon megbeszéltük, hogy ő lesz Carlilse egyik rokonának a fia, aki itt fog tanulni, hogy azért legyen valami magyarázat miért rögtön velünk mutatkozik.

Pete és Jesse nagy bánatára Jenny és Gabriella is láthatólag igencsak felfigyelt az új srácra. Mivel nekünk mindannyiunknak megvan a párja, remélem ő is talál majd magának valakit, és akkor Edward nem lesz féltékeny rá. De így sincs semmi oka, hisz tudja, hogy az életemnél is jobban szeretem és képtelen lennék akárki másra ránézni.

Suli után Emmett nagy örömére ő vezethette hazáig Ryan motorját míg ő Roselival ment, Jazz és Alice pedig velünk.

-Szia mami - ugrott rögtön a nyakamba Nessa ahogy kiszálltunk a kocsiból.

-Szia kicsim - kaptam a karomba és egy puszit nyomtam az arcára.

-Papi..

-Szia tündérem - ölelte át őt Edward és engem is mivel Nessa még a karomban volt.

-Hiányoztatok. Jasper és Emmett bácsi játszhatnak velem?

-Persze kicsilány, na nyomás - fogták kézen Nessát a fiúk, és a hátsó kert felé mentek ahonnan kis idő után egy hangos nevetést hallottunk.

Carlisle még nem ért haza a kórházból, csak Esme volt itthon Nessával, de ő is hátra jött velünk megnézni mi is a nagy nevetés oka.

Edwardal kézen fogva sétáltunk nyomunkban a többiekkel a ház mögötti udvarra. Ahogy odaértünk jöttünk rá minek örült Nessa annyira.

Alice nyílván láthatta mennyire tetszettek Nessának a játékok a mi kis házikónknál, és itthonra is kapott egy kisebb játszóteret amit még így a hidegben is élvezettel vettek birtokba.

-Emmett te ugye nem akarsz arra felmenni? - fordult Rose párja felé aki a csúszda előtt állt.

-De hogy is kicsim, sajnos el sem bírna pedig szívesen kipróbálnám - mondta egy hatalmas vigyorral az arcán Em.

-Sajnos a te méretedben nem voltak a játékok - szólalt meg Alice mire mindig nevetni kezdtünk.

-Ne sokáig fiúk mert megfázik - szóltunk nekik, majd míg ők elvoltak Nessával bementünk, de előtte még hallottunk egy Emmett féle beszólást.

-Nyugi szülők, addig míg mi elleszünk ti pedig nyomás hancúrozni egyet - kiáltott utánunk.

-Emmett ha még egyszer ilyet szólsz be a gyerek előtt megnézheted magad, és jobb ha odafigyelsz különben az előbb említett elfoglaltságból neked nem jut ki egy ideig - fenyegette őt meg Rose, majd egyből le is hervadt a vigyor a képéről.

-Jó van na, mindig a kisebbet kell bántani - durcáskodott Em.

-Igaza van, egy kicsit elvonulhatnánk - suttogta a fülembe Edward, amit persze mindenki hallott, Ryan is.

-Mi egy kicsit elmegyünk, Rose megtennéd, hogy figyelsz Nessára és a fiúkra? - fordultam felé.

-Persze ne aggódj, menjetek csak - mosolygott ránk.

-Szép délutánt és estét nektek - fordult felénk Alice.

Persze, ő ismét látta mi fog történni.

-Meglesz - válaszolta Edward és a hátam mögött állva a nyakamba csókolt.

Egy pillantást vetettem Ryanra akinek mintha nem tetszett volna amit látott. Még a végén én is elhiszem amit Edward mondott, hogy tetszek neki. Na az kéne még csak, nem hiányzik semmi bonyodalom - gondoltam magamban.

A következő pillanatban már Edward karjaiban voltam, de még mindig a többiek előtt álltunk és kissé zavarba is jöttem.

-Edward szerintem Bella is tud járni - szólalt meg Alice.

-Igen, de imádom a karjaimban tartani, igaz édes? - fordult felém azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

-Igaz - feleltem és egy édes csókkal jutalmazott majd elindultunk.

Karjaiban utazva pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk. Tudtam, hogy Edward mit szeretne és én is ugyanannyira vágytam már rá. Eszembe jutott a múltkori együttlétünk ugyanitt és semmi mást nem akartam csak ismét átélni azokat a gyönyöröket vele.

Ő sem gondolta másképp, pillanatok alatt mellettem termet és szenvedélyes csókjaival kezdett kényeztetni miközben semmi perc alatt szabadítottuk meg egymást a ruháinktól.

Nemsokkal később pedig már a vízben találtuk magunkat, és egész délután nem törődtünk mással csak egymást szerettük.

Már kezdett esteledni mikor sajnos indulnunk kellett.

-Annyira szeretlek - lépett mögém a nyakamra lehelve egy csókot miután magunkra vettük a ruháinkat.

-Én is téged - fordultam felé és megcsókoltam.

Majd legközelebb már ismét a karjaiban voltam és egy csodás kettesben töltött délután után ismét a karjaiban utazva indultunk vissza a házhoz.

-Nocsak merre jártatok? - kérdezte rögtön Emmett, ahogy beléptünk.

-Semmi közöd hozzá - vágta oda neki mosolyogva szerelmem.

-Sziasztok - szaladt felénk Nessa és az apukája a karjába vette.

-Bár elég kielégült fejet vágtok, gondolom volt huncutka - szólalt meg ismét Em.

-És ha így van? - néztem rá.

-Nocsak Belluska de kinyílt a csipája valakinek.

-Emmett Cullen fejezd ezt be különben a garázsban alszol - szólalt meg Rose aki a lépcsőn jött le, mire mellém ért.

-Ne aggódj majd én elintézem és csak még egyszer merjen akármit is Nessa előtt beszólni - mondta Rose.

-Köszönöm - válaszoltam neki mosolyogva.

Jól esett, hogy Rose mostanság ilyen kedves velem, annak ellenére, hogy az elején egyáltalán nem kedvelt.

-Oké abbahagytam - emelte fel a kezét Emmet.

-Látom itt mindig zajlik az élet - szólalt meg Ryan a kanapéról.

-De még mennyire - mondta neki Em.

Úgy nézem ő és Ryan jól kijönnek egymással, és nemtudom ennek örülnöm kellene e.

Alice és én elvittük megfürdetni Nessát, majd Esme készített neki vacsorát.

-Apu olvastok nekem a mamival? - ment oda Nessa Edwardhoz.

-Persze tündérem.

-És....

-Mit szeretnél kicsim? - mentem oda hozzá.

-Aludhatok ma veletek? - kérdezte félénken.

-Persze kicsim, menjünk - vette őt fel Edward, de előtte elköszönt Nessa a többiektől.

Mielőtt hármasban elindultunk fel, egy utolsó pillantást vetettem Ryanra aki mintha kissé irigykedve nézett volna hármasunkra.

De most nem foglalkozok semmivel, csak az életem két értelmével - néztem végig a szerelmemen és a kislányomon miközben a szobánkba mentünk fel.

Közben azért fél füllel hallgatóztam, ahogy Edward is. Carlisle megkérte Ryant ha akar maradjon éjszakára hogy beszélgethessenek aki örömmel ment bele.

Bementünk a szobánkba megkerestem Nessa mesekönyvét addig Edward átöltözött és az ágyba feküdt a kis Nessával, majd rajtam volt a sor. Felvettem valami alvóruhát és befeküdtem melléjük.

Edward olvasni kezdett Nessának, aki szép lassan álomba merült, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy érdekes éjszakának nézünk elébe.

Nos, aki gondolja és szeretne írjon véleményt, pussz :)

33.fejezet

2010-09-08T10:35:00.000+02:00

Sziasztok! Itt is hozom a következő fejezetet. Köszi a komikat az előző fejlihez, ide is várom őket. MoOa-nak köszi szépen a bétázást :), nektek pedig jó olvasást hozzá. Pussz

33.fejezet

/Bella/

Nessa, mint minden délután most is aludt, míg mi a nappaliban vártunk, vajon mit látott Alice.

- Az új diák az iskolában, aki vámpír, sőt vegetáriánus, hamarabb érkezik, mint láttam, és holnap eljön hozzánk - válaszolta Alice.

- Már holnap? És vegetáriánus? - kérdezte Esme.

- Igen, nyilván, hisz velünk fog járni a suliba.

- És láttál még valamit? - fordult felé Edward.

- Semmit, és ez idegesít. Olyan mintha valamiféle pajzs venné körül, és csak kép foszlányokat látok vele kapcsolatban - mondta kissé mérgesen Alice.

- Ne aggódj kicsim, holnap úgyis minden kiderül, ha eljön - szólt Jazz Alicenek.

- Addig, míg Nessa nem ébred fel én elmegyek vásárolni - szólalt meg Esme.

- Hagyd csak anya, majd Alice és én elmegyünk - állt fel Edward.

- Te mióta akarsz bevásárolni menni? Ráadásul velem? - döbbent le Alice.

- Mostantól. Jössz? - nézett rá Edward.

- Ti miben mesterkedtek? - kérdeztem Emmett.

- Semmiben, amúgy jó lenne, ha te is jönnél - szólt neki Edward.

- Jó, de minek? - értetlenkedett Emmett.

- Majd megtudod, csak gyere - mondta neki Edward.

- Oké, indulás - szólalt meg Em, egy csókot adott Rosenak és a garázs felé vette az irányt.

- Mit titkolsz előlem? - fordultam szerelmem felé.

- Semmit.

- Mondd el! Ugye nincs semmi baj?

- Persze, hogy nincs, sőt, ne aggódj, holnap megtudod - mondta és csók kíséretében majd Aliceszel és Emmettel elmentek.

- Ti sem tudjátok, mit akar Edward?

- Nem sajnos, de hamarosan megtudjuk. Mostanság egyik meglepetés éri a másikat - mondta Carlilse.

Nem sokkal később Nessa felébredt a délutáni szunyókálásból. Rosezal és Jazzel kimentek az udvarra játszani. Kezdett már sötétedni is, de Edwardék még mindig sehol. Vajon hol lehetnek? - kérdeztem magamtól.

Miután majdnem teljesen besötétedett és, hogy Nessa se fázzon meg, Roseék behozták és felvitték megfürdetni. Nem sokkal később Edward is megjött, de csak annyira, hogy a Nessának vásárolt élelmiszereket hazahozza. Mindketten kaptunk egy-egy puszit tőle, és ismét elment.

Kezdett furcsa lenni ez az egész. Sőt egyre sűrűbben jutottak eszembe rossz gondolatok ezzel kapcsolatban, de mielőtt Edward elment megnyugtatott, hogy semmi rosszra nem kell gondoljak, és hogy reggel mindent megtudok.

Esme és én készítettünk vacsorát Nessának, és mivel Edward ma nem aludt itthon, Nessa megkérdezte nem aludhat-e velem. Így a mi szobánkba mentünk, elővettem Nessa délutáni meleg takaróját, amivel betakargattam. Elalváshoz egy mesét olvastam neki, miközben szorosan hozzám bújt.

Pillanatokkal később már édesen szuszogott a karjaimban. Imádtam őt nézni, ahogy alszik. Ő a világ legtündéribb kislánya, és csak hálás lehetek a sorsnak, hogy megismertük őt.

Egész éjjel mellette voltam, és őriztem az álmát, míg reggel fel nem ébredt. Sokkal korábban is, mint szokott. Lementünk a konyhába, ahol Esme már a reggelit készítette számára.

- Ez nagyon finom volt nagyi - köszönte meg Nessa miután végzett.

- Örülök, hogy ízlett kicsim.

- Apu mikor jön haza? - fordult felém Nessa.

- Apu itt is van - szólalt meg a hátam mögül Edward.

- Apu - rohant Nessi Edward karjaiba.

- Szia tündérem - köszönt neki és megpuszilta a csöpp kislányt.

- Hiányoztál nekünk, képzeld a mamival aludtam - nézett felém mosolyogva.

- Igen? Örülök - adott Nessának még egy puszit Edward majd letette őt és hozzám lépett, és végre én is megkaptam a csókom. Annyira hiányzott már a közelsége.

- Szaladj kicsim Alice néni felöltöztet és indulunk - szólt Edward a lányunknak.

- Hová megyünk? - kérdezte ő kíváncsian.

- Meglepetés, na futás - mondta neki, aki rögtön rohant Alicehez, akivel felmentek az emeletre.

Visszamentünk a nappaliba ahol már Emmett is itt volt. De persze belőle sem tudtam kihúzni mit is csináltak tegnap este és éjszaka. Na, de Edward azt mondta hamarosan megtudjuk.

Nessa elkészült, így hármasban ültünk a szürke Volvoba és indultunk el. Egy idő után mondhatni ismét rájöttem hova is megyünk, csak ezúttal Nessával, aki kíváncsian várta, az apukája hová visz bennünket.

Nem sokkal később a mi kis házikónk előtt állt meg az autó. Edward a karjaiba fogta Nessát, nekem pedig a kezem fogta meg.

- Kié ez a ház apu? - kérdezte Nessa.

- A miénk kicsim, a hármunké - válaszolta neki Edward, mire nekem elállt a szavam.

Szóval ezen mesterkedtek. Edward megvette a házikót.

- Te megvetted? - fordultam felé, még mindig döbbenten.

- Igen. Itt töltöttük életünk legszebb pillanatait, és szerettem volna, ha a miénk lenne, hogy néha akár Nessával is eljöhessünk ide - válaszolta azzal az édes mosollyal az arcán.

- Ez nagyon szép, mint a mesében - válaszolta Nessa, ahogy Edward letette őt. Én pedig Edwardhoz léptem és megcsókoltam.

- Köszönjük - súgtam neki a csókunk után.

- Értetek bármit - felelte.

- De lassan mennünk kellene haza, mert.... - gondoltam itt a látogatónkra, de Edward közbeszólt.

- Ne aggódj, még van időnk, nézzünk szét - vetette fel az ötletet Edward.

- Megnézzük a kertet? - fordult Nessa felé, aki boldogan vetette magát ismét apja karjaiba, így hármasban indultunk a ház mögött található kis kertbe.

Tehát ezért kellett Emmett – gondoltam, ahogy szétnéztem az udvaron. Egy kisebb faházikó, egy babaház szerűség állt ott Nessának, és néhány hinta is, hogy játszhasson.

- Ez az enyém?

- Igen tündérem - felelte neki Edward, majd együtt nézték meg a házikót és a játékokat, míg én csak csodáltam életem két legfontosabb személyét.

- Megnézzük belülről is? - kérdezte Edward.

- Jó, de utána játszunk egy kicsit? - fordult mosolyogva Nessa az apukája felé.

- Persze, kicsim - válaszoltam neki én.

Együtt mentünk most már a Mi kis házikónkba. A földszint semmit sem változott, az emelet annál többet. Volt egy nagyobb szoba, amit mi is használtunk Edwarddal, és egy kisebb, ami nem volt berendezve. Eddig. Alice, mert gondolom ő volt, kialakított Nessának egy kis szobát, aki örömmel vette birtokba. Szerintem ő az egyetlen kislány, akinek három szobája is van, hála a bőkezű nénikéjének. Van egy otthon a Cullen házban, az én régi házamban is, és itt is.

- Ez hihetetlen, ennyi mindent egy éjszaka alatt.

- Tudod milyen Alice - mondta Edward.

Míg Nessát lefoglalta az új szobája, Edwarddal mi is átmentünk a miénkbe.

- Mivel gondolom továbbra is a nagy házban fogunk élni a többiekkel, azért néha amikor tehetjük eljöhetnénk ide - szólalt meg Edward, miután egymás karjaiba feküdtünk az ágyon.

- Persze, nem akarom ott hagyni a többieket, és Nessa is imád ott élni, de amikor csak tudunk eljövünk - feleltem szerelmemnek és megcsókoltam.

- Annyira hiányoztál az éjjel.

- Te is nekem - válaszolta.

Egyre hevesebben ostromoltunk egymás ajkait, miközben nyelveink vad táncot jártak.

- Jön Nessa - mondta Edward, ahogy megszakította a csókunk. Kissé illedelmesebb pózba vágtuk magunkat, majd Nessa jött be hozzánk.

- Apu játszol velem?

- Persze tündérem - állt fel Edward, miután egy csókot nyomott ajkaimra, és Nessával a kertbe mentek.

Addig én a házat vettem jobban szemügyre. Kis idő múlva, hogy Nessa se fázzon meg, csatlakoztak hozzám. A konyhába lépve egy üzenet várt rám.

"Tudod az Ő ajándéka, a nappaliban lévő szekrényben van. Puszil: Alice."

Persze, hisz a múltkor csak én kaptam meg az ajándékom. El is indultam a szekrény felé mikor megszólalt Edward.

- Azt csak te nyithatod ki - mutatott a szekrényre.

- Alice majd levette a fejem, mikor ki akartam nyitni, de nem tudtam kiszedni belőle mi van benne.

- Nagyon helyesen tette.

Nessa és Edward helyet foglaltak a kanapén, míg én kivettem az Edwardnak szánt gitárt a szekrényből.

- Ezt tőlem kapod. Igaz nem nagy dolog, de......

- Hogy nem az? Ez csodálatos - nézte meg a hangszert.

- De honnan tudtad? Szinte senki sem tudja otthon, hogy ezen is tudok játszani - nézett felém egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Hát persze Alice.

- Igen, ő segített ezt kiválasztani neked, és az ötlet is az övé. Én is meglepődtem mikor mesélt róla - mutattam a gitárra.

- Köszönöm, ez fantasztikus. Szeretlek - mondta nekem.

- Ahogy én is téged - adtam egy csókot szerelmem ajkaira.

Edward, kérni sem kellett rá, játszott rajta nekünk, míg mi Nessával egy-egy hatalmas mosollyal az arcunkon figyeltünk.

- Ez nagyon szép apu.

- Bizony az - mondtam, majd mindketten Nessával Edwardhoz bújtunk, aki boldogan ölelt a karjaiba minket.

- Sajnos ideje mennünk - szólalt meg Edward.

- Oké, de hamar jövünk még ide ugye? - kérdezte reménykedve Nessa.

- Persze, kicsim. Holnaptól nekünk iskola, de a hétvégét itt töltjük - válaszolta Edward a kislánynak.

- Az nagyon jó lenne- adott egy puszit az apukájának.

Eltettük Edward gitárját, hogy legközelebb is játszhasson nekünk, majd, bár nem szívesen, de elindultunk haza.
Amint megérkeztünk, a többiek rögtön kíváncsian várták a beszámolónkat. Mindent elmeséltünk, és főleg Rose és Esme, akik még nem látták voltak nagyon kíváncsiak a mi kis házikónkra.

- Szóval akkor megvan a kis szerelmi fészketek, ahol rosszalkodhattok - szólalt meg Emmett, mire mi válaszra sem méltattuk a megjegyzését.

- Rögtön megérkezik - szólalt meg Alice a látogatónkat illetően.

- Egyelőre felmegyek Nessával - szólaltam meg.

- Hagyd csak, majd én felmegyek vele - jött mellé Rose.

-Biztos?

- Biztos, úgyis hallom majd.

- Köszönöm - mosolyogtam rá,majd fogta Nessát és a szobájába mentek.

Közben pedig meg is érkezett, akit vártunk. Carlisle udvariasan bemutatkozott és beljebb hívta. Helyet foglaltunk a nappaliba, én szerelmem karjaiban. Carlisle sorra bemutatott minket, majd a titokzatos idegenen volt a sor.

- Én Ryan Bright vagy - mutatkozott.

- Isten hozott itt - szólalt meg Carlisle.

- És mesélj magadról - kérte tőle Carlisle, hogy jobban megismerhessük.

Megtudtuk róla, hogy csak most jött Londonba, eddig a világot járta úgymond, elég sok helyen fordult már meg, persze ő is, mint mi, egyik helyen sem maradhatott sokáig. Ekkor hallott rólunk, mint szintén vegetáriánusokról és jött Londonba. Ő már 60 éve vámpír.

Miközben őt hallgattuk, eszembe jutottak a lányok szavai a suliban. Hogy milyen helyes, és jóképű. Hát, ami azt illeti, tényleg helyes, de az én Edwardom nyomába sem érhet - gondoltam magamban, és még szorosabban bújtam hozzá.

- És mi a képességed? - kérdezte tőle Emmett.

- Egy amolyan pajzsom van, aminek köszönthetően más vámpírok nem tudják használni rajta a képességeiket,és vannak akik a jövőt látják, és az emberek múltját látom.

- Érdekes képesség. Hasonló, mint Aliceé és Belláé. Alice a jövőt látja, míg te bárki múltját láthatod. Bella pedig szintén hasonló mentális pajzzsal rendelkezik, mint te - mondta Carlilse.

- Ti is meséltek magatokról? - kérte tőlünk Ryan.

- Persze - mondta Carlilse, majd sorban elmeséltük neki a mi történetünk, és Roseét is, aki még mindig fent volt Nessával.

- És hol laksz? - érdeklődött Esme.

- Nem régen érkeztem, még csak vadászni voltam, mielőtt ide jöttem, de szállást még keresnem kell - mondta Ryan.

- Ha gondolod, gondoljátok lakhatna az én régi házamban, az úgyis üresen áll - vetettem fel.

- Ez jó ötlet.

- De nem akarok zavarni senki - akart ellenkezni Ryan.

- Nem zavarsz. Bella már jó ideje velünk él, így a háza üres, neked pedig kell egy hely, ahol lakhatsz - mondta neki Edward.

- Hát, ha így van, nagyon hálás lennék.

- Akkor ezt megbeszéltük - mondta Alice.

- Ha akarod, odaviszünk - felelte Alice Jasperrel.

- Még egy kérdés. Van ember is a házban? - kérdezte hallva Nessa szívverését.

- Rose lejönnél? - szólt neki Edward.

Pillanatokkal később Rose Nessával a karjaiban jött le. Kissé féltem, hogy mégis csak egy idegen, de Edward mellettem volt és ez megnyugtatott.

Elvettem Nessát Rosetól, a karjaimba fogtam, miközben Edward hátulról ölelt magához bennünket.

- Ő Bella és Edward kislánya, Vanessa - szólalt meg Alice.

- Szia, én Ryan vagyok - köszönt a lányunknak.

- Csókolom. Én Vanessa, de csak Nessa.

- Tündéri kislány, gratulálok nektek - mondta felénk nézve.

- Köszönjük - válaszolt Edward, és szorosabban zárt a karjaiba.

- Te is beiratkoztál az iskolába? - kérdezte Carlisle Ryantől.

- Még nem, de tervezem.

- Akkor holnap eljöhetnél velünk, ha megyünk és megejtjük - szólalt meg Alice.

- Persze, az jó lenne.

- Akkor mi megyünk - mondta Alice, majd elköszöntünk Ryantől, aki elment Aliceszel és Jazzel.

- Nagyi éhes vagyok.

- Gyere kicsim, készítek neked valamit - vette át tőlem Esme a kislányt és a konyhába mentek.

- Na, mit gondoltok? - kérdezte Carlilse.

Most, hogy elmentek, volt időm átgondolni a dolgokat. Szimpatikusnak tűnt Ryan, de kissé mégis akartam tartani a távolságot hisz még nem is ismerjük őt, de egyetértve a többiekkel megbeszéltük, hogy adunk egy esélyt, hogy megismerhessük.

Edward valamiért nagyon szótlan volt mióta elmentek.

- Mi a baj? - fordultam felé.

- Semmi.

- Mondd el, kérlek.

- Csak nem tetszik, ahogy rád néz. És idegesít, hogy a gondolatait sem hallom - felelte Edward.

- Na, csak nem félsz öcsi, hogy lecsapja a kezedről Belluskát? - szólalt meg Emmett, mire Rose jól nyakon vágta.

- Emmett fogd be - szóltam rá.

- Ilyenre ne is gondolj, sehogy se néz rám, és, ha így is lenne, tudod, hogy csak téged szeretlek - fordultam Edwardhoz.

- Ne haragudj, csak még nem ismerjük, és nem akarok semmi bajt vele.

- Ne aggódj fiam, nem lesz semmi baj - mondta Carlisle.

- Igazatok van, sajnálom - fordult felém Edward.

- Szeretlek - mondta.

- Én is szeretlek - viszonoztam a vallomását, és mindenki előtt megcsókoltam.

Érdekes egy nap volt ez, ami Ryant illeti. Egyenlőre, ahogy Edward is gondolta, jobb lesz, ha odafigyelünk rá, hisz nem bízhatunk meg benne rögtön. És akkor még nem is sejtettük mekkora lavinákat indít el, hogy megismertük őt.

Na ennyi lenne tessék komizni! 15 legalább :)

32.fejezet

2010-09-04T14:54:00.000+02:00

Sziasztok! No itt is a kövi fejli, ami talán most nem lett olyan izgalmas és hosszú sem, de ez van ilyen lett. De az elkövetkezendőkben jönnek majd az izgalmak :) addig olvassátok ezt, és tessék komizni. Pussz.

32.fejezet

/Bella szemszög/

Egész éjszakán át szerettük egymást, majd Edward karjaiba bújva ért minket a reggel.
-Annyira boldog vagyok - szólaltam meg.
-Ennek örülök, én is kimondhatatlan boldogságot érzek - válaszolta szerelmem.
-Szóval akkor Alice tudja, hogy te megkérted a kezem - akartam kérdezni, de inkább kijelentésnek hangzott.
-Igen, látta. És ha hazaérünk ő lesz az első aki a nyakadba veti magát.
-Ezt mondanod se kellett volna. Azon lepődnék meg ha nem így lenne - tettem hozzá, mire mindketten elnevettük magunkat.
-Ja és meg fog kérni, hadd szervezze ő az esküvőnket - mondta Edward.
-Óóóó - ennyit tudtam kinyögni hirtelen.
-Nem tetszik az ötlet?
-Nem arról van szó, csak tudod milyen Alice. Néha hajlamos túlzásba esni, és nem akarok hatalmas esküvőt.
-Ahogy én sem. Csak a család és néhány barátunk - mondta Edward.
-Igen, én is erre gondoltam.
-De ne aggódj, majd ez lesz a feltétele hogy ő csinálhassa, és hidd el bele fog menni - mondta szerelmem.
-Akkor rendben - feleltem és megcsókoltam.
Még mindig meztelenül feküdtünk a kandalló előtt, de mivel megígértük Nessának, hogy hazaértünk mire felébred lassan bármilyen nehéz is ideje menni.
-Megyek megfürdök - mondtam Edwardnak, és felkeltem mellőle.
-Menj csak, addig én rendet rakok idelent - felelte, de még mielőtt elmentem volna magához rántott egy csókra.
Nagy nehezen még mielőtt ismét egymásnak estünk volna, elszakadtam tőle és felmentem a fürdőbe.
Beültem egy kád meleg vízbe, ami most nagyon jól esett, és közben az eljegyzési gyűrűmet csodáltam.
Ahogy Edwardnak is mondtam, még soha nem voltam ilyen boldog.
-Csatlakozhatok? - lesett be az ajtón Edward.
Megvillantotta azt a csibészes mosolyát aminek képtelen vagy ellenállni, és pillanatokon belül már ketten ültünk a kádban.
Ő velem szemben helyezkedett el.
Közelebb vont magához és megcsókolt.
Tudtam, hogy ennek megint csak egy dolog lesz a vége, de egy cseppet sem bántam.
Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkait, miközben Edward kezei a lábam közé tévedve kényeztetették nőiességem.
Ujjait belém csúsztatva hajszolt a gyönyör felé, miközben kéjes sóhajok hagyták el a számat.
Én sem tétlenkedtem, kezembe vettem merev szervét és simogatni kezdtem, mire Edward sem tudta visszatartani kisebb morgásait.
Mikor már egyikünk sem bírta tovább Edward a fenekemnél fogva felemelt, míg én magamba vezettem lüktető férfiasságát.
Közben ajkaink egy percre sem eresztették egymást.
Mindketten belenyögtünk a csókba, ahogy testünk eggyé vált.
Először lassabban, majd egyre gyorsabban mozgott bennem, miközben ajkai a mellem becézgették.
Egyre gyorsabban hajszoltuk magunk a gyönyör felé, ami hatalmas robbanást követően mindketten elértünk.
Pihegve hullottunk egymás karjaiba, várva, hogy kissé megnyugodjunk.
Ezután megmosdattunk egymást, megszárítkoztunk és felöltöztünk.
-Bár csak örökre itt maradhatnánk - szólalt meg Edward.
-Nekem azért hiányoznának a többiek,főleg Nessa.
-Igazad van. Remélem hamarosan újra eljöhetünk - mondta szerelmem.
-Én is édesem - csókoltam meg.
Edward elpakolt, magunk mögött hagytunk a házikónk, és úton voltunk haza.
Sűrűn pillantottam, és csodáltam a gyűrűmet, amit Edward is észrevett.
-Nem gondoltam, hogy tetszeni fog, gondolkoztam rajta, hogy újat veszek - pillantott az ékszerre.
-Örülök, hogy nem tetted meg. Ez csodálatos, már csak azért is mert édesanyádé volt, és emiatt még többet jelent nekem - vallottam be.
Erre nem válaszolt, csak hozzám hajolt és egy édes csókkal ajándékozott meg.
Épp, hogy leparkoltunk a ház előtt és kiszálltunk Alice őrült módjára rontott ki az ajtón és vetette magát a nyakamba.
Még jó, hogy a kocsi a hátam mögött volt és megtartott minket különben a földre zuhantunk volna.
-Én figyelmeztettelek - mondta Edward ahogy mellénk ért.
-Jaj annyira örülök nektek - ölelte meg utánam Edwardot is.
-Mi ez a nagy boldogság kicsim? - lépett ki az ajtón Jazz nyomában a többiekkel.
-Mami, papi - szalad ki Nessa aki rögtön Edward karjaiba ugrott.
-Szia tündérem - puszilta meg őt Edward.
-Na mi folyik itt? - szólalt meg Emmett.
-Engem ne, hogy kihagyjatok a buliból - tette hozzá.
-Téged soha - feleltem neki, majd átvettem Edwardtól Nessát akitől én is megkaptam a puszim.
-Hiányoztatok - mondta.
-Te is nekünk tündérem - felelte Edward.
-Na elmondjátok mi van? - kérdezte Emmett.
-Még nem mondtál semmit? - fordult Edward Alicehez.
-Nem, azt akartam, hogy ti mondjátok el - felelte.
-De mit? Ne csináljátok már - kíváncsiskodott Emmett, de ahogy láttam a többiek is.
-Menjünk be és elmondjuk - mondtam és mind a nappaliba mentünk.
Nessa Alice és Jazz közé ült, és mikor mindenki helyet foglalt Edward mellém lépett.
-Megkértem Bella kezét. Hamarosan összeházasodunk - mondta Edward.
Közben én a családunk arcát figyeltem, és az előbbi kijelentés után mindannyiuk arcára hatalmas mosoly ült ki.
-Végre fiam, gratulálunk - jött oda hozzánk Carlisle.
-Köszi apa - feleltünk egyszerre.
-Annyira örülök nektek - ölelt meg minket Esme.
-Hát gratula tesó, végre neked is bekötik a fejed - lépett elénk Emmett.
Jazz és Rose is gratuláltak és megöleltek minket.
-Szóval a mamiék összeházasodnak? Mint a filmekben? - kérdezte Nessa.
-Igen kicsim mint a filmekben - helyeselt Alice.
-De jóó - szaladt oda hozzánk.
-Mint a filmekben, csak kevesebb vendéggel és kisebb felhajtással, igaz Alice?
-Oké legyen - egyezett bele lemondóan, de ugyanakkor hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Ezt meg ünnepelhetnénk egy közös evéssel - mondta Emmett.
-Addig Nessi és én játszunk odafent rendben? - kérdezte tőle Rose.
-Persze, de siessetek hozzám - mondta a kislány.
-Sietünk kicsim, addig Rose néni vigyáz rád.
-Köszönöm - fordultam Rosehoz.
-Ugyan, menjetek, én nem régen voltam, és jól elleszünk addig Nessával igaz?
-Igaz - értett egyet kislányunk.
Elköszöntünk tőlük és elindultunk egy közös vadászatra.
Régen voltunk így együtt, de ez egy jó ötlet volt Emmett részéről.
Mi Edwardal néhány szarvast terítettünk le, míg kicsit odább a többiek is találtak magunka néhányat.
Emmett pedig egy mackót fogott ki magának.
Mi végeztünk először, Edward rögtön mögém lépett és a karjaiba zárt.
Míg a többiek a vadászattal voltak elfoglalva mi egymás ajkaival.
-Ne már, egy kicsit sem bírjátok ki, hogy ne nyaljátok egymást? - szólt oda nekünk Emmett.
-Hagyd már őket - szólt rá Alice.
-Jól van na - durcázott Em.
-Mi az Rose ennyire hanyagol téged? - kérdezte tőle Edward mire kissé meglepődtem.
Még a végén eltanulja ezeket Emmettől.
De jó volt ilyen vidámnak és boldognak látni őt.
-Nem hanyagol- vágott vissza, mire mind nevetni kezdtünk.
-Na mi az? Ezentúl te leszel a család humoristája? - fordult Emmett Edwardhoz.
-Azt a posztot meghagyom neked - válaszolta neki szerelmem.
-Helyes.
-Ha kész vagytok mehetünk is - szólt mellőlünk Carlisle.
-Persze, menjünk - válaszoltunk egyszerre, és futni kezdtünk.
Mire hazaértünk Nessa épp Roseal játszott az udvaron.
Ahogy észrevett mineket hozzánk szaladt, míg Emmett Rosehoz.
-Játszol velem Emmett bácsi?
-Persze kicsilány, gyere - fogta kézen Nessát és hógolyózni kezdtek.
Mi addig bementünk.
Esme és Carlisle elvonultak a szobájukba, ahogy Jazz és Alice is.
Edward és is a szobánkba mentünk.
Egymás karjaiba bújva feküdtünk az ágyban.
Nemsokkal később Nessa jött be, immár átöltözve.
-Idejöhetek? - kérdezte.
-Gyere tündérem.
Edward hozott egy meleg takarót, amivel bebugyoláltuk Nessát, majd édesen közénk fészkelte magát, és nemsokkal később elaludt.
-Emmett jól kifáraszthatta - szólaltam meg halkan.
Mindketten csendben gyönyörködtünk a köztünk alvó kis tündérkében.
-Alice üzeni, hogy menjünk le - szólalt meg Edward.
Óvatosan kimásztunk Nessa mellől ne, hogy felébredjen és lementünk a nappaliba ahol már mindenki lent volt.
Helyet foglaltam Edward mellett majd vártunk miért is kellett lejönnünk.
-Alicenek látomása volt - szólalt meg Carlisle.
-Te nem láttad? - fordultam Edward felé.
-Igazság szerintem nem nagyon figyeltem Alicere.
-Mit láttál Alice? - kérdeztük tőle szinte egyszerre.
-Hát.....

Tudom, rövid lett, és gonosz voltam a végével,de a kövivel igyekszek, és tessék komizni! 15!!!

Béta kerestetik.!!

2010-09-04T12:41:00.002+02:00

Már nem aktuális, meg van a béta! )

31.fejezet

2010-09-01T10:50:00.002+02:00

Sziasztok! Sokatoknak már ma suli, de hogy örüljetek ma kaptok egy új fejlit. Ebben kiderül mi is volt Alice látomása ami egyben Edward ajándéka is Bellának. És az is kiderül jól tippeltetek e, ha elolvassátok megtudjátok. Remélem tetszik majd a fejli, igyekeztem vele, majd ti megmondjátok milyen lett. Köszi mindenkinek aki komizott az előzőhöz, és persze ide is várom őket. Jó olvasást, pussz.

31.fejezet

/Bella szemszög/

Karácsony reggelén Nessával a karomban mentem le a lépcsőn, mikor Emmett berobbant az ajtón egy hatalmas hógolyóval a kezében.
- Na ki jön velem játszani?
- Ne merészeld azt itt bent eldobni - szólt oda neki Esme a konyhából.
- Nyugi anya - válaszolt Emmett.
- Na jössz kicsilány? - fordult Emmett Nessa felé, ahogy leértünk.
- Szabad mami?
- Persze kicsim, de előtte reggelizz meg és utána mehetsz.
- Oké - válaszolta Nessa, aki gyorsan kiugrott a karomból és egyenest a konyhába rohant.
Nem sokkal később már jött is vissza.
- Gyors voltál tündérem - szólt neki Edward.
- Igen, alig várom, hogy játszhassak Emmett bácsival - felelte Nessa.
- Azt elhiszem, de előtte tessék felöltözni, mert nagyon hideg van.
- Jó apu - szólt neki Nessa, adott egy puszit az apukájának és Alice felvitte felöltözni a kislányunk.
Pillanatokkal később Alice már jött is le Nessával a lépcsőn, akit jó melegen felöltöztetett.
- Na mehetünk játszani Emmett bácsihoz? - kérdezte Jazz Vanessától.
- Igen - mondta ő hatalmas mosollyal az arcán.
Jazz átvette a kislányt Alicetől majd kifelé indultak az udvarra.
- Olyan jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Alice.
- Bizony - jött oda hozzám Edward és hátulról átkarolt.
- Szeretlek - súgta a fülembe és a nyakamba csókolt.
- Én is téged - válaszoltam.
Szembe fordultam vele, karjaim a nyaka köré fontam és egy szerelmes csókot leheltem ajkaira.
- Gyere, nézzük meg Nessáékat - javasolta szerelmem, miután ajkaink elváltak egymástól.
Nem csak mi, Esmeék is csatlakoztak hozzánk, hogy megnézzük odakint a fiúkat és Nessát.
Ahhoz képest, hogy csak nem olyan régen kezdett el esni, már jó nagy volt a hó.
Mondhatni, hogy a gyerekek nagy örömére.
Ugyanis elnézve a Nessával játszó Jaspert és Emmettet, rájuk is nyugodtan lehet mondani, hogy gyerekek.
Nessával épp egy hatalmas Emmett méretű hóembert építettek.
- Emmett rátok még vár a karácsonyfa - szólalt meg Alice.
Jazz és Em dolga volt beszerezni a fenyőfát.
- Oké, rögtön kész vagyunk és hozzuk - felelte Jazz.
- Esme és te Bella addig főzhetnétek Nessának, Rosezal pedig kidíszítjük a házat - adta ki a feladatokat a mi kis energiabombánk.
- És én? - kérdezte Edward, hogy vajon a kishúga neki milyen feladatot szánt.
- Mivel Jasperék elmennek a fáért addig te és Carlisle játszhattok Nessával.
- Ez jól hangzik - válaszolta Carlisle.
- Kész is - hallottuk meg Emmett hangját, aki már Nessával a nyakában állt a kész hóember előtt.
- Ugye milyen szép mami?
- Nagyon szép lett kicsim.
- Nessa drágám, Emmett bácsiék elmennek egy kicsit addig apuval és a nagypapival játszol jó? - kérdezte tőle Alice.
- Az jóó - felelte vidáman.
Emmett letette Nessát, Jazzel adtak egy-egy puszit neki, majd karácsonyfát keresni indultak el az erdő felé.
- Gyere kicsim, addig készítsünk valamit Nessának - hívott Esme.
Alice és Rose addigra már el is tűntek a házban.
- Szerelmem, ne sokat legyetek kint, nehogy a kicsi megfázzon - szóltam Edwardnak.
- Ne aggódj szívem, nem maradunk sokáig, majd később is kijövünk - válaszolta, majd magukra hagytam a fiúkat a kislányunkkal és követtem Esmet be a házba.
Rose és Alice mire beértünk hatalmas dobozokat hoztak be a garázsból, telis tele rengeteg karácsonyi dísszel.
- Alice minek ez a rengeteg minden?
- Attól, hogy mi nem vagyunk "emberek" ilyenkor mi is hasonlóképp ünneplünk - válaszolta.
- És mivel már Nessa is itt van, és te is itt vagy velünk, ez lesz a legszebb és legboldogabb karácsonyunk - tette hozzá mosolyogva.
Ebben igaza van.
Ez lesz az első közös karácsonyunk Nessával, Edwarddal és a családunkkal.
Nessát is annyira jó ilyen boldognak látni.
Nem gondoltam volna, amikor idejöttem, hogy itt fogom megtalálni a családom és a boldogságot.
Többet nem is kívánhatnék magamnak.
Aliceék neki álltak szépen kidíszíteni a házat, míg én Esme segítségével nekiláttunk főzni és sütni Nessának.
Ha mi nem is, neki szüksége van ételre.
És mivel imádja az édességeket is, egy kis sütit is készítettünk neki.
Mindenki szorgoskodott, így elég gyorsan telt az idő.
Közben már Edward és Carlisle fent Nessa szobájában játszottak vele, a kislány nagy bánatára, aki egész nap szívesen lett volna az udvaron.
De mivel elég hideg van legalábbis neki, megbeszéltük, hogy kicsit később majd még kimennek.
Időközben Emmett és Jazz is visszaértek a hatalmas fával, ami épphogy csak elfért a nappaliban.
Rose és Alice már el is kezdték díszíteni, és miután Esme és én végeztünk a főzéssel csatlakoztunk hozzájuk.
Hála a gyorsaságunknak, pillanatokkal később egy csodaszépen feldíszített fa előtt álltunk.
- Ez gyönyörű - szólalt meg Nessa a lépcső tetejéről.
Míg ők odafent játszottak a Cullen család háza teljesen átalakult.
Mindenfelé karácsonyi díszek és égők díszítették a házat.
- És az ajándékok? - kérdezte Nessa Edward karjaiból, ahogy leértek.
- Mind elmegyünk átöltözni és utána kibontjuk őket - mondta Alice.
A nap gyorsan eltelt és még a gyorsaságunkkal együtt is már sötétedett, mire mindennel végeztünk.
Rose elvállalta, hogy felöltözteti Nessát, míg mi is elkészülünk Edwarddal, így mindenki visszavonult a szobájába.
- Menj csak előre - szóltam Edwardnak, hogy beszélhessek Aliceszel.
- A kocsiba tettem Edward ajándékát - mondta.
- A kocsiba? De minek? Nem most adom oda neki? - záporoztak belőlem a kérdések.
- Nem. Majd Edward meglepetése után - jött a válasz.
- És ahhoz a meglepetéshez kocsival kell menni? - kérdezte értetlenkedve.
- Jaj Bella még egy kicsit bírd ki rendben?
- Oké - feleltem, majd mi is felmentünk.
Sajnálatomra mire felértem Edward már felöltözve állt előttem.
Alig vártam, hogy végre kettesben lehessek vele egy kicsit.
Elmentem én is lezuhanyozni, majd mivel a szobában maradt a ruhám, amit persze Alice készített nekem ki, egy szál törölközőben léptem vissza a hálóba, de Edward már nem volt bent.
A ruhát nézegettem, amit drága barátnőm nekem szánt, mikor két hideg kart éreztem a derekamra kulcsolódni.
- Gyorsan vedd fel édes, mert nem állók jót magamért - súgta Edward a fülembe, miután még mindig csak egy szál törölköző takarta el a testem.
Megfordultam és megcsókoltam.
Egyre szenvedélyesebben faltunk egymás ajkait, miközben már éreztem is, milyen hatással vagyok Edwardra.
- Jobb, ha lent megvárlak - mondta miután elszakította ajkait az enyémtől.
- Gonosz vagy - mondtam neki durcásan.
- Később bepótoljuk, csak te és én - felelte, csókot lehelt a nyakamra és már itt sem volt.
Ezzel az utolsó mondatával felkeltette az érdeklődésem, és azon tanakodtam vajon mi lehetett Alice látomása, ami egyben Edward ajándéka is.
Hamarosan úgy is megtudom - mondtam magamban, miközben magamra vettem a ruhám.
Épp, hogy felöltöztem Alice jött be, már teljes harci díszben, megcsinálta hajam és kisminkelt.
Bár nem értettem minek így kiöltözni, de eszem ágában sem volt vele ellenkezni.
Egy csodaszép hosszú sötétkék ruhát adott rám Alice.
Miután kész lett vele, csatlakoztunk a nappaliban gyülekező családunkhoz ahonnan már csak mi hiányoztunk.
- Gyönyörű vagy mami - szólalt meg Nessa mikor leértem a lépcsőn.
- Igazad van tündérem a mami gyönyörű - jött oda hozzám Edward és megcsókolt.
- Na kezdhetjük? - kérdezte türelmetlenül Alice.
- Igeeen - válaszolt mosolyogva Nessa, majd mind leültünk a nappaliban a szép díszített fa elé, ami alá Alice már odacsempészte az ajándékokat.
Amiből persze a mi kis tündérünk kapott a legtöbbet.
Rengeteg játékot és még annál is több ruhát.
A többiek is bontogatták az ajándékokat.
Carlisle mint orvos, ezekkel kapcsolatos orvosi szakkönyveket kapott tőlünk, Esmenek egy antik boltban választottunk egy csodaszép antik vázát, Alicetől persze mindenki egy halommal a legújabb márkás ruhákból kapott.
Mivel Jazznek nincs kocsija, Edwarddal egy csodaszép motorral leptük meg őt, amit, míg mi tovább nézegettük az ajándékokat, Edward megmutatott neki a garázsban.
- Ez nagyon klassz, köszönöm - ölelt meg mikor visszajöttek.
- Mit kaptál tesó? - kérdezte Emmett.
- Egy motort.
- Ne már, kipróbálhatom? - kérdezte rögtön Em.
- Csak szeretnéd tesó - vágta oda neki Jazz.
Rose szinte mindenkitől valamilyen ékszert kapott, amiknek nagyon örült.
A végére hagytuk Nessa másik ajándékát.
- Idejössz egy picit hozzánk kicsim? - kérdeztem tőle, aki már birtokba is vette a játékait.
Leült közém és Edward közé és érdeklődve várta, mi fog következni.
- Van itt neked még valami tündérem. Ezt a mamitól és tőlem kapod - mondta Edward.
- Csukd be a szemed egy picit - kérte Edward.
Nessa behunyta a szemét, míg Edward a nyakába varázsolta a medált, amit vettünk neki.
Ekkor már a többiek is minket figyeltek.
- Kinyithatod kicsim.
Nessa kinyitotta a szemét és a nyakában logó medált csodálta.
- Ez nagyon szép, köszönöm - bújt oda hozzánk.
- Szeretlek titeket - mondta nekünk és megpuszilt minket.
- Mi is téged tündérem - válaszolt helyettem is Edward.
- De ez még nem minden, nyisd csak ki - mondtam Nessának.
A kis Nessa még jobban meghatódott, mikor meglátta a kis medálban a hármunkról készült fényképet.
- Hogy mindig tudd, hogy mennyire szeretünk és mindig mindenhol veled leszünk - mondta Edward.
- Köszönöm apu - mászott Nessa Edward ölébe és megölelték egymást.
- Neked is mami - fordult felém.
- Szeretünk kicsim, nagyon - adtam egy puszit neki.
- Én is titeket - válaszolta.
- Annyira szépek vagytok - szólalt meg Esme.
- Na és húgi, Edynek nem is adsz ajándékot? - szólalt meg Emmett.
- De igen fog adni, de később miután már Edward is odaadta neki az ajándékát - válaszolt helyettem Alice.
- Rendben, akkor mi, ha vigyáztok Nessára megyünk is - mondta szerelmem.
- Hova mentek? - kérdezte rögtön a lányunk.
- Odaadom az ajándékot a maminak, de reggelre mire felébredsz itt is leszünk rendben?
- Jó, siessetek majd.
- Persze kincsem.
- Hová mentek? - kérdezte Rose.
- Majd holnap megtudjátok - válaszolta Edward.
- Mindent a kocsiba tettem - mondta Alice.
- Köszi - válaszolta neki Edward és megölelte a kedvenc kishúgunkat.
- Érezzétek jól magatokat - tette hozzá.
- Most már elárulod hová megyünk? - fordultam szerelmem felé.
- Bírd ki még egy kicsit szívem.
- Te sem tudod hová visz? - kérdezte Emmett.
- Fogalmam sincs - válaszoltam neki.
- Na most aztán kíváncsivá tettél tesó, hova viszed Bellácskát? - kérdezte egy kaján vigyorral a képén Emmett.
- Mi megyünk - válaszolta Edward.
Elköszöntünk Nessától, aki most inkább az ajándékaival foglalkozott tovább, a többiektől is és a garázs felé vettük az irányt.
Kocsiba szálltunk, majd egymás kezét fogva indultunk el, bár még fogalmam sincs hova is.
Egy idő után ismerőssé vált a környék, mire már kezdtem sejteni drága szerelmem hová is akar vinni.
Körülbelül fél óra autózás után meg is érkeztünk.
Kiszálltunk mindketten majd még mindig alig tudtam elhinni, hogy itt vagyunk.
- Ez a meglepetés?
- Csak egy része - válaszolta szerelmem.
A karjaiba zárt és megcsókolt.
Ugyanannál a csodás kis házikónál vagyunk, ahol életem első és legszebb hétvégéjét töltöttem Edwarddal.
- Menj csak be én beviszem a dolgokat a kocsiból - mondtam Edwardnak, mert nem akartam, hogy meglássa az ajándékom.
Kivettem mindent, bent a házban egy kicsit elrejtettem.
Mire visszamentem szerelmemhez a nappaliba, addigra ő begyújtotta a kandallót, a földön mindenütt párnák és mindenfelé gyertyák tették hangulatosabbá a szobát.
Ezt több időbe telt összehozni mint amennyi ideje jöttünk - gondoltam magamban.
- Akkor készítettem elő mikor Aliceszel vásárolni voltatok - mondta a választ a kimondatlan kérdésemre.
- Ez gyönyörű - mondtam.
Még mindig úgymond az ünneplő ruhánkban leültünk a párnák halmára a kandalló elé.
- Szóval megtudom végre mi a meglepetés?
- De türelmetlen vagy - mosolygott rajtam Edward.
Edward felhúzott a földről mindketten felálltunk, majd megkért, hogy csukjam be a szemem.
- Kinyithatod - mondta pár pillanattal később.
Kinyitva a szemem még a lélegzetem is elakadt.
- Isabella Swan leszel a feleségem? - tette fel a kérdést az előttem térdre ereszkedő Edward egy csodaszép gyűrűvel a kezében.
Alig akartam elhinni, ez életem legboldogabb pillanata.
- Igen - válaszoltam végig Edward szemébe nézve, amiben ugyanaz a mérhetetlen szerelem látszott, amit én is éreztem.
Edward az ujjamra húzta a csodaszép gyűrűt, amit nem győztem csodálni.
- Az édesanyámé volt - mondta miközben a gyűrűm néztem.
- Ez gyönyörű - böktem ki nagy nehezen.
- Szeretlek - mondtam, majd szerelmem karjaiba bújtam.
- Én is téged - válaszolta.
- Én vagyok a legboldogabb férfi a földön, hogy a feleségem leszel - mondta.
- Én pedig a legboldogabb nő, hogy a férjem leszel - viszonoztam vallomását, majd egy csókkal pecsételtük meg szerelmünk.
Ez a csók más volt, mint az előbbiek.
Lassú, szerelemmel teli gyöngéd csók.
És most már Edward Cullen leendő feleségeként voltam imádottam karjaiban.
Ennél szebb ajándékot el se tudtam volna képzelni.
Bár talán már csak az a pillanat lehet szebb, mikor isten és mindenki előtt is összekötjük életünket.

Remélem tetszik nektek, és tudjátok min. 15 komi! (Ha több annak én csak örülök)

30.fejezet

2010-08-28T14:38:00.000+02:00

Sziasztok! Bocs a késésért, de most értem haza. Itt is a következő fejezet, és köszönöm a komikat az előzőhöz, amiket persze ide is várok. Tudjátok min. 15. Ja és ebben is lesz egy kis +18!!! Jó olvasást. Pussz.

30.fejezet

/Bella/

Mikor Edwardal hazaértünk, Nessa meg aludt, csak Emmett és Rose voltak a nappaliban.
-Na milyen volt az éjszaka meséljetek - mondta rögtön Emmett ahogy beléptünk az ajtón.
-Csak szeretnéd - mondtam neki.
-De még mennyire, hogy szeretném. Fogadjunk, hogy pancsikálni voltatok igaz? Bár ha jól sejtem akkor nem csak fürdés volt mi?
-Emmett fejezd be a képzelgést - dörrent rá Edward a ház humoristájára.
-Miért hagyjátok ki a kisebbet mindenből? - kérdezte durcásan.
-Nessa?
-Rögtön felébred és keresni fog téged - válaszolta a kérdésemre Alice, aki Jazzel jött le a lépcsőn.
-Felmegyek hozzá - mondtam Edwardnak, egy csókot váltottunk és az emeletre mentem.
Épp, hogy beléptem a lányunk szobájába Nessa ébredezni kezdett.
-Szia kincsem - ültem mellé az ágyára.
-Szia mami - köszönt, majd az ölembe mászott és egy puszit kaptam tőle.
-Apu?
-A nappaliban kicsim, felöltözünk és lemegyünk hozzá rendben?
-Igen - válaszolta.
A gardróbjába mentünk ahol ő már tudta is mit szeretne felvenni.
Nem hiába, hisz két vásárlás és ruha mániás nénikéje van.
Felöltöztettem, megfésültem a szép haját, majd a karomba vettem és a lépcső felé indultunk.
Leérve Edward rögtön előttünk termett, Nessa pedig felé nyújtózott.
Edward átvette őt tőlem.
-Szia apu.
-Szia tündérem, hogy aludtál?
-Jól - felelte neki a csöpp kis tündér egy puszi kíséretében.
-Reggeli?
-Igen, nagyon éhes vagyok - válaszolta Nessa.
-Gyere kicsim, a nagyi már készíti neked a reggelit - mondta Rose és Nessával a konyhába mentek.
-Végre már csak ma van suli, már annyira unom - panaszkodott Emmett.
-Bizony, és holnapután végre karácsony, már alig várom - mondta lelkesen Alice.
-Azt érzem kicsim - mondta Jazz miközben megölelte Alicet.
Míg Vanessa reggelizett mi is lezuhanyoztunk és átöltöztünk, majd indulásra készen voltunk, hogy a suliba menjünk.
-Már mentek is mami? - kérdezte Nessa mikor már Carlisleal jött vissza a konyhából.
-Igen kicsim,de sietünk haza - válaszoltam neki.
-Jó, addig a nagypapi azt mondta játszik velem.
-Igen? - kérdeztem vissza.
-Ma nem kell bemennem a kórházba így addig míg nem jöttök én szórakoztatom a kis unokám - mondta Carlisle egy büszke mosollyal az arcán.
-Ez jól hangzik, mulassatok jól - mondta Alice, majd miután elköszöntünk Nessától útban voltunk az iskolába.
-Bella nem felejtetted el a programunk suli után ugye? - kérdezte drága barátnőm.
-Nem, persze és köszi, hogy segítesz.
-Nincs mit, tudod, hogy bármikor - felelte mosolyogva.
A suliban ma is mindent ugyanolyan volt mint máskor.
Leszámítva, hogy Edward végül csak elintézte, hogy közösek legyenek az óráink,így minden órámon élvezhettem a társaságát.
Még mindig irigykedve nézett rám minden lány, amiért ez a "félisten" ahogy mindenki hívja csak az enyém.
Ebédnél ma már a családommal ültem, Edward legnagyobb örömére.
Persze csak a látszat kedvéért vettünk magunkhoz némi ételt, de nem nyúltunk hozzá.
Egész végig a világ legjobb helyén lehettem, szerelmem ölelő karjaiban.
A suli vége után mivel Alice direkt külön kocsival jött, elköszöntem a többiektől és Edwardtól is, majd Alice-el egyenest a pláza felé igyekeztünk.
-Láttad mit veszek Edwardnak? Egyszerűen fogalmam sincs, hisz mindene megvan - mondtam.
-Hát igazság szerint lenne egy ötletem - villantott fel Alice egy 1000 wattos mosolyt.
-Na mesélj.
-Azt tudod, hogy Edward zongorázik - mondta.
-Igen, de mi köze ennek az egészhez? Zongoránk már van - mondtam.
-Megvárod még végigmondom? - kérdezte.
-Bocs, mond.
-Szóval, azt tudod hogy Edward játszik zongorán, de azt még nem, hogy gitáron is - mondta.
-Micsoda? Ezt még sosem mondta.
-Igen, ezt még nagyon a többiek sem tudják. Egyszer még nagyon régen egy hangszerboltban láttam őt kipróbálni egyet, de aztán annyiban is maradt a dolog, bár nem értem miért nincs még neki hisz gitáron is csodásan játszik.
-És ha vennél neki egyet, játszhatnak neked rajta amikor.......
-Amikor???
-Hupsz, majdnem elszóltam magam - kapott a szája elé.
-Ne már Alice mond el létszi....
-Nem lehet, bocsi.
-Köze van a múltkori látomásodhoz?
-Talán???
-Nem mondod el igaz?
-Ne haragudj nem lehet, Edward kitekerné a nyakam, de hamarosan megtudod miről van szó - mondta.
Miután megérkeztünk nem is firtattam tovább a dolgot, mert tudtam, hogy úgyse szedem ki Aliceből.
Kivételesen megbeszéltük Alice-el, hogy egy ruha üzletbe sem nézünk, be mert sietni akarok haza a lányomhoz.
Rögtön egy hangszerboltba vettük az irányt.
Alice-el és az eladóval, mivel én nem értek a hangszerekhez kiválasztottunk egy szép gitárt amit meg is vettem szerelmemnek.
Bárcsak minden vásárlás ilyen gyorsan menne - gondoltam magamban.
Miután beszereztük szerelmem ajándékát útban hazafelé volt kérésem barátnőm felé.
-Eltudod titkolni Edward elől? Nem akarom, hogy lássa mit kap tőlem.
-Persze, ne aggódj - kacsintott rám Alice.
Végre hazaértünk.
Rögtön ahogy beléptünk megláttam Nessát a nappaliban Emmettel, akit rögtön faképnél hagyott amint meglátott és hozzám rohant.
-De jó, hogy itt vagy mami, hiányoztál.
-Te is angyalom.
-Hol voltatok? - kérdezte Nessa miközben azt néztem, hogy Edward nincs a nappaliban.
-Apunak vettünk ajándékot, de ne áruld el neki rendben?
-Jó - felelte.
-És apu merre van?
-Felment lezuhanyozni - válaszolta Rose.
-Visszamész Emmett bácsihoz, rögtön jövök kicsim.
Nessa Ememtthez ment és Jazzal együtt játszottak a lányommal.
Persze Em most sem bírta ki, hogy meg ne szólaljon.
-Mész segíteni Edynek fürödni?
-Inkább a lányomra figyelj - morogtam rá, mikor tudja, nagyon jól, hogy nem szeretem az ilyesfajta megjegyzéseit, főleg Nessa előtt.
Felmentem az emeletre egyenest a szobánkba.
Nem bírtam ki és utána ment a fürdőbe.
Belépve megpillantottam szerelmem tökéletes testét amint a zuhanyzóban állt háttal nekem.
Így elnézve őt, képtelen voltam bírni magammal.
Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháimtól, majd beléptem mögé és hátulról átkaroltam.
Azzal az imádott csibészes mosollyal az arcán fordult felém és zárt a karjaiba.
-Végre itt vagy, annyira hiányoztál - suttogtam a fülembe, miközben hideg ajkai a nyakam hintették be csókjaival.
-Te is nekem - válaszoltam.
Szenvedélyesen kezdtük csókolni egymást, miközben puha kezei a derekam simogatták, majd célt találva a lábam közt, ujjait belém csúsztatta.
Kéjes sikoly hagyta el a szám amint megéreztem magamban.
Egyre jobban gyötört ujjaival, miközben szüntelenül egymás ajkait faltuk.
Ujjai által okozott gyönyörök hamar utolértek.
Én sem késlekedtem, kezembe vettem meredező vágyát és simogatni kezdtem.
Kezeim helyét később ajkam és nyelvem vette át, és azzal kényeztettem őt.
Szerelmem eközben szüntelenül férfias morgásaival adta tudtomra, hogy élvezi amit csinálok.
Ahogy megérezte nedveit a számban, éreztem testét megremegni.
Edward magához rántott, fenekemnél fogva emelt fel, majd merev szervét végre magamban érezhettem.
Lábaim a dereka köré kulcsoltam, majd egyszerre nyögtünk fel ahogy testünk egyé vált.
Fenekemnél fogva ösztönzött egyre hevesebb mozgásra miközben tovább faltuk egymás ajkait, annak reményében hogy megpróbáljuk elnyomni élvezetünk hangjait.
Ami nem nagyon sikerült, mikor utolért minket a gyönyör hangos sikoly hagyta el mindkettőnk száját.
-Szeretlek - mondta Edward, majd kicsúszott belőlem és talpra állított.
-Én is téged - viszonoztam a vallomását.
Miután ajkaink nagy nehezen elváltak egymástól, megmosdattuk egymást majd ideje volt kimászni a zuhany alól.
Megszárítkoztunk, felöltöztünk, majd elég kielégülten indultunk vissza a nappaliba.
Tudtam, hogy a többiek is nagyjából hallottak mindent ezért kissé zavarban is voltam, bár Edward megnyugtatott hogy semmi okom erre.
Az este további részében többnyire Emmett megjegyzéseit hallgattuk, persze csak ha Nessa nem volt a közelben.
A másnap gyorsan eltelt, és végre eljött a karácsony napja is, aminek a reggelén Nessa legnagyobb örömére hatalmas pelyhekben hullott a hó, mi pedig mind az esti ajándékozásra készültünk.
És végre alig vártam, hogy megtudjam mi volt Alice múltkori látomása amit Edwardal annyira titkoltak előlem.

Új blog!

2010-08-24T23:24:00.001+02:00

Úgy tűnik ma nem bírtam magammal, és kipattant a fejemből egy új sztori, ami nemtudom milyen lett, majd ti eldöntitek. Nézzetek be az új RobSten-es sztorival foglalkozó blogomra. :)

http://robsten-sweetsensations.blogspot.com/

29.fejezet

2010-08-24T11:10:00.001+02:00

Sziasztok! Nos csak azért mert olyan jó szívem van, kicsit hamarabb kapjátok a fejlit, és a komi szám se volt meg :(. Remélem tetszeni fog, lesz benne egy kis +18!!!!!! Aztán tessék komizni, tudom, hogy kis gonosz vagyok, de ilyenkor több százan vagytok ha új fejli van, amiért hatalmas cuppanós nektek :), így nem hiszem hogy gondot jelentene az a 15 komi!! Bizony 15!!!!! Ennyit kérek szépen a kövi fejlihez, ha ez megvan pénteken kapjátok. Tudom gonoszka vagyok de ez van. Ha csak néhány szót is, nekem az is sokat jelent. Pussz nektek! (L)

29.fejezet

/Bella szemszög/

Mintha minden ellenünk lenne, most az idő is, ami vészesen lassan akart eltelni.
Mivel sajnos csak egy-két órám volt közös Edwarddal, alig vártam, hogy a többinek vége legyen, hogy ismét vele lehessek.
De ő azzal nyugtatott, hogy elintézi, hogy minden óránk közös legyen.
Nagyjából el tudom képzelni, hogy ezt ő, hogy képzelte.
Elég, ha csak ránéz valakire és elkápráztatja.
Edward legnagyobb és persze az én bánatomra is az ebédszünetet az ember barátaimmal töltöttem, mondván ők, hogy mostanság nagyon elhanyagoltam őket.
Így velük ültem ebédnél, de persze nem volt olyan pillanat, hogy ne pillantottam volna az én Edwardomra.
Jenny és Pete, mint mindig szinte egész idő alatt egymást falták, megjegyzem én is szívesebben tettem volna ezt Edwarddal.
Gabriella, Jesse és Nick pedig velem beszélgettek.
Persze a téma rögtön Cullenék lettek, főleg Edward, és az, hogy együtt vagyunk.
Nick is róla faggatott, és meg is jegyezte, hogy mivel Edward barátnője vagyok, így gondolja, hogy nem lesz semmi abból, hogy vele menjek az év végi bálra.
Hát ezzel kapcsolatban igaza volt.
Nem tudom Aliceék akarnak-e egyáltalán menni, de mivel már jó ideje ruhát is vettünk, és gondolván Alicere, sejtem, hogy ezt mi sem fogjuk kihagyni.
És a fiúk nagy bánatára a másik téma az új diák volt.
Sokat még nem tudtak róla, csak annyit, hogy ha minden igaz egy gazdag és piszkosul jóképű srác jön a suliba valamikor karácsony után.
Jenny és Gabriella mesélték, hogy látták őt mikor beiratkozott, de nem tudták megmondani miért, kissé furának találták őt, ahogy mondták, kinézetre hasonlít Cullenékhoz, na és persze hozzám.
Erre egy pillanatra ledöbbentem.
Lehetséges, hogy egy vámpír az új diáksrác?
És, ha igen akkor mit akarhat itt?
Miközben a többiek beszélgettek, ezen töprengtem, és alig vártam, hogy vége legyen a sulinak és beszélhessek Edwardékkal.
Az utolsó órám után szinte rohantam, persze csak emberi tempóban Edward kocsijához, ahol ő már várt rám.
Rögtön a nyakába vetettem magam és megcsókoltam.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, mikor torokköszörülésre lettünk figyelmesek.
Persze Emmett.
Ki más lehetne?
- Na mi az fiatalok? Még néhány órát sem bírtok egymás nélkül? - kérdezte Emmett.
- Te kibírnád Rose nélkül? - kérdezett vissza Edward.
- Ki én - mondta határozottan.
- Ebben én nem lennék olyan biztos - szólalt meg Rose, mire mind nevetni kezdtünk, és időközben csatlakozott hozzánk Jazz és Alice.
Rögtön meg is kérdeztem, mit tudnak az új diákról, de Alice nem látott semmit, amit kissé mind furcsálltunk.
Eldöntöttünk, hogy úgysem tudunk mást tenni, mint kivárni, hogy megismerhessük a titokzatos új diákot.
Mind kocsiba szálltunk és el is indultunk haza, ugyanis már alig vártam, vártuk, hogy láthassuk Nessát.
Pillanatok alatt otthon is voltunk, Esme pedig már Nessával a karjában várt bennünket a ház előtt.
Épp, hogy megállt a kocsi már ugrottam is ki és karjaimba kaptam az én kis hercegnőm.
- Végre mami, már hiányoztatok - mondta Nessa.
- Te is nekünk tündérem - szólalt meg mellőlem Edward.
- Szia apu - köszönt Nessa az apukájának aki átvette tőlem.
Nessa sorra megölelte és megpuszilta a többieket és most Jazz volt az, aki a nyakába vette őt és indultunk be a házba.
- Szóval engem már nem is szeretsz? - szólalt meg Em durcás arccal, mikor látta Nessát, hogy Jazz nyakába mászott.
-Ki mit érdemel tesó - szólt oda Jazz Emmettnek.
A nappaliban leültünk mind, mikor Jazz letette Nessát, aki rögtön a lökött Emmett bácsikájához ment.
- Dehogynem szeretlek Emmett bácsi - állt elé a kislányunk tündérien.
- Elhiszem, de csak, ha kapok egy puszit.
Erre Nessának sem kellett több, Em ölébe fészkelte magát és egy hatalmas puszit adott neki.
- Na, így jó - szólalt meg Em vigyorogva.
Nessa már ebédelt, így Jazzel és Emmel felmentek játszani, míg Carlisle meg nem érkezik, hogy elinduljunk vásárolni.
Addig mi a lányokkal és én Edward karjaiban, beszélgettünk.
Nem sokkal később Carlisle is hazaért.
Alicet persze innentől már le sem lehetett lőni, rögtön ment Nessáért, hogy felöltöztesse, és már indulunk is a garázs felé.
Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy előttünk az örökké valóság, hova kell nekünk ennyire sietni?
De Alice már csak Alice.
Na és persze ilyenkor Rosezal sem lehet bírni, ha vásárlásról van szó.
Sőt a legnagyobb bánatomra, egy két közös vásárlás után már Nessa is ugyanolyan lelkes, mint a nénikéi.
Carlisle, Esme, Rose és Em mentek Carlisle Mercijével, míg Jazz, Alice, Nessa, Edward és én a Volvoval.
Én Edward mellett ültem elöl, míg Nessa hátul kényelmesen befészkelte magát Jasper és Alice közé.
Megérkezvén a plázába Alice rögtön adta az utasításukat.
Mivel ez egy amolyan karácsonyi bevásárlás, többnyire mindenki a párjával ment, és egymásnak vettünk ajándékokat.
Esme Carlisleal, Jasper Aliceel, Emmett Roseal, mi pedig hármasban.
Mindenkinek igyekeztünk ajándékot választani.
És mivel Nessát mindenki kényeztette, most is az én karomban utazott, míg Edward a csomagokat cipelte.
Volt egy olyan érzésem, hogy mi végeztünk a leggyorsabban a vásárlással.
Könnyű is volt, hiszen a drága szerelmem gondolatolvasó.
Na, igen Alicenek volt a legnehezebb választani, hiszen ő úgyis látja mit fog kapni.
Mindenkinek vettünk valamit, kivéve Nessának.
És persze én se tudtam még semmit venni Edwardnak.
Eldöntöttem, hogy mivel még van néhány nap karácsonyig, egyik délután Aliceszel eljövök és veszek neki valamit.
Carlislera és Esmere egy antik bútorboltban akadtunk rá és megkértük őket, hogy vigyázzanak egy kicsit Nessára míg veszünk neki ajándékot.
Persze kap sok-sok játékot, de mi valami mást szerettünk volna neki.
Mint kiderült Edwarddal ugyanarra gondoltunk és egy ékszerbolt felé vettük az irányt.
Belépve az eladónő egyből felismerte Edwardot és úgy éreztem, mintha engem is ismerne.
De amint rámutatott a nyakláncomra, amit még Edwardtól kaptam, rájöttem, hogy itt vásárolta.
Elmondtuk az eladónőnek, mit szeretnénk és mutatott is néhány csodás darabot.
Egy gyönyörű aranyláncot választottunk Nessának egy csodás szív alakú medállal, amibe fényképet lehet tenni.
Megbeszéltük Edwarddal, hogy egy képet teszünk bele hármunkról.
Szépen becsomagoltattuk és kifizettünk, majd elköszönve elindultunk megkeresni a családtagjainkat.
A szüleinkre és Nessára és cukrászda előtt leltünk rá, ahol Nessa épp egy sütit majszolt.
Nessa megette a sütijét és mivel Esmeék is megvettek mindent, megkerestük a többieket.
Emmettre és Jazzre egy butik előtti padon találtunk rá, egy csomó ruhásszatyor kíséretében.
Rose és Alice persze ruhákat próbáltak.
- Nem mész be hozzájuk? - kérdezte tőlem Emmett.
- Eszemben sincs, akkor az életben nem jövünk ki onnan - válaszoltam.
- Szerintem ez nélküled is eltart addig - mondta Jazz.
- De van egy ötletem, Nessa bogaram gyere ide Emmett bácsihoz - szólt Em Nessának aki rögtön ment a bácsikájához.
Érdeklődve figyeltük, vajon mire készül Emmett.
Edward rögtön nevetésben tört ki.
Persze Emmett és az ő gondolatai.
Súgott valamit Nessanak, amit persze mi is hallottunk, és nevetni kezdtünk.
Nessa bement a butikba, hogy végrehajtsa Emmett kérését.
Emmett rávette, hogy mondja Roseéknek hogy mennyire fáradt és álmos, hogy induljunk végre, mondván, hogy a kislánynak úgysem mondanak nemet.
Ebben igaza volt.
Nem sokkal később a lányok ki is jöttek a butikból.
Alicenél a rengeteg ruhás tasak, Rose pedig Nessát fogta a karjában aki "láthatólag" nagyon fáradt volt.
Ahogy kiértek a fiúk, felemelkedtek a padról, fogták a csomagokat és a parkoló felé indultunk, de előtte még Nessa és Emmett egymásra kacsintottak.
Hihetetlen ez az Emmett, mikre nem veszi rá a lányom.
Még a végén elrontja őt - gondoltam magamban.
Csak Roseék meg ne tudják, különben Emmettnek annyi.
Telepakoltuk az autókat a csomagokkal és nem sokkal később már a Cullen garázsban voltunk.
A fiúk kapták a megtisztelést, hogy mindent behordjanak.
A vásárlással jól elment az idő, így míg Nessát Edwarddal megfürdettük, addig Esme vacsorát készített neki.
Vacsi után még egy kicsit velünk maradt a nappaliban.
Közben Alice mesélt, hogy milyenre tervezi a karácsonyt.
Attól, hogy mi vámpírok vagyunk, nekünk is lesz karácsonyfánk meg minden ilyesmi.
Nessa ennek nagyon örült és már alig várta.
Hisz ő az eddigi karácsonyait az árvaházban töltötte.
Ez lesz az első karácsonya a családjával, és mi azt akarjuk, hogy tökéletes legyen.
Ebben mind egyetértettünk.
Mint minden este, most is Edwarddal közösen fektettünk le Nessát, aki, mint mindig, gyorsan álomba merült.
Jazz és Alice a szobájukba vonultak, csak Esmeék és Roseék voltak lent.
Edward és én úgy döntöttünk, elmegyünk vadászni.
Épp, hogy kijöttünk lányunktól, Alice lépett ki a szobája ajtaján és Edward kezébe nyomott egy táskát, amit Edward megköszönt neki, de fogalmam se volt, mi van benne.
- Ja és Bella holnap elmegyünk ketten vásárolni - tette hozzá.
Persze, látta, hogy mit akarok kérni tőle.
- Kösz Alice - mondtam neki, majd visszament a szobájukba.
- Jó vadászatot - szólalt meg Em, mielőtt elindultunk.
Épp, hogy kiléptünk az ajtón Edwardhoz fordultam.
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Hamarosan megtudod - jött a válasza.
- Köze van Alice múltkori látomásához? - kérdeztem ismét.
- Nincs, az valami másról szólt - mondta, de többet nem tudtam kiszedni belőle.
- És te mit akarsz holnap Aliceszel? - kérdezte tőlem.
- Semmit.
- Na, mondd el! - kérte.
- Ha te elmondod, mit látott Alice.
- Majd megtudod - mondta.
- Oké, akkor én is csak ennyit mondhatok neked. Majd megtudod. - válaszoltam neki.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy a karjaiba kap és futni kezd velem.
Meg se kérdeztem, miért vett fel, a múltkor mondta, hogy szeret a karjaiban tartani.
Ami azt illeti én is imádok a karjaiban lenni és hozzábújni.
Nem sokkal később, ahogy megálltunk és letett a földre, a kis patakunknál találtam magam.
Elég sötét volt már, de mivel a látásunk sötétben is kitűnő, ez nem zavart.
- Csukd be a szemed - kérte Edward, mire így tettem.
Néhány pillanatig tartott akármit is csinálhatott, majd hűvös karjait hátulról a derekam köré fonta.
- Kinyithatod.
Kinyitottam a szemem és alig akartam elhinni, amit láttam.
A kis patakunk partján álltam, ami mivel sötét volt mindenütt, gyertyák fénye tette romantikussá a helyet.
- Ez gyönyörű - böktem ki nagy nehezen a meghatottságtól.
- Gondoltam mi is fürödhetnénk egyet - súgta a fülembe, mire hideg lehelete a nyakam csiklandozta.
- Jól hangzik - fordultam felé, karjaim a nyaka köré fontam és megcsókoltam.
Nyelvünk érzéki táncot lejtett, miközben bozontos hajába túrva próbáltam még közelebb húzni őt magamhoz.
Csókunk meg nem szakítva szabadítottuk meg egymást a ruháinktól és mentünk a vízbe.
Hideg testünkhöz képest, tényleg kellemesen meleg volt a víz.
A vízben is, Edward a karjaiba vont és vérforraló csókban egyesültünk.
Míg karjaim a nyaka köré, lábam a dereka köré kulcsoltam.
Meztelenek lévén rögtön megéreztem lábaim közt lüktető férfiasságát.
Ajkát elszakította az enyémtől és a nyakam hintette be gyengéd csókjaival, miközben kezeivel melleim kényeztette.
Én sem tétlenkedtem.
Testünk közé nyúlva kezembe vettem merev szervét és simogatni kezdtem, mire szerelmem torkából egyre hangosabb morgásokat hallottam.
Elengedve melleim kezét a víz alatt a lábam közé csúsztatva megéreztem ujjait amint belém siklanak és nőiességem kényeztetik.
Mindketten egyszerre értük el a megsemmisítő orgazmust, majd Edward ujjait kihúzta belőlem, hogy ujjai helyét valami más vegye át.
Nem kellett soká várnom, megéreztem magamba csusszanó férfiasságát és mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzéstől.
Miközben egyre gyorsabban mozogtunk, szerelmem jéghideg nyelvével melleim kényeztette, amitől egyre hangosabb sóhajok szakadtak fel belőlem.
Közben néha egy-egy szenvedélyes csókot váltottunk.
Én előbb érkeztem meg a gyönyör kapujába, de pár lökéssel később szerelmem is követett.
Tovább ölelve egymást próbáltunk lehiggadni kissé, bár szerelmem vágya hamar újraéledt, de az éjszaka további részében hol a vízben, hol a parton szerettük tovább egymást.
Reggel szerelmem karjaiban fekve immár felöltözve gondoltam vissza erre a csodás éjszakára.
- Szeretlek - mondtam ki Edwardnak.
- Én is szeretlek - válaszolta egy észveszejtő csók kíséretében.
- Bármennyire is imádok itt lenni veled ideje mennünk - mondta.
És sajnos igaza volt.
Mivel ma még suli van, és Nessa is hamarosan felébred.
De ezt a mai napot csak kibírjuk még az iskolában és utána jön egy kis szünet az ünnepekre.
Edward összeszedte az éjszaka elégett gyertyákat majd ismét a karjaiba kapva futott velem a ház felé.

15 komit! :)

Egy díj!

2010-08-23T14:25:00.000+02:00

Egy újabb díjat kaptam Miaa-tól, amit nagyon köszönök neked babám! (L) Köszi a dicséretet is. Nem gondoltam volna az elején mikor megírtam az első fejlit, hogy tetszeni fog nektek, de azóta nagyon sokan olvastok, amiért hatalmas köszönet nektek. Köszi még egyszer mindenkinek és neked is Miaa-m! (L)

Nem mellesleg Miaa is írt egy nagyon klassz RobSten sztorit, ha van kedvetek sassoljátok meg : http://www.robsten-diaries.blogspot.com/

Új kinézet és Smiley-k!

2010-08-21T19:05:00.000+02:00

Mint látjátok ismét nem bírtam magammal és egy új kinézetet tettem fel. Remélem nektek is tetszik. Valamit ha a chatbe írtok a chatbe klassz új SMILEY-kat tettem fel. Használjátok őket ha írtok! :) És még mindig várom a komikat a tegnapi fejlihez. Pussz

28.fejezet

2010-08-20T19:45:00.003+02:00

Sziasztok! No itt is a fejli. Igaz nem holnap, hanem most gyorsan befejeztem. Lehet, hogy rövidebb mint szokott lenni, ezért bocsi. Ismét egy kis happys részek jönnek, mielőtt ismét jönne a már nagyobb bonyodalom, amiért előre is bocsi. De addig még van egy kicsit, és élvezzétek a happyt. Jó olvasgatást, és tudjátok várom a komikat. Pussz

28.fejezet

/Bella szemszög/

Emberi tempóban sem tartott sokáig, és már a mi kis vízesésüknél voltunk.
Ahogy megérkeztünk rögtön eszembe jutott az utolsó alkalom amikor itt jártunk.
Még a gondolatába is belepirultam volna ha tudok.
Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy nem Emmett a gondolatolvasó.
Azt hiszem akkor lennénk csak bajban.
De mint mindig most sem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.
-Szóval kaja helyett ide jártok huncutkodni? - nézett felénk Emmett.
-Mit csinálnak anyáék? - kérdezte rögtön Nessa.
-Ne is figyelj a lökött bácsikádra - mondta Vanessának Rose és elvitte a lányunk megnézni közelebbről a vízesést, de előtt Emmett kapott egy nyakonvágást.
-Aú cica ezt most miért?
-Ezt megérdemelted. Legalább ne a kislány előtt - teremtette le őt Alice mire hálás pillantást küldtem felé.
Tudtok, hogy Emmett már csak ilyen, de a perverz megjegyzéseit legalább ne Nessa előtt vetné be.
Esme rengeteg ennivalót hozott, pedig csak Nessa eszik, de ő sem olyan sokat, egy egész hadseregnek elég lenne.
Mind leültünk a fűbe, én Edward ölébe ültem, közben vetettem egy pillantást a drága Tanyara, aki ha egy pillantással ölni tudna már rég nem élnék.
Edward sajnos a gondolatait is hallja, még szerencse, hogy én kitudom kapcsolni.
Carlilse a Denalikkal beszélgetett, Alice Jasperrel volt elfoglalva, Esme pedig odajött hozzánk, míg Rose Nessivel volt.
-Nessa már most nagyon élvezi - mondta Esme.
-Örülök, hogy megbeszéltetek mindent, és hogy ilyen boldogok vagytok együtt - tette hozzá.
-Köszi anya - feleltük neki Edwardal, ami nagyon meghatotta.
-Ugye milyen szép mami? - kérdezte Nessa miközben hozzánk rohant.
Kicsit arrébb ültem Edward öléből és Vanessa fészkelte magát az apja ölébe.
-Bizony kicsim.
-Alice néni adott rám fürdőruhát azt mondta fürödhetek - mondta mosolyogva.
Ezen csodálkoztam hisz tél van és elvileg hideg a víz, de mi ezt sosem néztük meg közelebbről, de Alice elmondta, hogy ez nem csak egy egyszerű patakvíz, hanem valami forrásvíz szerűség, így télen is elég meleg a vize.
Ez megnyugtatott, így Nessa sem fázik meg, és most télhez képest elég jó idő volt.
Bár Alice azt is megjósolta, hogy hamarosan sokkal hidegebb lesz,így jó időpontot választottunk.
-Ki beszélt itt fürdésről? - fülelt Emmett.
-Éééén - nevetett fel Nessa.
-Akkor hajrá kicsilány - mondta Em és pillanatokon belül olyan látvány tárult elém amit inkább meghagynánk Rosenak - gondoltam mosolyogva ahogy megláttam Emmettet egy szál boxerre vetkőzni és Nessát a karjába véve elindultak a vízbe.
Em a karjában vitte Nessát, néha csodáskozok, hogy nem kérdez rá miért ilyen kemény és hideg a bőrünk.
De egyszer úgy is megtudja az igazat rólunk - gondoltam magamban.
-Hát ritka pillanat ezt meg kell örökíteni - mondta Alice aki előkapott egy fényképezőgépet és képeket csinált a vízben pancsoló Nessáról és a család nagy mackójáról.
De nem csak róluk készültek képek hanem mindannyiunkról.
Engem és Edwardot is sikerült lencsevégre kapni, pont mikor szerelmem megcsókolt.
Visszamásztam Edward ölébe és boldogan figyeltük Nessa mennyire élvezi a pancsolást Emmettel.
-Szeretlek - suttogta egyszer csak a fülembe Edward.
-Én is szeretlek - válaszoltam és megcsókoltam.
Em és Nessa fürödtek még egy kicsit, de nem akartuk hogy Nessa megfázzon így kijöttek.
-Máskor is jövünk még fürdeni Emmett bácsi?
-Persze kicsilány, ha apádék nem majd Emmett bácsi elhoz ide jó lesz?
-Jóó - felelte boldogan Nessa és egy puszit nyomott Emmett arcára.
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csöpp kislány ennyi boldogságot hoz a családunkba.
Alice megtörölte és felöltöztette Vanessát, majd Esme megetette.
Miután jól lakott a mi kis tündérünk Edward elfeküdt a fűben, Nessa pedig hozzábújt.
Gyönyörködve néztem a két legfontosabb személyt az életemben akikért bármit megadnék.
Ránéztem a többiekre akik szintén mosolyogva figyeltek bennünket.
Miután Nessa felkelt Edward öléből és kezdett késő lenni ideje volt elindulni haza.
Míg egymás mellett feküdtünk a parton, többször Tanya pillantottam, aki elég mérgesen méregetett minket.
Nessa ismét boldogan utazott Emmett nyakában, míg mi Edwardal kézen fogva lépkedtünk vissza ház felé.
Már láttuk a házat mikor a pillantásom ismét a vörös démonra tévedt, és nem bírtam a kíváncsiságommal és belehallgattam a gondolataiba, de közben Alice is nagyon nézett maga elé, amiből sejtettem, hogy látomása van.
"Sajnos az első kísérlet nem sikerült, és még mindig ezzel a nővel van, és itt ez a kis poronyty is, valahogy először őt kell eltennem az útból" - gondolta Tanya.
Ezeket hallgatva nekem se kellett több és közben megérkeztünk a házhoz.
Emmett vidd fel Nessát most - szóltam neki és látta ő is rajtam, hogy valami nincs rendben így rögtön eltűntek a házba Nessával.
-Kicsim mi a baj? - kérdezte Edward.
-Te nem hallottad?
-Mit? Alice látomására figyeltem amit titkolni akar előlem.
Tehát ő annyira el volt foglalva Aliceel hogy nem hallotta.
De lehet, hogy jobb is, mert nemtudom mi lett volna ha ő hallja meg ennek az átkozott nőnek a gondolatait.
Miután biztos voltam benne, hogy Nessa nem lát semmit, elléptem Edward mellől.
Pillanatok alatt Tanya előtt termettem és akkorát rúgtam rajta, hogy jó sokat repült egyenest az erdőbe, kidöntve néhány fát.
Nem haboztam és nem figyeltem a körülöttem értetlenkedő tekintetekre sem, csak utánaeredtem és rávetettem magam.
Ő is tud a képességemről és közben rájött, hogy miért is estem neki, de ő sem tétlenkedett viszonozni azt amit tőlem kap.
A földön fetrengve téptük egymást, mikor egyszer csak éreztem Edward karjait magamon, hogy leszed Tanyaról, Carlisleék pedig Tanyat vitték odébb.
-Mi a fene történt? - kérdezte hitetlenkedve Carlilse.
Elmondtam nekik szóról szóra mit ennek a némbernek a gondolataiban hallottam.
Mivel Edward akkor nem figyelt, fogalma sem volt miért ugrottam neki, de így már mindent értett.
A többiek is döbbentek meredtek Tanyara.
-Hogy merészeltél még csak gondolni ilyesmire is? Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni a lányomhoz a saját kezemmel öllek meg - sziszegte Tanyanak Edward, akinek éj feketék lettek a szemei a dühtől.
-Te átkozott boszorkány - mondta Alice, akit Jazz fogott le, hogy ne essen ismét Tanyanak, pedig megérdemelte volna.
-Tanya, hogy gondolhattál ilyenre? - fordult felé Eleazar.
Nem gondoltam volna magamról, hogy képes leszek nekiesni valakinek, de ez már rég óta bennem van, és azok után amiket a lányomról gondolt képtelen voltam visszafogni magam.
Közben Esme és Rose is mellék jöttek megnyugtatni, ugyanis én és most már Edward is biztos nem hagytuk volna életben Tanyat ha a többiek nincsenek itt.
Tanya egész végig egy szót sem szólt csak gúnyosan mosolygott.
-Azt hiszem mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy Tanya ezentúl nem számíthat a családunkra és a barátságunkra - mondta Carlisle.
-Persze hogy egyet - felelte dühösen Alice.
-Megértjük barátom, és sajnálom, hogy ez történt, nem volt jó ötlet idejönni, sajnálom - mondta Eleazar.
-Ne mondj ilyet, titeket továbbra is szívesen látunk, és remélem ez az incidens miatt nem romlik meg a barátságunk - felelte Carlisle.
-Persze, hogy nem - válaszolta most már Kate.
Tanya erre sem válaszolt, most már dühösen meredt ránk.
-Ezt még megbánjátok, te és a kis családod is - sziszegte felém, mérhetetlen gyűlölettel a szemében és a következő pillanatban elfutott az erdőbe.
Én csak örülni tudtam ennek, hogy végre elment, de az nyugtalanított amit mondott.
Ezek után még jobban félek, hogy nem fogja ennyiben hagyni,és valamit tenni fog hogy végelegyen a boldogságunknak.
-Ne félj kicsim, nem lesz semmi baj. Elment és nem jön vissza - próbált nyugtatni Edward.
Tudtam, hogy ezek után Tanya mindenre képes, de a többiek is biztosítottak róla, hogy se Venessának se senkinek nem lesz semmi baja.
Kissé megnyugodtam, főleg mikor Edward a karjaiba zárt.
Olyan jó, hogy itt van velem, ő és a lányunk azok akik megtudnak nyugtatni.
Mikor kissé mind lehiggadtunk, Eleazarék úgy gondoltál inkább mennek.
Ők rendesek és velük semmi bajon nincs, sőt őket nagyon kedvelem.
Carlilse sem bírta meggyőzni őket, hogy maradjanak még egy kicsit, így visszaérve a ház elé elköszöntünk tőlük.
Még egyszer bocsánatot kértek Tanya viselkedése miatt, mind egy puszit és egy ölelést küldtek Nessánek és elmentek.
Kissé örültem, hogy ismét csak mi leszünk, de szellemileg kissé megviselt ez a mai nap.
Igaz Edward nem mutatta, de láttam rajta is, hogy nagyon dühös attól amit Tanya tett és gondolt.
Belépve a házba Emmett jött le a lépcsőn.
-Nessa?
-A szobájában játszik - felelte Em.
-Én készítek neki vacsorát - mondta Esme és a konyhába ment.
-Én pedig felmegyek hozzá - mondta Rose.
-Mi történt odakint? - kérdezte Em.
Elmeséltük neki mi is volt odakint.
-Ne már,és pont engem hagytok ki egy jó kis bunyóból? - kérdezte morcosan.
Erre nem feleltem semmit, ugyanis még mindig rettentően mérges lettem ha eszembe jutottak a szavai, mikor a lányomra gondolt.
-Ne félj húgi, hacsak egy ujjal is hozzá akar érni valaki a mi kis tündérünkhöz miszlikbe aprítjuk - nyugtatott meg Emmett.
-Kössz Em.
-Nem gondoltam volna, hogy Tanya ilyen messzire elmegy - szólalt meg Carlisle.
-De legalább megkapta a magáét, és remélem többet nem tolja ide a képét - mondta Alice.
-Nyugi kicsim - próbálta Jazz nyugtatni a szintén elég dühös Alicet.
Közben Rose jött le a karjában Nessával és vitte vacsorázni.
Vacsi után Alice és én megfürdettük.
-A papi jön puszit adni? - kérdezte mikor az ágyába fektettem.
Megszólalni se volt időm, Edward az ajtóban termett és odajött mellénk.
-Itt is vagyok tündérem - felelte kislányunknak, akinek boldog mosoly ült ki az arcára.
Mindketten megpusziltuk és megöleltük őt majd betakargattuk, mivel tél révén elég hideg volt.
Eszembe jutva, hogy hamarosan karácsony jöttem rá, hogy még nem esett hó.
Remélem karácsonyra lesz, Nessa biztos élvezné - gondoltam magamban miközben Edward mellé állt, míg én Nessa ágyára ülve egy mesét olvastam neki, amitől hamar álomba merült.
Egy utolsó puszit adtunk neki, majd mi is a szobánkba mentünk.
Edward és én is lezuhanyoztunk és egymás karjaiba feküdtünk az ágyra.
Nem szóltunk egy szót sem, csak egymás közelségét élvezve, és néha egy egy szerelmes csókot váltva vártuk a reggelt.
A tegnapiak után kissé nyugodtabban indult a napunk.
Edward, és mivel már a Denalik sincsenek itt ma mind suliba mentünk.
Nem nagyon akartam Nessát itthon hagyni, de mindenki biztosított róla, hogy Esmevel jó kezekben lesz.
Nem attól féltem, hogy ő nem tud rá vigyázni, csak még mindig attól féltem, hogy még nem vagyunk itthon Tanya megjelenik és bántja őket.
De a többiek megnyugtattak, hogy ilyenekre ne is gondoljak és, hogy nem semmi baj.
Reggel ismét Nessa reggelijével indult a nap.
-Mami ti hova mentek? - kérdezte mikor látott bennünket készülődni.
-Mi iskolába kicsim, de néhány óra és jövünk.
Egyenlőre jobbnak láttunk ha a barátaim nem tudnak róla, hogy örökbe fogadtam Edwardal egy kislányt.
Biztos furcsálnák, ilyen fiatalon szülőnek lenni, főleg, hogy még tanulunk.
Amire persze semmi szükség nem lenne, csak ugye a látszat miatt.
Vanessa ügyesen megértette, majd Esme átvette őt hogy indulhassunk.
Alice, Rose, Em és Jazz is elköszöntek tőle, és már mentek is a garázs felé.
Carlislet még nem láttam reggel, de Esme mesélte hogy egy súlyos eset miatt behívták a kórházba.
-Siessetek haza - mondta aranyosan Nessa.
-Sietünk tündérem és utána Alice néni tervez egy nagy családi vásárlást. Mit szólsz?
-Tényleg? És most a nagyiék is jönnek? - nézett itt Esmere.
-Igen, mivel hamarosan karácsony így mindannyian megyünk - mondta neki Edward.
-De jóó - felelte a kislányunk.
-Rendben, addig jó legyél tündérem - mondta neki Edward, adott egy puszit Vanessának és kiment a kocsihoz.
-Szia mami.
-Szia kicsim, hamarosan jövünk - köszöntem el tőle nehezen.
Em és Rose a BMW-vel mentek, Alice, Jazz, és én pedig Edward Volvojával.
-Ne aggódj minden rendben lesz - szorította meg a kezem Edward, mikor láthatta, hogy kissé nyugtalan vagyok.
-Igaza van, nem lesz semmi baj, és suli után....
-Ige, mind vásárolni megyünk - mondta unottan Edward.
-Ne legyél ünneprontó, nagyon klassz lesz, hisz végre itt a karácsony és mind együtt megyünk - mondta Alice hatalmas vigyorral az arcán, ami nem sok jót ígér, már ami a vásárlást illeti.
Közben Edward és én a látomásáról faggatuk, de egy sokat sejtető mosoly kiséretében azt mondta, hogy erről semmit nem árul el, majd megtudjuk ha itt az ideje.
Hamarosan megérkeztünk az iskolához, de én már most alig vártam, hogy végre hazamehessünk.

13 komit minimun!!!!

Talán friss?

2010-08-20T18:30:00.001+02:00

Nos nemtudom érdekel e valakit :), de nekiállok befejezni a fejlit, és ha minden jól megy 8-ig megpróbálom feltenni. Remélem lesz aki örül neki! Pussza

Ne hari!!!

2010-08-20T09:31:00.000+02:00

Sziasztok! Először is ne haragudjatok, tudom, hogy mára ígértem az új fejlit, és megvan a komi szám is, már tegnap elkezdtem, de ma mivel apukám nemrég jött haza a kórházból lesz egy kis családi összejövetel, így nemtudom befejezni majd csak este. Így holnap kapjátok meg. Ne haragudjatok még egyszer. Remélem nem utáltok nagyon. Bocsi.Pussz addig.

27.fejezet

2010-08-17T12:36:00.002+02:00

Sziasztok! Itt hozom a fejlit ahogy ígértem. Nem is fűzök hozzá semmit, csak jó olvasást, és várom a komikat! Ja és van benne +18-as rész!!! Pussz!

27.fejezet

/Edward szemszög/

A szobámban ücsörögtem, várva a reggelt, hogy végre elmehessek Bellához és a lányomhoz.
Annyira hiányoznak, hogy nincsenek velem.
De tudom, hogy ezt én szúrtam el, de Tanya hibája is.
Direkt mászott rám, hogy Bellával összevesszünk.
És lám sikerült a terve.
Most csak abban reménykedek, hogy megbocsájt nekem, és nem adjuk meg azt az örömöt Tanyanak, hogy szétmenni lásson minket.
Töprengésemből a szobába belépő Alice rángatott ki.
-Az az átkozott némber most ért vissza a vadászatból - közölte velem, de magam is meggyőződhettem róla mikor meghallottam a gondolatait.
-Abban reménykedik, hogy most sikerült szétválasztani Bellával - mondtam húgomnak.
-Ez nem újdonság, csak azt remélem Bellának lesz annyi esze, hogy nem tesz a kedvére. De a te hibád is amiért hagytad neki - szidott meg a pöttöm húgom, de most is mint mindig igaza van.
-Tudom. De hidd el nem akartam. Tanya hibája, hogy pont akkor mászott rám,és hirtelen annyira meglepett, hogy nem toltam el magamtól rögtön. És pont ezt látta Bella - mondtam, miközben kezem az arcomba temettem.
-Ne aggódj minden rendben lesz - próbált nyugtatni Alice.
-Láttad? - kérdeztem tőle.
-Talán??
Tudtam, hogy ha nem akarja úgyse szedem ki belőle.
-Lemegyek a többiekhez, nem jössz? - kérdezte.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha lemegyek biztos nem tudnám megállni, hogy Tanyanak rontsak.
-ÓÓ, létszi gyere - kérlelt nevetve.
Tudtam, hogy azt nagyon élvezné.
-Majd talán később - mondtam neki, és ki is ment a szobámból.
Még volt néhány óra reggelig, mikor nem bírtam tovább várni kiugrottam az ablakon és futva indultam szerelmem házához.
Nemsokkal később az ajtó előtt álltam, és azon töprengtem bemenjek e.
Biztos hogy Bella nagyon mérges rám - gondoltam magamban.
De mindent megteszek hogy kibékítsem.
Töprengésemből ismét az ajtó nyílása zökkentett ki, de most Bella jelent meg az ajtóban.

/Bella szemszög/

Vanessát már lefektettem, ő már alszik, míg én a nappaliban üllve gondoltam át a történteket.
Tudom, érzem, hogy Edward szeret, de az tény, hogy nagyon rosszul esett látni őt pont Tanyaval csókolózni.
Visszagondolva erre eszembe jutott Tanya önelégül mosolya ahogy a lépcső tetejéről bámult miután rajtakaptam őket.
Lehet, hogy igaza van Rosenak is, és ez csak Tanya műve hogy elválasszon minket?
De ha igen, akkor ki tudja hányszor játssza még ezt el.
Ahogy megláttam őket a fürdőben csókolózni hirtelen kételkedtem Edward hűségében, de lehet, hogy rosszul tettem.
Az első pillanattól kezdve szeretem őt, ahogy megláttam, és a tettei is bizonyítják, hogy ő is.
Ezen gondolkodva jöttem rá, hogy két dologban teljesen biztos vagyok.
Az egyik, hogy képtelen vagyok és lennék Edward nélkül élni, a másik pedig, hogy Rosenak igaza van, nem fogom megadni azt az örömet Tanyanak, hogy elhagyom Edwardot.
És őt sem akarom elválasztani Vanessától, és a lányát sem megfosztani az édesapjától.
Ha harcolnom kell ez a boszorkány ellen, hogy megvédjem a szerelmem Edward iránt és a lányunk boldogságáért is meg kell tennem.
Igaz, annak idején miattam hagyta ott őt Edward, de azért mert nem szerette őt.
És tudom, hogy szeret engem és a lányunk is.
És abban is biztos vagyok hogy a Cullen család mellettem áll, és mindenben számíthatok rájuk, és meg is teszek mindent, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen, hogy Tanya megpróbáljon elválasztani minket.
Gondolkodásom közepette jöttem rá, hogy hamarosan hajnalodik.
Benéztem Vanessára, aki édesen szuszogva az igazak álmát aludta.
Visszamentem a nappaliba mikor megéreztem azt az illatot amit mérföldekről is felismernék.
Edward illatát.
Azt ajtóhoz léptem, és kinyitva Edward aranyló szemeivel találtam szembe magam.
Egy ideig elmerültünk egymás tekintetében, majd behívtam és leültünk a nappaliban.
Én először egy szót sem szóltam hagytam, hogy Edward elmesélje ami állítólag történt.
Őt hallgatva azt a magyarázatot kaptam amire én is számítottam.
Mégpedig be is igazolódott a sejtésem, miszerint Tanya tervelt ki az egészet, hogy pont rajtakapjam őket.
-Elhiszed, hogy én nem akartam? - kérdezte.
-El.
-De?
-De, hiába az ő hibája rosszul esett látni ahogy engedted neki.
-Nem engedtem, csak annyira hirtelen történt hogy lefagytam. Tudod hogy csak téged szeretlek, és képtelen lennék megcsalni téged még gondolatban sem. Kérlek felejtsük és ne adjuk meg neki az örömet, hogy elválaszt minket - kérte.
-Rendben - mondtam mire láttam hogy megkönnyebbül és közelebb jött hozzám.
-Tudod sokat gondolkoztam és rájöttem hogy Rosenak is igaza van, nem fogom hagyni hogy ez a nő közénk álljon - mondtam Edwardnak.
-Ahogy én sem. Bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Annyira szeretlek - mondta.
Olyan rossz volt így látni.
Látni rajta hogy fél, hogy elveszít. Ahogy én is félek ettől.
-Én is szeretlek. De ígérd meg, hogy soha senkinek nem hagyjuk, hogy közénk álljon. Nem bírnám ki ha elveszítenélek - mondtam neki.
-Megígérem. Soha senkinek nem engedjük, hogy elválasszon minket. Mindig együtt leszünk. Te, Én és Vanessa - mondta.
-Szeretlek - tette hozzá.
Annyira jó volt ezt hallani tőle, így nem haboztam tovább a karjaiba fészkeltem magam és megcsókoltam.
Ebben a csókban minden benne volt.
Az egymás iránt érzett mérhetetlen szerelmünk, féltés és vágy.
Nem tudom meddig csókoltuk egymást, de miután elszakadtunk egymástól a kanapén elfészkeltem magam Edward karjaiban és reggelre várva csendben élveztük egymás közelségét.
Nem bírtam ki és megkérdeztem még mindig náluk van e az a nőszemély.
És sajnos a válasz igen lett, és még maradnak is néhány napot.
Eleazarékat nem bánom, de Tanya jó lenne ha elmenne.
Edward persze szeretné ha hazamennénk, részben én is mert hiányoznak a többiek, nyilván Vanessának is, de Tanya miatt félek.
Azt is elmondta, hogy azóta nem egy "ember" beolvasott neki, és hogy most meghúzza magát.
Hát jól is teszi - gondoltam magamban.
Csak azt remélem ha visszamegyünk és még napokig képtelen leszek a látványát elviselni, ki fogom bírni anélkül, hogy neki ne mennék.
Edward biztosított róla, hogy mindig mellettünk lesz, és a többiek sem engedik, hogy még egyszer akármivel megpróbáljon közénk állni.
Beszélgetésünkből Vanessa ébredése zökkentett ki minket.
Kislányunk álmos fejjel jelent meg a lépcső tetején, és ahogy meglátta mellettem az apukáját rögtön hatalmas mosoly ült ki az arcára és rohant le a lépcsőn.
-Apu - kiabálta miközben szaladt és Edward ölébe ült.
-Szia tündérem - köszönt neki Edward és adott egy puszit Nessának.
-Annyira hiányoztál - mondta neki a lányunk mire annyira meghatódtam őket elnézve.
-Ti is nekem angyalom.
-A mamival mérgesek voltatok egymásra? - kérdezte miközben közénk fészkelte magát.
Azt biztos, hogy nagyon okos kislány, már most.
-Csak volt egy kis félreértésünk, de most már minden rendben és azért jöttem, hogy hazavigyelek titeket - válaszolta neki Edward.
-Az jó. Azt hittem összevesztek és elhagytok - mondta kissé szomorkásan.
-Soha nem hagynánk el. Most ígértem meg a maminak, de neked is megígérem, hogy soha de soha nem válunk el, mi hárman mindig együtt leszünk. Jó?
-Jó, apu. Szeretlek titeket - mondta és mindkettőnket megölelt.
-Mi is téged kicsim - válaszoltuk neki Edwardal.
Tehát neki is feltűnt és persze otthon egy részét látta is a veszekedésünknek, de végre minden rendben van.
Edward és én felvittük őt átöltözni majd rájöttünk hogy Vanessának ideje reggelizni, de mivel nem itt lakunk és itt nem volt semmi ehető, így megbeszéltük, hogy hazamegyünk.
-Nem kocsival jöttem - mondta Edward.
Futva jött.
Hát Vanessával úgy nem mehetünk vissza, gyalog emberi tempóban igen hosszú és lassú lenne.
És mivel Rose is így jött tegnap, és én nem tudtam meddig maradok a kocsival ment haza amivel én jöttem.
Ahogy ezen töprengtünk egy autó fékezett le a hát előtt.
Rögtön mind kimentünk a ház elé, Edward a karjában Vanessával mikor megláttuk Carlilse autóját benne Rosezal.
-Alice küldött, hogy végre hazajöttök - felelte ahogy kiszállt és odajött hozzánk.
Persze, Alice.
Ismét egy piros pont neki, mindig mindenre gondol.
-Ahogy látom minden rendben - felelte Rose.
-Igen - feleltük egyszerre szerelmemmel.
-Szia Rose néni.
-Szia kicsim - köszöntek egymásnak Nessával.
Nessa és Rose hátra ültek, Edward vezetett én pedig mellé ültem.
Fél kézzel a kormányt fogta, másik kezével pedig egymás kezét fogtunk.
Kicsit ismét féltem hazamenni és Rose ezt talán látta rajtam.
-Minden rendben van, és ez így is marad - mondta nekem látva nyugtalanságom.
Egyre idegesebb lettem, főleg mikor megálltunk a kocsival a Cullen ház előtt.
Edward a karjába fogta Nessát, az én is kezem megfogta és együtt léptünk be az ajtón.
Mindenki, beleszámítva a Denalikat is a nappaliban volt.
Alice rögtön a nyakunkba ugrott, amit meghallották, hogy minden rendben köztünk.
Esme és Carlisle is nagyon örültek nekünk, ugyanúgy ahogy a többiek is, leszámítva persze Tanyat aki nagy szerencséjére a sarokban húzódott meg.
Ahogy kéz a kézben boldogan látott belépni minket lefagyott a mosoly az arcáról.
A képességem inkább be sem kapcsoltam, de sajnos Edward képtelen volt elviselni őket.
Azért kicsit kíváncsi voltam mikre gondol Tanya, de inkább nem tettem, tudtam annak nem lenne jó vége.
-Emmett bácsit már észre sem veszed? - fordult Em Vanessához.
-Dehogy nem - felelte a lányunk mosolyogva és Emmett karjaiba szaladt és egy hatalmas puszit adott a mi mackónknak.
-Annyira örülök nektek, hogy minden rendben - mondta Esme.
-Mi is - válaszolta Edward és mindenki előtt megcsókolt.
Kicsit feszélyezve éreztem magam Tanya miatt, mert legszívesebben neki rontottam volna, de vissza fogtam magam.
Csatlakoztunk a családunkhoz, Vanessa Emmett ölébe ült, én pedig Edwardéba és beszélgetni kezdtünk.
Elmeséltem a találkozásunk Eleazaréknek, kíváncsiak voltak, hogyan lettem vámpír, és milyen a kapcsolatom a Volturival is.
Sokat beszélgettünk, ők is elmesélték a történetüket.
Egy idő után mielőtt belemerültünk volna, Emmett és Jazz enni vitték, majd felvitték játszani a szobájába Nessát, mi pedig tovább beszélgettünk.
A nap gyorsan eltelt és ismét eljött az este.
-A lányotok várja a jó éjt pusziját - mondta Emmett lefelé jövet a lépcsőn.
-Megyünk - válaszolta Edward, kézen fogott és felmentünk az emeletre.
Lefektettük és elköszöntünk a lányunktól és visszavonultunk a szobánkba.
Épp hogy beléptünk a szobánkba, Edward a karjaiba vont, szorosan az ajtónak préselt és a következő pillanatban ajkaink már egymást kényeztették.
Szenvedélyesen csókolt, nyelvünk vad táncot járt miközben egymáshoz tapadt testünk, ezzel érezve Edward mennyire kíván.
Ahogy én is őt.
Csókunk közben kezei a felső alá csúsztak, puha érintései lepkeszárnyakként simogatták a bőröm.
Elkezdtünk egymást vetkőztetni, pillanatokat alatt szabadultunk meg a ruháinktól mikor ajkam egy pillanatra elszakítottam az övétől.
-A többiek és a Denalik is a nappaliban vannak - mondtam.
-Ne aggódj, majd próbálunk halkak lenni - mondta azzal az imádott mosollyal az arcán, és a következő pillanatban ismét édes csókjával kényeztetett.
Én már meztelenül voltam a karjaiban mikor én is megszabadítottam a boxerétől.
Az ágyra löktem Edwardot, egy csókot nyomtam a szájáról, és lefelé haladva csókoltam végig szerelmem testét, elérve merev férfiasságát.
Amint kezembe vettem és kényeztetni kezdtem a számmal egyre hangosabb morgásokat hallottam tőle.
Örömmel töltött el, hogy ezeket a hangokat én csalom ki belőle.
Ahogy elérte a gyönyör kapuját, rögtön maga alá fordított és ugyanazzal a módszerrel kezdett el kényeztetni mint én őt.
Nyelvével melleim csókolgatta mire egyre több sóhaj szakadt fel a torkomból amiket a lenti vendégek és családunk miatt próbáltam halkabban, de képtelen voltam.
Edward egyre lejjebb araszolt nyelvével míg nem célt ért a lábam közt, és nőiességem kényeztette.
Kezemmel a hajába túrtam, miközben próbáltam elnyomni a nyelve által okozott gyönyöröm sikolyait.
Egyre vadabb nyelvcsapásokkal hajtott a csúcs felé, amit elérve hangos sikoly hagyta el a szám.
Magamhoz húztam egy csókra, és végre megtette amire már mindketten annyira vágytunk.
Eggyé tette testünket, mire mindkettőnkből halk sóhaj szakadt fel ahogy belémhatolt.
Először lassan mozgott bennem amivel az őrület határára kergetett.
Lábaim a dereka körén fonva ösztönöztem gyorsabb mozgásra miközben nyelvünk tovább járta édes táncát.
Kezével sem tétlenkedett, melleim vette kezébe.
Ahogy egyre közeledtünk a csúcs felé, a nyakát harapdálva próbáltam elnyomni élveztem hangjait.
Elérve a végső robbanást szerelmem kicsúszott belőlem és mellém feküdt, egy szenvedélyes csók kíséretében a mellkasára vont.
Nem tudom mennyi ideig feküdtünk egymás karjaiban mikor kezeimmel mellkasát simogatva egyre lejjebb haladva vettem tudomásul, hogy ismét feléledt a vágya.
Edward pillanatokat alatt a karjaiba kapott és bevitt a fürdőbe.
A hatalamas kádba engedett vizet amibe mindketten beültünk.
Nem kellett soká várnom, Edward az ölébe vont, magamba vezettem merev szervét.
Fenekem alá nyúlva mozgatott magán, miközben a nyakát hintettem be csókjaimmal.
Egyre gyorsabban mozogtam rajta, míg nem ismét a mennyek kapujában éreztük magunkat.
Egy kis ideig így ültünk egymás karjában míg lehiggadtunk.
Leszálltam szerelmemről, majd megmostuk egymás testét.
Kiszállva megtöröltük egymást, majd nem voltunk restek egész éjszaka tovább szerettük a másikat.
Szerelmem ölelő karjai közt ért minket a reggel.
Mindketten lezuhanyoztunk, felöltöztünk.
Mire leértünk, a mi kicsiként a konyhában volt miközben Esme reggelit készített neki.
A többiek, Tanyaékkel együtt a nappaliban beszélgettek.
Nekik is köszöntünk, majd megnéztünk a mi kicsikénket a konyhában.
Míg Nessa reggelizett Edwardal átmentünk a nappaliba, ismét az ölébe vonva helyet foglaltunk.
-Hallom volt huncutkodás az éjszaka - szólalt meg Emmett.
Persze, ezt ki nem hagyhatta - gondoltam magamban.
-Elég kielégültnek tűntök - tette hozzá.
-Ahogy mondod - felelte Edward és a nyakamba csókolt.
-Látod tesó egy kis civakodás és utána egy jó kis hancúr.
-Nekünk ahhoz nem kell civakodás - vágtam Emmett képébe.
-De felvágták a nyelved húgi - mondta Em, mire én csak mosolyogtam.
-Olyan jó ilyen boldognak látni titeket - jött oda hozzánk Alice.
-És mit csinálunk ma? Mert holnap nekünk suli - mondta Edward.
-Remélem sietsz majd haza hozzám.
-Mint mindig - válaszolta Edward.
-Te nem jössz suliba? - kérdezte Emmett.
-Nem, Bella itthon marad Vanessával - mondta Edward miközben egy pillantást vetett Tanyara amit Emmett is észrevett.
-Ja értem - válaszolta.
-Mit szólnátok ha elmennénk az erdőbe kirándulni egyet? Úgy is mindenki vadászott mostanság, van nem messze egy csodás kis patak egy kis vízeséssel ahol Nessa akár pancsolhatna is, biztos élvezné - mondta Alice.
Ahogy kimondta a kis patak és vízesés szót tudtuk, hogy a mi kettőnk helyére gondol, mert a közelben nem volt más ilyen hely.
Erre mindketten elmosolyodtunk.
-Mi ilyen vicces meséljétek hagy nevessek én is - kérte Emmett.
-Az a hely a mi kettőnk helye, igaz szívem?
-Igen - válaszoltam szerelmemnek és megcsókoltam.
-Szóval ti már jártatok ott? - kérdezte Alice mire Edward huncutul nevetni kezdett.
-ÁÁ, hogy jártak e? Tuti hogy már fel is avatták a helyet - vágta be Emmett, mire ha tudtam volna biztos fülig pirulok.
Erre nem válaszoltunk neki, de ahogy összenéztünk Edwardal mindenki tudhatta a választ.
-Oké, akkor megvan a mai program - mondta Jazz.
-Ti is velünk tartotok ugye? - kérdezte Carlisle Eleazarékat.
-Ha nem zavarunk - felelte Kate.
-Persze, hogy nem - válaszolta Esme aki a konyhából jött be a karjában Vanessával.
Ő rögtön hozzánk rohant és Edward ölébe ült.
-Mit szólnál ha ma kirándulnánk egyet tündérem? - kérdezte Edward a lányunkat.
-Az nagyon jó lenne - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Rendben, gyere átöltözünk és indulunk - mondta neki Rose és Aliceel felvitték átöltöztetni.
Én pedig végig arra gondoltam milyen lesz egész nap Tanya közelében lenni, mikor legszívesebben melegebb éghajlatra küldtem volna, de Edward nyugtatott, hogy Alice látta nem lesz semmi baj.
Ettől kissé jobb kedvem lett és boldogan indultunk el.
Nessa Emmett nyakában utazott, amit láthatóan nagyon élvezett.
Edward végig a kezem fogta, Tanya pedig valahol mögöttünk jött.
Mivel emberi tempóban nincs olyan messze a patak így indultunk neki a kirándulásnak.

Tessék komizni!!!! 13 legalább,pussz!

Atyám végre csóóóóókkk!

2010-08-16T19:02:00.002+02:00

Atyááááááám!!
Íme a legújabb RobSten kép, amikor is csókolózáson kapták le a párt. És most már nem is törik magukat, hogy tagadják. Annyi édesek! RobSten4ever (L)

Sok Sok kép ITT

Ezt látni kell! (L)

2010-08-13T18:55:00.004+02:00

Épp a kedvenc fórumon nézegettem mikor ezekre akadtam, és azóta teljesen kész vagyok. Rob ugye Kris után ment aki Montrealban forgat. És lám ezek a képek kerültek elő. Úgy tűnik RobSten mégis együttvan?? Szemtanúk látták csókolzni őket!!!! Lessétek meg a képeket, annyira édesek (L)

További és a nagyobb méretért KATT IDE és IDE
És tessék olvasni és komizni az új fejlit!!!

26.fejezet

2010-08-13T11:29:00.001+02:00

Sziasztok! Mivel el kell mennem és valószínű, hogy nem érek haza 1-ig, így kicsit hamarabb kapjátok a fejlit. És köszönöm a komikat az előzőhöz, remélem ide is lesz sok. Tudjátok minimum 13, de ha több annak csak örülök. A fejli miatt ne haragudjatok, de azért remélem tetszeni fog. Ha végigolvassátok tudni fogjátok miért mondom. Pussz: Lizzyke

26.fejezet

/Bella szemszög/

Ahogy eljött a reggel, egyre feszültebb lettem, hisz hamarosan érkeznek a Denalik.
A napunk a szokott módon indult.
Mivel ma jönnek Tanyaék, ma még nem megyünk suliba.
Alice szerint maradnak néhány napot, így megbeszéltem Edwarddal, hogy ők a többiekkel mennek suliba, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy ennyit hiányzunk, és én legalább addig, míg Tanyaék itt vannak itthon maradok a lányunkkal.
Nem tudom megmagyarázni miért, de valamiért féltettem őt tőlük, talán nem is mindnyájuktól, csak Tanyatól.
Bár Edward biztosított róla, hogy semmi okom a félelemre, akárcsak a többiek.
Vanessa már megreggelizett, most épp Emmettel és Rosezal játszanak a szobájában.
Alice pedig nemrég szólt, hogy Denaliék rögtön itt lesznek.
Kíváncsi vagyok, mit fog szólni Tanya, ha megtudja, hogy Edward és én együtt vagyunk, bár azt már tudja, de mit szól majd, ha azt tudja meg, hogy örökbe fogadtunk egy kislányt.
Nem volt időm ezen gondolkodni tovább, ugyanis megérkeztek a vendégeink.
Emmett és Rose még mindig az emeleten voltak, addig Carlisle és a többiek üdvözölték a vendégeket, majd leültünk a nappaliban.
Mivel én még nem ismerem őket, csak Tanyat, így Carlisle bemutatott Eleazarnak, Carmennek, Irinanak és Katenek.
Ők mind nagyon kedvesnek tűntek.
És bár biztos tudják, hogy Edward miattam szakított Tanyaval, gratuláltak a kapcsolatunkhoz.
Az utolsó, akire ránéztem Tanya volt.
Egyáltalán nem tűnt dühösnek, vagy csak jól leplezi.
- És mi járatban barátaim? - kérdezte tőlük Carlisle.
- Csak régen láttunk titeket és gondolunk benézünk, ha nem baj - felelte Eleazar.
- Dehogy baj, örülünk nektek - mondta Esme.
Én Edward karjaiban ültem mikor Eleazar megszólalt.
- Van egy ember is a házban? - kérdezte, mivel gondolom hallja, hallják Vanessa szívének dobogását.
- Igen, nem csak Bellával, hanem még egy taggal bővült a családunk - mondta büszkén Carlilse.
- Egy emberrel? - kérdezte hitetlenkedve Tanya.
- Igen. Nem is akármilyen emberrel - vágta oda Alice mosolyogva Tanyanak.
Az biztos, hogy leesik az álla, ha megtudja - gondoltam magamban.
Épp hogy ezt kimondtam Emmették jöttek le a lépcsőn Vanessával.
Carlilse látva a nyugtalanságom megnyugtatott, hogy ők is tudnak uralkodni magukon, így semmi baja sem lesz Vanesának.
Emmett letette a karjából Vanessát, aki rögtön felém és Edward felé futott.
- Mami, apu - szólt mosolyogva, ahogy felénk futott.
Ahogy ezeket kimondta, rögtön Tanya arcát néztem, amiről csak pillanatnyi döbbenetet tudtam leolvasni.
- Szia tündérem - mondta Edward a lányunknak, aki rögtön közénk férkőzte magát, miközben Rose és Em is csatlakoztak hozzánk.
Nemcsak én, hanem Alice is egy ördögi vigyorral a képén figyelte Tanya reakcióját.
- Bemutatjátok a csöppséget? - kérdezte Eleazar.
- Ő Vanessa. Edward és Bella kislánya - mondta Alice többnyire Tanyanak.
Meg kell valljam, kissé magam is meglepődtem, de örültem, hogy Alice a képébe vágta.
- A lányotok? - szólalt meg Tanya.
- Igen. Bella és én nemrég örökbe fogadtuk őt - mondta büszkén Edward.
Tanyanak ugyan nem kellett őt bemutatni, hisz ő már látta Vanessát.
- Gratulálok nektek, igazán szépek vagytok így együtt - mondta Carmen.
- Köszönjük - feleltük egyszerre Edwarddal.
Nem bírtam magammal és bekapcsoltam a képességem, annyira kíváncsi voltam Tanya gondolataira, de, mint utóbb kiderült jobb lett volna ha mégsem teszem.
-"Örökbe fogadták ezt a kis porontyot? Nem értem Edward mit eszik ezen nőszemélyen. Erre cserélt le engem? Ráadásul most itt van velük ez kis béka is" - mondta a lányomra nézve.
Na, nekem itt telt be a pohár
Vanessa épp Carmenékkel beszélgetett, akiket láthatóan megkedvelt.
- Gyere kicsim felmegyünk - szóltam Vanessának és szó nélkül felmentem vele az emeletre.
Nyilván senki sem értette mi ütött belém, de annyira felbosszantott az a boszorkány, hogy jobbnak láttam feljönni a lányommal, mert nem szerettem volna előtte nekiesni ennek a nőszemélynek.
Mert, ha akár egy perccel tovább hallgatom biztos az lett volna a vége.
Felmentünk Vanessa szobájába, aki örömmel vettette magát a játékai közé, míg én őt figyeltem és próbáltam megnyugodni.
Nem sokkal később Rose és Alice léptekbe az ajtón és jöttek oda hozzám.
Még Rose is meglepett, hisz ő jóba volt Tanyaval.
De jól esett, hogy mellettem állnak.
- Mi történt? - tették fel egyszerre a kérdést.
Ekkor elmeséltem nekik, miket gondolt magában az a boszorkányt.
Alicet, sőt még Roset is vissza kellett fogjam, mert ők meg akarták tenni azt Tanyaval, amit én csak terveztem, hogy az összes haját kitépem.
- Ne is figyelj arra a sárkányra, ne hagyd, hogy felbosszantson és összeugrasszon titeket Edwarddal, mert biztos, hogy erre hajt - szólt Alice.
- Megpróbálom, csak nehéz. Ettől féltem, hogy ez lesz. És, hogy a végén majd jól összeveszek miatta Edwarddal - mondtam.
- Azt nem hagyjuk, ne aggódj. Edward szeret téged és ott van Vanessa is, nem engedjük, hogy bármivel is felborítsa a boldogságotok - mondta Rose.
Nagyon meglepődtem azon, hogy mostanság ilyen kedves velem.
Alice egy kicsit kiment valahova, addig Rosezal beszélgettem, aki elmondta miért is változott meg a viselkedése velem szemben.
Így most már értettem a viselkedését, és hálás voltam neki, amiért ő is ilyen rendes velem, és most már tudom, hogyha kell, rá is számíthatok bármikor, és e felöl ő is biztosított.
Néhány perccel később Alice rontott be a szobába egy hatalmas vigyorral az arcán, ami nem sok jót ígér.
- Oké, elég a szomorkodásból, felejtsétek el a boszorkányt, nem adjuk meg neki azt az örömet, hogy lássa, hogy összeugraszt minket. Most pedig mi négyen - mutatott rám, Rosera, Vanessára és magára - vásárolni megyünk.
Sejtettem.
De miért is lepődök meg ezen?
Vanessa és Alice eltűntek a gardróbban addig én és Rose is gyorsan átöltöztünk és lementünk a földszintre.
- Hova-hova csajok? - kérdezte Emmett.
- Vásárolni megyünk Vanessával - felelte neki Rose.
- Te nem jössz apu? - ment oda Vanessa Edwardhoz.
- Nem, apu nem jön, ez ma csajbuli - felelte Alice.
- Úgy tűnik nem kicsim, de siessetek haza és vigyázz a mamira - mondta neki Edward.
- Vigyázok - felelte neki a lányunk.
Vanessa elköszönt mindenkitől és Roseal elindultak a garázs felé.
- Vigyázzatok magatokra és siessetek vissza hozzám - jött oda Edward mellém és a karjaiba zárt, míg én a nyaka köré fontam a karjaim.
- Ne aggódj, sietünk, bár tudod milyen Alice.
- Szeretlek - mondta.
- Én is szeretlek - válaszoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Egyrészt mert semmi másra sem vágytam jobban, másrészt viszont, hogy Tanya is lássa, mi is a helyzet.
Én is elköszöntem mindenkitől, mielőtt kiléptem volna az ajtón egy utolsó pillantást vetettem Tanyara, aki most már láthatóan is majd felrobbant a méregtől.
Épp léptem volna ki az ajtón, mikor Edward visszarántott magához és kaptam még egy csókot.
- Jól van öcsi, nem örökre megy el, ha visszajöttek mehettek ismét hancúrozni - szólalt meg Emmett.
- Igazad van Em - mondta Edward, arcán a kedvenc csibészes mosolyával.
- Sietek hozzád - mondtam neki és a garázs felé mentem, ahol már Rose, Alice és Vanessa a kocsinál vártak.
Carlisle autójával mentünk, Alice vezetett én ültem előre mellé, Rose pedig Nessával hátra.
Alice tudta, hogy mivel a lányom is velünk van, most kicsit visszább kell vennie, ami a vezetési tempóját illeti, így most kicsit tovább tartott az út a plázáig.
Ahogy megérkeztünk rögtön belevetettük magunkat a butikok rengetegébe.
Ekkor jöttem rá, hogy én még mindig utálok vásárolni, de ahogy látom, Vanessának elég volt egyszer eljönni a nénikéivel és máris olyan vásárlásmániás lett, mint ők.
De ahogy láttam, nagyon élvezte és csak ez a lényeg.
Mint a múltkor is a játékbolt nem maradhatott ki, de e mellett egy csomó gyerekruha boltban is voltunk.
Vanessa imádott ruhákat próbálni, sorra vette fel őket és mutogatta nekünk.
- Ugye milyen édes? - kérdezte Rose.
- Bizony az - mondtam büszkén, ahogy néztem a lányom.
Persze nem csak Nessa, hanem mi is vásároltunk jócskán, így csomagok rengetegjével indultunk vissza órákkal később a kocsihoz.
Vanessa is kezdett már elfáradni, és, ahogy neki is, nekem is nagyon hiányzott már Edward.
Visszafelé is ismét Alice vezetett, de most én ültem hátul Nessával.
A ház elé érve Alice megtorpant.
- A többiek vadászni vannak, csak Edward és Tanya vannak itthon - mondta, és egyből rossz érzésem támadt.
Rögtön, ahogy beléptünk a házba Vanessa lent maradt Aliceékkel én egyből az emeletre mentem, de rögtön meg is bántam.
Edward nem volt a szobájában, de zajokat hallottam a fürdőből - biztos zuhanyzik - gondoltam magamban és benyitottam.
Amit nem kellett volna.
Attól, ami ott láttam legszívesebben a világ végéig futottam volna.
Edward háttal állt nekem, egy szál törölközőben, míg Tanya őt csókolta.
Hirtelen megszólalni sem tudtam a döbbenettől, a fájdalomtól és a dühtől.
Rose termett mellettem, aki ugyanannyira ledöbbent, mint én.
Nem bírtam tovább nézni őket, hangosan rájuk csaptam az ajtót és leszaladtam a földszintre.
- Sajnálom Bella - nem láttam mit tervez, csak már mikor késő volt - mondta Alice.
- Nyugodj meg - próbált hatni rám Rose, de szinte alig láttam a dühtől és a szomorúságtól.
Alig, hogy kiteszem a lábam Edward már Tanyaval csókolózgat.
Ha tudtam volna, már biztos elsírtam volna magam.
Edward a nevemet kiabálva jött le a lépcsőn, még mindig törölközőben.
Rögtön mellettem is termet.
- Bella had magyarázzam meg, ez nem az aminek gondolod.
- Persze, hogy nem, ha szólsz, később jövünk, hogy ne zavarjunk meg titeket - vágtam a képébe.
Eddig azt hittem szeret, hogy képtelen lenne megcsalni, de ezek után kételkedtem benne.
Ha Tanya is mászott rá, ő akkor sem nagyon tiltakozott, és ez dühített a legjobban.
Ekkor jöttek meg a többiek a vadászatból és döbbenten figyeltek bennünket, míg Tanya önelégült vigyorát láttam a lépcső tetejéről.
Alicenek se kellett több, rögtön mellette termett és a nyakánál fogva a falhoz nyomta őt.
- Mit műveltél te átkozott boszorkány - kiabálta a képébe míg mindig a nyakát szorongatva, miközben Emmett és Jazz próbálták leszedni Tanyaról.
Valahogy egyáltalán nem tudtam sajnálni, ha Vanessa nem lenne itt, már én is ezt csináltam volna.
Mikor leszedték Alicet Tanyaról megszólalt Carlilse.
- Itt meg mi folyik? Mi történt fiam? - fordult Edward felé, aki próbált átölelni, de nem engedtem.
- Eressz el - mondtam neki.
- Majd én elmondom - szólt dühösen Rose is.
Én ezt nem akartam megvárni.
Megfogtam Vanessát, Alice láthatta, mit akarok és a kezembe adta a kocsijának kulcsait.
Rögtön a garázsba mentem és Vanessával együtt eljöttem a Cullen házból.
- Mi a baj mami? - kérdezte.
Egyedül miatta nem akartam idegesnek, mérgesnek tűnni.
- Semmi baj kicsim, mit szólnál, ha megnéznénk a mami házát?
- Neked is van házad?
- Igen, előtte, mielőtt megismertem aput - mondtam talán kissé dühösen a nevét - előtte ott laktam.
- Jó nézzük - mondta.
Nem sokkal később a régi házamban voltunk.
Belépve egy cetlit találtam az asztalon Alicetől.
Még akkor hagyta itt, mikor átvitték a dolgaim Cullenékhoz.
A cetlin annyi állt, hogy sejtette, hogy esetleg szükség lehet rá, így Vanessának itt is van egy szobája.
Persze, ő már csak Alice.
Felmentünk az emeletre és a szobám melletti szoba Vanessának volt berendezve.
- Ez az enyém?
- Igen, kicsim. Alice néni úgy gondolta, legyen egy szobád itt is.
- De jó - mondta és rögtön birtokba is vette.
Míg Vanessa játszott, mivel hallottam, hogy jött valaki lementem.
Csak remélni mertem, hogy nem Edward az.
Nem ő volt, hanem Rose.
Leültünk a nappaliban és elmesélte, milyen magyarázatot adott erre Edward, amire nem is igazán voltam kíváncsi.
Úgy történt, ahogy sejtettem.
Tanya mászott rá Edwardra.
De ez akkor sem mentség, Edward nem nagyon törte magát, hogy eltolja magától.
Tudom, hogy szeret, ezt már nem egyszer bizonyította, de akkor is rosszul esett látni őt, pont Tanyaval csókolózni.
Kell egy kis idő, hogy megnyugodjak.
- Utánad akart jönni, de mondtuk neki hagyjon egy kis időt neked - mondta Rose.
- Jobb is, most nem akarom látni őt.
- Vanessa?
- Az Alicetől kapott szobájában - válaszoltam.
- Gondolom, ma éjjel itt maradtok? - kérdezte.
- Igen.
- Megértem a te álláspontod is, azt is, hogy haragszol rá, de téged, titeket szeret, ne add meg az örömöt Tanyanak, hogy szétmentek - mondta Rose.
- Gondolom, igazad van, de jobb, ha lenyugszok egy kicsit, mert attól tartok, nem tudnék uralkodni magamon, ha szemen állna velem az a nőszemély.
- Azt megértem, Alicere azóta is figyelni kell, mert alig várja, hogy újra nekimehessen.
Ezen jót mosolyogtam, és hálás voltam neki, amiért kiáll mellettünk.
- Holnap már biztos eljön hozzád Edward, beszéljétek meg, és gondold át, amit mondtam, ne add meg az örömöt Tanyanak - mondta.
- Én megyek - tette hozzá.
- Köszönöm - mondtam neki, és nem tudom mi ütött belém megöleltem.
- Nincs mit, minden rendben lesz, most menj a lányodhoz és nyugodj meg - mondta majd elköszönt és elment.
Én pedig visszamentem Vanessához.

/Edward/

Legszívesebben én is nekimentem volna Tanyanak, ahogy Alice.
Mindent elrontott, és most Bella látni sem akar, és a lányunkat is elvitte, aki gondolom semmit sem ért, hogy mi is történt.
Ahogy Rose elmondta a többieknek mi történt, és várták az én magyarázatom is.
Nem tudom mi ütött belém, csak lefagytam, mikor Tanya bejött hozzám és megcsókolt.
És pont ekkor jött be Bella is.
Tanya gondolataiból biztos voltam benne, hogy azért csinálta, hogy Bellát elűzze.
És sikerült is neki.
Miután Bella elment, Eleazar elküldte Tanyat vadászni és rendesen megkapta tőle a magáét.
- Ezt helyre kell hoznod, látnod kellett volna Bellát mikor meglátott vele - mondta Rose, ahogy hazajött.
- Bella hol van? És Vanessa?
- Ne aggódj, Bella házában vannak. És mondanom se kell, Bella nagyon haragszik rád.
- Elmegyek hozzá - álltam fel.
- Nem. Hagyd most, majd holnap elmész, ha kicsit megnyugszik - mondta rögtön Rose.
Úgy tűnik, mégsem volt alaptalan Bella félelme, miszerint Tanya csak azért jött, hogy közénk álljon.
Csak kapjam a kezem közé - gondoltam magamban.
Bella biztos szörnyen érezte magát, mikor meglátott vele, de nem akartam.
Tanya direkt akkor csókolt meg, hogy Bella lássa, én hülye meg nem toltam el magamtól, de annyira hirtelen támadott le.
Remélem Bella megbocsájt, és nem adjuk meg az örömöt Tanyanak, hogy lássa, hogy bejött a mesterkedése és Bella elhagy.
Azt nem bírnám elviselni.
Ők a mindenem, Bella és Vanessa.
- Ne aggódj fiam, holnap megbeszélitek. Szeretitek egymást és egy ilyen dolog nem állhat közétek - próbált megnyugtatni anyám.
Csak reménykedni tudtam benne, hogy igaza van.
Holnap első dolgom lesz beszélni Bellával, és bocsánatot kérni tőle.
Remélem, Tanya kis akciója miatt nem veszítem őt el - ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobámba, várva, hogy végre reggel legyen és elmehessek Bellához és a lányomhoz.

Tudjátok minimum 13 komi és a kiírt időben jön a kövi!!!

25.fejezet

2010-08-10T10:31:00.003+02:00

Sziasztok! Mint látjátok kicsit hamarabb hozom a fejlit. Ennek két oka is van. Az egyik hogy mostanság állandóan vacakol a net így inkább felteszem most, netán ha később elmegy a net akkor ne tudjam, a másik pedig hogy nemtudom tudnék e jönni egy órára így most kapjátok. MoOa még nem bétázta le, de ha küldi kicserélem, addig nézzétek el a hibáim. A bétázást előre is köszi MoOanak! (L) És nektek is köszi a komikat az előző fejlihez. Tudjátok 13 ide is! Olvassatok és komizzatok. Pussz

Ja és van benne egy kis +18!!!!!

25.fejezet

/Bella szemszög/

Ahogy felfogtam mit is jelent azt, hogy a Denalik jönnek látogatóba, hirtelen rossz érzésem támadt.
Éreztem, hogy mivel valószínű, hogy Tanya is jön, vége a boldog perceinknek.
A többiek és Edward is látták rajtam, hogy egyáltalán nem dobott fel a hír, sőt.
Bár végül is én voltam az aki miatt Edward szakított Tanyaval, most úgy éreztem, ha ő is itt lesz minden erejével azon lesz, hogy Edward és közém álljon.
Ezekre a gondolatokra nagyon ideges lettem.
-Nyugodj meg Bella - próbált lenyugtatni Jasper, nem sok sikerrel.
Felálltam és szó nélkül indultam az emeletre.
Rögtön a lányunk szobájába mentem.
Leültem az ágya mellé és csak néztem ahogy alszik.
Ahogy figyeltem őt, kissé megnyugodtam.
Nemtudom mióta ülhettem itt, csak néztem ahogy Vanessa átalussza az éjszakát.
Mikor hajnalodott magára hagytam őt és átmentem a szobánkba, ahol Edward az ágyon feküdt.
Vanessának hála és hogy mellette voltam sikerült megnyugodnom.
Lefeküdtem az ágyra és Edwardal szembe fordultam, miközben ő a derekamnál fogva közelebb vont magához.
-Jobban vagy? Mi történt? - kérdezte.
-Semmi csak...
-Csak?
-Ahogy Alice mondta, hogy Tanyaék jönnek nagyon megijedtem.
-Mégis mitől?
-Miattam hagytad el őt, és félek ha idejön közénk fog állni. És hogy Vanessa is itt van még jobban félek. Félek, hogy elválaszolt minket egymástól. Nem akarlak elveszíteni.
-Ilyenekre ne is gondolj. Tanya mindig is tudta, hogy nem szeretem, de megpróbáltuk és nem működött. Ennyi. Nem engedem, hogy ő vagy bárki más közénk álljon. Szeretlek, mindig is szeretni foglak. És itt van nekünk Vanessa. Ti ketten vagytok a mindenem és mindig együtt leszünk. Emiatt ne idegeskedj. Nem maradnak sokáig, csak néhány napot. És én és Alice is figyelünk Tanyara, nem lesz semmi baj - mondta.
-Nem fogsz elveszíteni minket. Szeretlek. Örökké - tette hozzá Edward.
-Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam.
Egy gyöngéd de ugyanakkor szerelemmel teli csókban egyesültünk.
Ahogy ajkaink elváltak egymástól közelebb vont magához és fejemet a mellkasára hajtottam, és csendben élveztük egymás közelségét.
Edward szavai megnyugtattak és tudom, hogy ő és én is mindent megteszünk, hogy soha senki és semmi ne állhasson közénk.
Egymás karjaiban fekve ért minket a reggel.
Hallgatva a többieket ő már odalent voltak.
Az illatok alapján pedig Esme épp Vanessa reggelijét készíti.
Edwardal egyszerre néztünk egymásra, tudtuk hogy Vanessa hamarosan felébred.
Mindketten lezuhanyoztunk, persze sajnos külön, mivel a közös zuhanyzás jó hosszúra nyúlt volt, de csak remélni tudtam, hogy este lesz egy kis időnk egymásra, majd felöltöztünk.
-Menj Vanessahoz, felébredt, lent várlak - mondta Edward, egy csókot nyomott a számra és lement a nappaliba.
Én pedig egyenest a lányunk szobája felé mentem.
-Jó reggelt mami.
-Neked is kicsim, hogy aludtál? - kérdeztem miközben a karjaimba vettem.
-Jól - felelte miközben megölelt és kaptam egy puszit.
-Apu? - kérdezte.
-A nappaliban vár. Szépen felöltözünk és lemegyünk hozzá. A nagyi pedig már készíti a reggelit.
-Akkor öltözzünk. Segítesz? - kérdezte.
-Persze kincsem.
A szekrénye felé vettük az irányt, ahol ő hála a nénikéjének nagyon otthonosan mozgott.
Ki is választottunk egy szép ruhát a millió közül és felöltözött.
A karjaimba vettem és lementünk a nappaliba.
Esme a konyhában volt, Carlisle, ahogy hallom a dolgozószobájában, Alice, Jazz, Emmett és Rose pedig Edwardal a nappaliban.
Nagyon pusmogtak valamiről, mert ahogy leértem elhallgattak.
Biztos Edward mesélte el nekik, miről beszéltünk az este.
Ahogy letettem Vanessát rögtön az apukájához rohant, aki örömmel kapta a karjába.
-Szia apu.
-Csodaszép vagy tündérem - felelte Edward neki egy ölelés és egy puszi közt.
-Én már nem is kapok puszit? - kérdezte tettetett durcival Emmett.
-Dehogy nem Emmett bácsi - mondta neki Vanessa akit Edward letett a karjaiból és rögtön Emmetthez szaladt.
Emmett is rögtön felkapta őt és ő is kapott egy puszit.
-Na azért - felelte utána Emmett.
-Tegnap Rose néniékkel nagyon elfáradtam, így tegnap nem tudtunk, de ma játszol velem?
-Persze kicsilány - felelte neki Emmett.
-Játszhattok, de előtte futás reggelizni - mondta neki Edward.
-Bizony, hallgass apádra, futás a konyha - mondta Em és letette Vanessát.
Mielőtt reggelizni ment volt Rose, Alice és Jazz is kaptak egy egy puszival egybe kötött ölelést, utána a konyha felé szaladt.
-Hova ilyen sietősen? - kapta a lépcsőről érkező Carlisle a karjaiba a lányunk.
-Jó reggelt nagypapi - köszönt neki.
-Csak reggelizni - tette hozzá.
-Akkor nyomás - mondta Carlisle és Nessával a karjaiban indultak a konyhába.
Addig Edward és én a nappaliban maradtunk a többiekkel.
-Edward mesélte hogy Tanya miatt aggódsz - kezdett bele Jazz mire rögtön Edwardra néztem.
-Ne haragudj rá, csak aggódik miattad - tette hozzá Jasper.
-Semmi baj - mondtam, majd Edwardra néztem és egy csókot adtam ajkaira, mire ő a karjaiba vont, és én örömmel simultam az ölelésébe.
-Én ne aggódj, az a boszorkány nem fog közétek állni, ha mégis megpróbálja velem gyűlik meg a baja - mondta Alice.
-Úgy van, én is szívesen segítek Alicenek - tette hozzám Emmett.
Persze, ő minden ilyesmiben benne van.
-Igazuk van. Ne aggódj, nem engedjük hogy bárki is tönkre tegye a boldogságotok, ne aggódj tovább, inkább élvezzétek az együtt létet - mondta Rose, mire hálás pillantást küldtem felé.
Jól esett ezt hallani tőle, hogy végre ő is elfogad.
-Jól mondod Rose bébi - szólalt meg Em.
-Köszönöm nektek.
-Nincs mit, hiszen egy család vagyunk - mondta Jazz.
Nemsokkal később Vanessa szaladt be a nappaliba.
Kicsit zavarban voltam így hogy Edward ölében ültem, de ő mosolyogva nézett minket.
-Az én ölemben van még hely - szólt neki Em.
Vanessának sem kellett több, rögtön a mackóhoz szaladt és az ölébe ült.
Valahányszor Emmett ölében látom őt, a nevetés kapott el.
A hatalmas és erős Emmett ölében egy törékeny kislány.
De olyan aranyosak voltak.
Ahogy minket is, Vanessa még a ház humoristáját is levette a lábáról.
-Megyünk játszani? - kérdezte Vanessa Emtől csillogó szemekkel.
-Indulás kislány - felelte Em, majd a nyakába ültette Nessát aki láthatóan nagyon élvezte és az emelet felé indultak.
-Na és mi lesz a mai program? - fordult Edward Alice felé.
Sejtettem, hogy ő már azt is kitalálta.
-Mi ma itthon szórakoztatjuk a kis Nessát, de Edward és te ma vadászni mentek - felelte Alice.
Ha jól sejtettem ezt ismét látta, így nem is ellenkeztünk vele.
-Á, szóval ismét kettesben lesz a párocska. Nem lesz sok mostanság a huncutkodás? - kiabálta be az emeletről Emmett.
-Inkább a kislányra figyelj - szólt neki Rose mire ő nem válaszolt.
Hihetetlen hogy még ilyenkor sem bír magával.
Carlislee elment dolgozni, míg Esme elment az árvaházba.
Edward és én, miután elköszöntünk a mi kicsikénktől, elindultunk vadászni.
Edward egy két hegyi oroszlánnal beérte most, én pedig csak néhány szarvast vadásztam le.
Végezvén Edward a hátam mögé lépett és a karjaiba kapott.
Hirtelen nagyon meglepett, majd szaladni kezdett velem.
-A saját lábamon is ment volna - mondtam neki.
-Tudom, de imádlak a karjaimban tartani - vallotta be mikor megálltunk a mis kis vízesésünknél.
Szóval ide akart hozni.
Leültünk a patak partján és a karjaiba vont.
Egy ideig csak beszélgettünk, magunkról és a kis Vanessáról.
Nemsokkal később ahogy a karjában ültem, csak arra eszméltem fel, hogy édes csókjaival a nyakam hinti be.
Tudtam, hogy mit szeretne, és én is annyira vágytam rá mint ő.
Megfordultam és az ölébe ültem, ahol rögtön meg is éreztem mennyire kíván.
Ajkai elszakadtak a nyakamról, utánuk kaptam és megcsókoltam.
Ahogy nyelveink egymásra hangolva járták táncukat, közben egymás szabadítottuk meg a felesleges ruhadaraboktól.
A ruhákat azért igyekeztünk óvatosan levenni egymásról, mondván hogy valamiben haza is kell menjünk, és persze Emmettnek sem szerettünk volna több okot adni a perverz poénjaihoz.
Pillanatok alatt szinte meztelenül ültem szerelmem ölében.
Rajta csak egy boxer, míg rajta csak egy bugyi volt.
Edward kezei egyre lejjebb vándoroltak, míg nem a bugyim félrehúzva hatolt belém ujjaival.
Kényeztetésétől nemsokára a mennyek kapujában éreztem magam.
Közben én sem voltam rest viszonozni a nekem nyújtott örömöket, így megszabadítva a boxerétől vettem kezembe merev férfiasságát.
Mikor ő is elért a csúcsra, nem haboztam tovább, kissé megemelkedtem és magamba vetettem merev szervét.
Mindketten egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk eggyé vált.
Először lassan mozogtunk, majd egyre gyorsabb tempót diktálva haladtunk a végső megsemmisülés felé.
Ahogy mindketten a csúcsra értünk remegve omlottam a karjaiba.
Kicsúszott belőlem, majd elfektetve mindkettőnket a patakparti fűben a mellkasára vont.
Meztelenül feküdtünk egymás karjaiban, várva hogy kissé megnyugodjunk.
-Szeretlek - mondtuk egymásnak.
Feküdtünk még egy ideig egymást ölelve, de ideje volt hazamenni.
Edward tovább feküdt és végignézte ahogy felöltözök.
Kissé zavarba jöttem tőle, pedig tudom hogy nem kellene.
Ő is öltözködni kezdett, mivel én már kész voltam rajtam volt a sor hogy végignézzem ahogy a ruha alá rejti csodás testét.
Egy utolsó csókot váltottunk, majd Edward ismét a karjaiba kapott, és úgy rohant velem a ház felé.
Pont az ajtó előtt tett le.
Ahogy beléptünk minden szem ránk szegeződött.
Ekkorra már Carlilse és Esme is itthon voltak.
A nappaliban volt mindenki, a kislányunk is, aki most épp nem Emmett hanem Jasper hátán lovacskázott.
De ahogy meglátott mindket felénk futott.
Felkaptam és mindketten megöleltük őt.
Mivel megkértük Emmettet, hogy legalább a lányunk jelenlétében hagyja a perverz megjegyzéseit, így most nem szólhatott egy szót sem,de azt sejtettem hogy magában mondja azért mondja, és ha már Edward hallja én is kíváncsi lettem így bekapcsoltam a képességem.
"Látom sikerült kielégíteni az étvágyatokat" - mondta Emmett Edwardnak, nem is sejtve hogy én is hallom.
-Bizony sikerült Emmett - mondtam neki mire hatalmas szemekkel nézett rám.
"Áhá, szóval most te is hallasz?" - kérdezte, mire én csak bolintottam.
Láttam a többiek arcán, hogy egy idő után rájöttek milyen beszélgetést folytatunk.
A képességemnek hála, hallhattam Emmett összes perverz gondolatát amiket velünk kapcsolatban gondolt.
Egy idő után kezdett fárasztó lenni, így kikapcsoltam.
Edward leült a családunkhoz Vanessával az ölében, míg én Esmevel mentem a konyhába, mivel úgy eltelt az idő hogy ideje volt vacsorát készíteni a tündérünknek.
Esme segítségével egyedül készítettem vacsorát a lányomnak, de megígérte hogy megtanít mindenre hogy én főzhessek a pici lányunknak.
Miután Vanessa vacsorázott elvittem megfürdetni Aliceel.
Elalvás előtt leszaladt a nappaliba jó éjt kívánni a többieknek.
Edward feljött hogy együtt fektessük le.
Mesét olvastam neki, majd hamar el is aludt.
Edward és pedig visszamentünk a nappaliba, ahol most már mivel Vanessa alszik szabadon hallgathattok a ház mókamesterének poénjait.
Az elkövetkezendő napok gyorsan és ugyanilyen boldogságban teltek.
Bár én egyre idegesebb lettem, ahogy közeledett a nap mikor megjönnek a Denalik.
Ez a nap pedig holnap lesz.
A mai napunk nyugodtan telt, és reménykedtem benne, hogy miután Tanyaék megérkeznek utána is így marad, de vele kapcsolatban, bármennyire is nyugtatgat Edward, képtelen vagyok nem félni attól hogy mi lesz ha itt lesz.

Komizzatok! 13!!És a kiírt időpontban jön a kövi!